Magamról

Saját fotó

Éber tudatossággal figyelem a jeleket. Írom a blogom és a naplóm évek óta és rengeteg fotót készítek.Hat unokám sok derűt hoz a mindennapokba. Hálás köszönet érte a lányaimnak és a vejeimnek is. Persze sok hála a betegeimnek és tanítványaimnak is a rendkívüli pillanatokért. 

2010. szeptember 21., kedd

Inkább megadom magam

Örök igazság:
AZ ELLENÁLLÁS MINDIG ÖRVÉNYT KELT.


Nekem nem szoktak fizikai tüneteim lenni. Mióta a Lavyl officinalis képbe került az életemben, sorban produkálok valamit, hogy ki lehessen tapasztalni a hatását. Előbb csendesen, aztán derűsen, később morcosabban mondtam: elég már!
Hiába.
Ma reggel Icánál kertészkedtem. Egy betegeskedő fenyőt és valami örökzöld talajtakaró növényt vágtam vissza. Ahogy a zsákokba gyömöszöltük az ágakat, milliónyi kis piros pötty lett a kezünk fején, és rémesen viszketett, fájt.
Előkaptam a sprayt, és ráfújtam a kezünkre. Másodpercek alatt megszűnt a fájdalom és a viszketés mindkettőnknél.
Bólintás, strigula, újabb felhasználhatóság.
Kicsikét rezignáltan várom a következő tünetet.
Talán, ha állok elébe, mégis megkíméltetik gyarló testem a következő tapasztalástól! :-DDDD