Magamról

Saját fotó

Éber tudatossággal figyelem a jeleket. Írom a blogom és a naplóm évek óta és rengeteg fotót készítek.Hat unokám sok derűt hoz a mindennapokba. Hálás köszönet érte a lányaimnak és a vejeimnek is. Persze sok hála a betegeimnek és tanítványaimnak is a rendkívüli pillanatokért. 

2010. november 7., vasárnap

Szárnyalások

"Kell, hogy szállj, a magasban messze járj! Kell, hogy szállj, mert fentről nézve mindent másnak látsz." Nagyon igaz.

Ifjú koromban ilyen Góbéval repültem. Máig kísér az érzés, nagyon hiányzik is. Aki nem próbálta, milyen motor nélkül, egyedül repülni a csendben, magasan, szabadon, az nem is tudja elképzelni. Eggyé kell válni a természettel, nem tenni erőszakot a motorral, hanem alkalmazkodni a légáramlatokhoz, és így jutni magasra. Akkor fogalmam sem volt róla, hogy ez zen felfogás, és mekkora bölcsesség rejlik benne, csak átéltem, élveztem. Sokkal később tudatosodott bennem, mi is történt akkor.


Manapság sajnos nem jutok ehhez az élményhez, a szárnyalás most "csak" a lelkemben van, de ott jó ideje tartósan. Tegnap és ma számmisztikát tartok pár embernek. Sajnos kevesen vannak, de a lelkesedésből ez nem von le semmit. Most nem a megszokott teremben tartom a oktatást, hanem egy magánháznál. A kertből ezen a tájon pihentethetem a tekintetem.

Ők az én drága vendéglátóim. A szárny nélküli angyalok csoportjába tartoznak. Az ember el sem hinné, hogy milyen eldugott helyen, kicsi házban mekkora szellemű műhely lehet.

Sok jó ember kis helyen is elfér. Így igaz. A szeretet, a sok humor, a kedvesség kárpótol a tágas tér és a tábla hiányáért. Egyébként azt is remekül megoldottuk.
Szárnyalás van, mert pár embernek sikerül életre szóló felismeréseket és tudást átadni. Boldogan látom, hogy mennyire élvezik az egészet. Például két doktornő Székelyudvarhelyről jött ide tanulni. Öröm olyan orvosokat látni, akiknek nem csak technikai ismeretük van, hanem spirituális lelkek is, és az egész embert akarják gyógyítani. Repkedek, mert hozzájárulhatok ahhoz, hogy ezt minél tökéletesebben tegyék.
Vágynak arra, hogy folytassuk a tanulást a jövő hónapban is. A tarot kártya merült fel következő témának. Én lennék a legboldogabb, ha lesz elég jelentkező, és ki tudok jönni lefújni a port a régi tudásukról.
Ma folytatjuk a tanulást.
Miközben írom a blogot, megérkeztek a madaraim. Itt egy órával korábban van, tehát hazai idő szerint 4-kor keltem. Még sötét az ég minden reggel, mikor elképesztő mennyiségű madár repül erre. Most már kivilágosodott, de itt szállnak még mindig. Így volt ez tavaly is. Nézem a szárnyalásnak ezt a nagy csoportos formáját. Szeretném, ha én sem csak egyedül repülnék, hanem Ti is mind velem tartanátok a boldogságban. Olyan dolgokat tegyetek, ami ekkora örömöt okoz, és repítsétek magatokkal a környezeteteket is. "Kell, hogy szállj, a magasban messze járj! Kell, hogy szállj, mert fentről nézve mindent másnak látsz!"