Magamról

Saját fotó

Éber tudatossággal figyelem a jeleket. Írom a blogom és a naplóm évek óta és rengeteg fotót készítek.Hat unokám sok derűt hoz a mindennapokba. Hálás köszönet érte a lányaimnak és a vejeimnek is. Persze sok hála a betegeimnek és tanítványaimnak is a rendkívüli pillanatokért. 

2010. november 7., vasárnap

Kiutazásom

Szerencsém volt, és szeret a természet, mert ragyogó napsütésben utaztam ki. A csodás látványt nem tudom visszaadni, mert a legszebb részeket képtelenség lefotózni, hajtűkanyarban elég a kocsit úton tartani, közben nem lehet exponálni is. Itt kell ülni mellettem és élvezni a káprázatot.


Jó érzés volt újra elhaladni a már ismerős házak előtt. Visszatérés érzés. Kicsit mintha haza jönnék.

A nap jókedvűen szórta fényét szerte a fákra, fűkre, házakra és persze rám is.

Ezt mindenkinek élőben kell látnia!

Bár az emberek lelkében nincs ekkora nyugalom, de a természet bölcsen teszi a maga dolgát. Példát kéne venni róla.

Elgondolkodtató, hogy ha megnézitek, semmi nincs a közelben, mégis van egy szemetes. Átmentem olyan településen, ahol minden harmadik ház előtt áll egy utcai szemétgyűjtő.