Magamról

Saját fotó

Éber tudatossággal figyelem a jeleket. Írom a blogom és a naplóm évek óta és rengeteg fotót készítek.Hat unokám sok derűt hoz a mindennapokba. Hálás köszönet érte a lányaimnak és a vejeimnek is. Persze sok hála a betegeimnek és tanítványaimnak is a rendkívüli pillanatokért. 

2010. október 4., hétfő

Elvonulásom

Két éve mentem el október 23-a elől Szentbékkállára. Azóta nem volt olyan pihenős hétvégém, mikor nem dolgoztam. Igaz, akkor is volt benne egy reiki beavatás.
Most meghívást kaptam ebbe a csodás kis házba, a béke szigetére, Zala megye egyik zsákfalujába. Itt nincs sem telefonnak térerő, sem internetnek. Fura érzés volt, de valóban pihentető. Mindenkitől elnézést kérek, aki keresett, de nem ért el.
A két unokámat és Attilát, egy 15 éves tanítványomat vittem magammal.

Péntek estére értünk le, aztán szombaton az volt a harci feladat a fiúk számára, hogy tűzifát kellett aprítani, részben a kályhához, részben a bográcsos főzéshez. Míg én bent Zsófival Sara és Seth beavató meséit olvastam, a legények itt fűrészelték a fát. Sajnos - pesti fiúk lévén - a fejszével is a fűrészbakon dolgoztak, így sikerült széthasítani a bakot. Házigazdánk később nagy lelki nyugalommal fogadta a dolgot, majd megjavítják, mondta.

Pihenésképp kicsit játszottak a gépen lévő játékomon. Az ajtóban áll egy almafa. Onnan volt egy halom alma, ami soha nem volt permetezve. Kínáltam a csapatot, de nem kértek. Mikor felvágtam szeletekre, elfogott vagy 10 darab. Ki érti ezt?

Na, itt az én egyik próbatételem. Fa volt bőven, nekem csak melegen kellett volna tartani a házat. Éjfélkor még raktam a tűzre, hajnali kettőkor is, de a 4 órás alkalommal kialudt a tűz, hiába volt benne a sok fa. Friss volt az idő szombat reggelre, hogy finoman fejezzem ki magam. Nem sikerült életet lehelnem a kályhába.
A másik feladatunk az volt, hogy házigazdánk érkezése előtt egy órával rakjunk tüzet a kertben, hogy majd 60 cm átmérőjű, 10 cm magas parázs legyen a bogrács alatt. Ez vicc. Kint sem jártam nagyobb sikerrel. Nem tudtam, mi a baj. Túl vizesek a fák, vagy mi van? Rendre kialudt a tűz. Mielőtt valaki jókat nevetne, higgyétek el, nem is olyan egyszerű ez.
Elkeseredésemben a reikihez és az Égiekhez folyamodtam segítségért. Pár perc múlva Lóri kiszaladt a kertbe: "Mamika, bent hirtelen elkezdett ropogni a tűz a kályhában. Ég a tűz a kályhában!" Nem értettem, mert akkor már vagy 10 perce kint szenvedtem a másik tűzzel. Mindegy. Nem kell mindent érteni, elég néha élvezni a tényeket. Ettől kezdve egész a hazajövetelig, a kályhás tűz felett uralkodtam. Bár ez nem megfelelő szó, inkább nagy tisztelettel őriztem a lángot és kértem, hogy égjen, melegítsen. Együttműködés volt ez, nem uralom.

Döbbenetes, hogy mennyi virág van még a természetben. Sok képet készítettem róluk.
Na, ha rajtam múlt volna, a bográcsban főzésből nem lett volna semmi. Sok fát elégettem, de parázs sehol. Vendéglátónk jót mulatott magában. Pár perc múlva, szinte egy marék faforgácson elkészítette az ebédet. Nos, ez elég "égő" érzés volt. Még gyakorolnom kell. Minden nagyon egyszerű, csak érteni kell hozzá. Az gulyás viszont fergetegesre sikerült. És a srácok remek étvággyal fogyasztották el, velünk együtt. A palacsintáról nem is beszélve!

Még ez a kis tündér is segített az ebéd készítésében. :-D