Magamról

Saját fotó

Éber tudatossággal figyelem a jeleket. Írom a blogom és a naplóm évek óta és rengeteg fotót készítek.Hat unokám sok derűt hoz a mindennapokba. Hálás köszönet érte a lányaimnak és a vejeimnek is. Persze sok hála a betegeimnek és tanítványaimnak is a rendkívüli pillanatokért. 

2010. november 26., péntek

Mit akarsz teremteni?

"Minden, amit megélsz, nem több egy jelzésnél arról, amit folyton hajtogatsz - ennyi az egész.
Az emberek úgy beszélnek életük valóságáról, mintha fontos volna. Mi azonban szeretnénk, ha megértenétek, hogy ez csak ideiglenes jelzés. Ha elmész a benzinkútra - üres a benzintartályod -, tehát ha elmész a benzinkútra, rémülten nézel a tartályodra? "Hogyan történhetett? Miért, miért, miért történt ez velem?" A kormányra borulsz, és zokogni kezdesz? "Ó, látod, mi lett. Végem van. Ennyit éltem és idáig jutottam." Vagy egyszerűen csak megtankolsz?
Bármit éltek is meg, akár a testeteket, akár a párkapcsolatotokat, vagy a pénzeteket érinti - bármiről legyen is szó -, bármit éltek is meg, az csak ideiglenes, pillanatnyi jelzés, ideiglenes, pillanatnyi rezgésetekről. Ennyi az egész.
Csupán annyi a gond, hogy nincsen tudomásotok az általatok sugárzott rezgésetek ideiglenességéről, mert olyan hosszú ideje mondogatjátok ezeket a szavakat, hogy megülte a rezgésetek bendőjét. Oly régóta mesélitek ugyanazt a történetet, és egyetlen újat sem tudtok."
(Esther és Jerry Hicks: A bőség törvénye)