Magamról

Saját fotó

Éber tudatossággal figyelem a jeleket. Írom a blogom és a naplóm évek óta és rengeteg fotót készítek.Hat unokám sok derűt hoz a mindennapokba. Hálás köszönet érte a lányaimnak és a vejeimnek is. Persze sok hála a betegeimnek és tanítványaimnak is a rendkívüli pillanatokért. 

2010. október 31., vasárnap

Ha egyszer valami beindul...


Tegnap délelőtt dolgoztunk, aztán délutánra meghívtunk pár embert egy jó kis ismerkedésre, beszélgetésre, bemutatkozásra. Egy kivételével régi kapcsolatok, amik kiállták az idő próbáját. Öröm volt számomra, hogy végre egymást is megismerhették. Remek dolog, ha hasonló beállítottságú emberek együtt töltenek egy kis időt és eszmecserét folytatnak.
3-kor kezdtünk, és este 10-ig tartott. Sok ilyent szeretnénk még szervezni. Rég nem nevettünk ennyit, hála főleg Krisztának és Ördynek!
Áldás, hogy most éjjel kellett az órát átállítani, mert így 2 egész órát aludtam is. Hajnalban kihasználtuk a pályaudvarig tartó időt beszélgetésre. Ez már maga töltekező energiacsere. Nem lett volna értelme hazamenni, így 2 órát dolgozom a kocsiban, aztán szimbológiát tanítok egész nap. Visz a lendület, élvezem, szárnyalás...
Zsófikám is hívott hajnalban, mert a telefonja felébresztette, mintha suliba kéne menni, és még átállítva sincs a készülék. Tudta, hogy én biztos ébren vagyok, velem tud beszélgetni. :-D
Közben jól lehetett haladni Dunakeszire. Mesés látvány volt a pára a talaj felett, a napkelte pillanatról pillanatra változó színei... Indulhat ennél jobban a nap? Ennyi minden jó történt, és még csak reggel van!