Magamról

Saját fotó

Éber tudatossággal figyelem a jeleket. Írom a blogom és a naplóm évek óta és rengeteg fotót készítek.Hat unokám sok derűt hoz a mindennapokba. Hálás köszönet érte a lányaimnak és a vejeimnek is. Persze sok hála a betegeimnek és tanítványaimnak is a rendkívüli pillanatokért. 

2010. december 28., kedd

Fraktális evolúció

"Válsághelyzetben vagyunk, de a bolygónk már jó ideje pörög és kering az űrben. A jó hír az, hogy régen a hasonló környezeti nyomás újfajta életformák megjelenéséhez vezetett, ezért most is hasonlóra számíthatunk. A végén járunk egy evolúciós ciklusnak, s felkészülhetünk arra, hogy belépünk a következőbe. E ciklus vége felé az emberiséget érthető módon aggasztják a mai civilizáció ellentmondásai. Jómagam amondó vagyok, hogy a természetet fosztogató mostani dinók napjai meg vannak számlálva. Azok lesznek a túlélők, akik ráébrednek, nem folytathatjuk tovább Földanyánk és saját magunk kizsákmányolását.

Miért vagyok ebben olyan biztos? Nos, mert behatóan tanulmányoztam a fraktálok geometriáját.
1975-ig egyedül az euklideszi geometria eszközeihez folyamodhattunk. Csak az a bökkenő, hogy az euklideszi geometria nem felel meg a természet törvényeinek, s fát, felhőt vagy hegyet nem szerkeszthetünk a segítségével. A természetben a legtöbb élő és élettelen struktúra sokkalta rendezetlenebb és kaotikusabb képet mutat. Ezek a természetes alakzatok a matematika egy új ága, az ún. fraktálgeometria ismeretében hozhatók csak létre.
Benoit Mandelbrot francia matematikus 1975-ben indította útjára az új tudományágat. A kvantumfizikához hasonlóan a fraktálgeometria (azaz a törtrészek geometriája) szintén arra késztet, hogy háromnál több dimenzióban képzeljük el a görbült formáknak ezt a szokatlan világát.

A fraktálmatematika bámulatosan egyszerű, mivel mindössze szorzásra és összeadásra van benne szükség. Voltaképpen ugyanazt a műveletet ismételjük a végtelenségig. Mandelbrot - sorozatot úgy alkothatunk, hogy egy számot megszorzunk önmagával, majd hozzáadjuk az eredeti számot. Az eredmény a következő egyenlet kiinduló pontja, és így tovább. A kihívás annyi a dologban, hogy ugyanazt az egyenletet milliószor kell megismételni, mire a fraktál eljut a látható tartományba. És mivel az első matematikusoknak nem volt elég idejük ennyi szorzás és összeadás elvégzéséhez, nem is foglalkoztak a fraktálgeometriával. Nem véletlen, hogy Mandelbrot a nagyteljesítményű számítógépek korában alkotta meg a róla elnevezett sorozatot.

E goemetria csodája, hogy az ismétlődő minták a Matrjoska - babákhoz hasonlóan egymásban rejtőznek. A kisebb struktúra a nagyobb miniatűr változata, ha nem is pontos mása. A fraktálgeometria egy szerkezet egészének mintázatát a részecskével hozza összefüggésbe. Például egy gally alakja emlékeztet a törzsről leágazó vastagabb ágakra. Egy folyó hajszálra úgy fest, mint a mellékfolyói. Az emberi tüdőben a légcső alakját apró léghólyagocskák, bronchiolusok ismétlik meg. Az artériák és vénák, de még a perifériás idegpályák is hordoznak hasonló ismétlődéseket.

A természet és az evolúció egyaránt él az ismétlődő fraktálalakzatokkal. Ezek a szépséges, számítógéppel generált formák arra emlékeztetnek bennünket, hogy modern szorongásaink és világunk látszólagos kuszasága dacára rend uralkodik a természetben. Nincs új a nap alatt. Az evolúció ismétlődő fraktáljainak ismeretében nem nehéz kitalálnunk, mi következik az evolúciós ranglétra következő fokán.

Ha egyszer felismerjük, hogy a természet és az evolúció ismétlődő, rendezett alakzatokból áll, további tanulságokat is levonhatunk a sejtek életéből. A sejtközösségek évmilliárdokon keresztül hatásos béketervet dolgoztak ki arra, miként növelhetik meg túlélési esélyeiket, vagy tehetik ugyanezt a bioszféra többi szervezetével. Képzeljenek el egy többtrilliós populációt közös fedél alatt, az állandó boldogság állapotában. Ilyen közösség létezik, nem más ez, mint az emberi test. Mi több, a sejtközösségek jobban összedolgoznak az emberi társulásoknál, köztük nincs száműzött, nincs hajléktalan. Hacsak egyik - másik sejt fel nem mondja az együttműködést. A ráksejtek azok a hajléktalan, munkanélküli deviánsok, akik társaikon élősködnek.

Ha az ember mintának venné önnön szervezetét, Földünk is békésebb és boldogabb hely lehetne. A béke megteremtése azért is nagy kihívás, mivel minden személyiség másként éli meg a világot. Eszerint lényegében a valóság hatmilliárd féle változata létezik a bolygónkon, s mindegyik a maga igazában hisz. A népesség növekedésével ezek az életigazságok óhatatlanul is összeütközésekhez vezetnek.

Hiszek abban, hogy végül globális közösségben egyesülünk. Ennek a felvilágosult közösségnek a tagjai felismerik majd, hogy környezetünkhöz idomulunk, más szóval isteniek vagyunk. Nem a legerősebbek fennmaradására kell törekednünk tehát, hanem a közösség valamennyi tagjának támogatására bolygónkon."

(Dr. Bruce Lipton: TUDAT a belső teremtő)