Hajnali felismerések

Bocsánat mindenkitől, akit érint, de most már biztos, holnap hajnalban indulok Romániába. Kéretik minden lelki terror mellőzése. :-D Így is kettéhasít az állapot. Az énem egyik része tudja és élvezi azt a sok tennivalót, ami itt van. Eddig is tettem a dolgom, és eztán is fogom.

Az énem másik része elvonási tünetekkel küzdött hónapok óta, hogy nem jutottam ki. Ott is szeretnek, én is imádom Őket. Hatalmas töltekezés ami ott vár rám. (Persze tudom, itthon is töltekeztem, nem lehet okom panaszra, mostanában igazán kijutott minden jó és szép!!!) De a vezetés, a táj, az "úton levés" a lényem Nyilas részének lételeme. Most ezt lakatom jól. Azt is tudom, hogy szükség van ott is rám. Eddig onnan érkeztek "lelki terror cselekmények". :-D

Ingázás, billegés van. Kicsit ide - kicsit oda.

Ma reggel ezen meditáltam, miért nem lehet az ember egy időben két helyen? Érdekes választ kaptam:

Sokszor emlegetett mondatommal indult a felismerés: A teremtő annyi szempáron át nézi az általa teremtett világot, ahányan vagyunk. Persze, tudom, ezért egyformán értékes minden szempár, nincs jobb vagy értékesebb, az egyediség, a megismételhetetlenség a lényeg. Meg az, hogy minél több " kameraállásból" nézünk egy jelenetet, annál tökéletesebb látszik minden részlet, minden nézőpont. Eddig rendben, ezt eddig is tudtam.
Ami új volt, az az érzés, hogy ettől lesz toleráns, szerető, részrehajlás - mentes. Hiszen, ha belehelyezkedem abba a tudatállapotba, hogy MINDEN EGYES RÉSZTVEVŐ álláspontját, indíttatását, érzését, tudását figyelembe veszem, csak csendben hátradőlök és élvezem, hogy mit hoznak ki a helyzetből. Nem akarok beleszólni, nem akarok irányítani, hagyom, hogy tegye mindenki a dolgát. Azért teremtődtek.

Derűsen látom, hogy morgok azért, mert nem tudok egyszerre itthon is lenni, meg Erdélyben is. Persze, mert most a lelkem testet öltött, az csak a polaritásban tud lenni, ahol van tér és idő. Ez a dolgok természete. A lelkem megteheti, hogy egyik pillanatban Domokoson van, a másikban Pesten. De a testemnek időre van szüksége a jelenléthez és térre.

Két inkarnáció között - fizikai test nélküli állapotban - nincs erre szükség. De aztán megint tapasztalni akarunk, és újra lejövünk a tér - idő világába.

Miért akarunk mindig máshol lenni, mint ahol épp vagyunk?

Nos, én még szeretnék sok mindent tanulni, megismerni itt az anyagi síkon. Ráérek még levetni a testem. Tehát elfogadom a tér - idő törvényeit. Ennek ára van, egyszerre csak egy helyen összpontosul a testem. Ez van. Szerencsére viszont én élvezem az "úton levést" is. Sok ember A-ból B- be akar csak jutni, és a hozzá vezető utat felesleges rossznak gondolja. Szerintem maga az út a lényeg. Úgy, mint a születés is egy A pont, a halál, a távozás a B pont. De a lényeg, hogy közben mi történik.

Mára elég tartalmas reggelit szolgáltak fel. .-D Köszönet érte.

.

Azért a technikának köszönhetően telefonon -mérsékelten - sms-ben bátran elérhető leszek, ha sürgős. Az internet is elvileg éjjel vagy hajnalban rendelkezésemre áll. Jövő héten még könnyebben. Ígérem, fogok írni és pár száz képet készteni, ahogy szoktam, és megosztom a szépségeket Veletek.

Vigyázzatok Magatokra, és a távolság csak testi!!!