Magamról

Saját fotó

Éber tudatossággal figyelem a jeleket. Írom a blogom és a naplóm évek óta és rengeteg fotót készítek.Hat unokám sok derűt hoz a mindennapokba. Hálás köszönet érte a lányaimnak és a vejeimnek is. Persze sok hála a betegeimnek és tanítványaimnak is a rendkívüli pillanatokért. 

2010. június 13., vasárnap

Életet a napoknak

A rák ébresztő hívás, új kezdet lehet az ember életében. Néhányunknak a halandóság felismerése talán felhatalmazást ad arra, hogy végre saját életünket éljük. Hagyjuk, hogy a nem valós énünk meghaljon és életet adunk igazi énünknek. Öngyilkosságot anélkül is elkövethetünk, hogy kárt okoznánk testünkben. Az élet lehetőség arra, hogy az általunk választott módon szeretetet adjunk.

Mindegyikünk egy gömb, amelynek van középpontja, de sehol nincs határa. Mint ahogy egy gondolat kihat az egész testre, úgy mi is - ha változunk - hatással vagyunk másokra.


Hagyjuk, hogy életünk folyója szabadon és mélyen áramoljon és hagyjuk, hogy a szeretet kavicsai a vízbe hulljanak, vízfodrokat hozva létre, amelyek mindannyiunkat megérintenek.


Értelmet azáltal viszünk az életünkbe, hogy ahogy a világot szeretjük.


A függetlenség nem azt jelenti, hogy életünkben nincs szükségünk más emberekre. Mindenkinek szüksége van másokra ahhoz, hogy jelentősége legyen az életének.


Vegyük tudomásul, hogy mindenkinek vannak korlátai és tanuljuk meg fogni saját figyelmeztető jelzéseinket, amikor e korlátok közelébe kerülünk vagy túlmegyünk rajtuk. Ne legyen számunkra kényelmetlen segítséget kérni, ha elértünk e korlátokhoz.


A világmindenségben minden ki van téve a változásnak és mindennek meg van a maga ideje. Ha követjük a világmindenség ritmusát, nem történhet semmi baj. A változás igazából az, amitől gazdagodunk.


Csatlakozzunk egy csoporthoz és beszélgessünk olyanokkal, akiknek hasonlóak az érzéseik. Megtanulhatjuk a meditálást, a képzeletjátékot és a mély légzést, hogy legyen miből merítenünk a nehéz pillanatokban. Ezek a dolgok visszavezetnek majd a világmindenség ritmusához, segítenek abban, hogy ne ítéljünk meg mindent jónak vagy rossznak.


Válasszuk a boldogságot és hordozzuk magunkban a reménységet és a békességet - ezek a dolgok adnak értelmet az életnek. Ha békesség van bennünk, az áthatja egész életünket. Rajtunk múlik, hogy megőrizzük-e az erőnket, a boldogságot választjuk-e és a megfelelő időben mondunk-e igent vagy nemet.


Ha nemet mondok, az nem jelenti azt, hogy nem szeretlek. Csak arról van szó, hogy van valami, ami most fontosabb számomra. Gyakoroljuk a nem-et mondást és figyeljük meg, hogy a világ nem fog a darabjaira hullani. Talán még egészségesebb is lesz. Ha megtanulunk nemet mondani, a betegségnek nem kell majd helyettünk megtennie. Ha élni akarunk, képesnek kell lennünk nemet mondani. Nem szabad annyira megbetegednünk, hogy kórházba kerüljünk ahelyett, hogy szabadságra mennénk vagy megszólnának a magunk érdekében.


Ha megtanulunk küzdeni az életünkért és kezelni a félelmeinket, békességet nyerünk, mert tudjuk, hogy felvesszük a harcot mindazzal, ami történni fog. Ha a szenet préselik, gyémánt lesz belőle. Ha nyomás alatt vagyunk és hagyjuk, hogy a sötétség, a fájdalom és a nehézségek tanítsanak bennünket, akkor óriási dolgokat hozhatunk létre megajándékozva önmagunkat.

Csak a szakadék felé haladva fedezhetjük fel az élet kincseit. Ahol megbotlunk, ott fekszik a mi kincsünk.

Éppen arról a barlangról, amelybe félünk belépni, - derül ki, hogy magában rejti amit kutattunk.


(Bernie S. Siegel)