Magamról

Saját fotó

Éber tudatossággal figyelem a jeleket. Írom a blogom és a naplóm évek óta és rengeteg fotót készítek.Hat unokám sok derűt hoz a mindennapokba. Hálás köszönet érte a lányaimnak és a vejeimnek is. Persze sok hála a betegeimnek és tanítványaimnak is a rendkívüli pillanatokért. 

2010. szeptember 29., szerda

Versengés


Miután megnyert sok íjászverseny, a kérkedő ifjú bajnok kihívott egy Zen mestert, aki az íjászat terén szerzett tudásáról volt híres. A fiatalember bemutatta figyelemre méltó technikáját, amikor egy messzi céltábla közepét elsőre telibe találta, és második lövésével kettéhasította az első nyílvesszőt.


"Nos, megnézem azt, hogy ezt utánam tudod e csinálni!" - mondta az öreg mesternek.
A mester nem ajzotta fel az íjat, hanem megkérte a fiatal íjászt, menjen el vele a hegyekbe. Kíváncsi volt a bajnok, követte hát a mestert a hegyekbe, mígnem egy tátongó szakadékhoz értek, melyet egy vékony és meglehetősen rozoga függőhíd ívelt át.
A mester nyugodtan rálépett az ingatag, veszélyes hídra, és bement egyenesen a közepére. Felajzotta az íját, célba vett egy távoli fát, és elsőre eltalálta.


"Te következel" mondta, és elegánsan visszasétált a biztonságos földre. A fiatalember lebámult a mélységbe, és nem tudta rávenni magát, hogy rálépjen a hídra, így nem tudta célba venni a fát.


"Neked nagy tapasztalatod van az íjászatban," - mondta a mester érzékelve kihívója kínos helyzetét, " de kicsi a tapasztalatod saját elmédben, mely elvétette a lövést."