Magamról

Saját fotó

Éber tudatossággal figyelem a jeleket. Írom a blogom és a naplóm évek óta és rengeteg fotót készítek.Hat unokám sok derűt hoz a mindennapokba. Hálás köszönet érte a lányaimnak és a vejeimnek is. Persze sok hála a betegeimnek és tanítványaimnak is a rendkívüli pillanatokért. 

2010. december 23., csütörtök

Köszönöm

Kaptam valakitől ezt a verset. Nem tudom, hogy ki írta, de tetszik és megosztom Veletek:


Köszönöm neked Élet, hogy annyi mindent adtál!

Hangot és beszédet, a gondolatnak formát,

hogy kérdezzek és feleljek, egyenes utat leljek.

Anyát, barátot, testvért, összefűző fénysugárt,

A lélektől lélekig elérő szeretet útját.

Köszönöm neked Élet, hogy annyi mindent adtál!

Figyelmet a csendre és a hangra hallást,

hogy hallhasak éji neszt, madárdalt, rikoltást.

Tengert, zúgó tengert, eső lágy kopogását,

S szeretőmnek élettel telt, zengő hagját.

Köszönöm neked Élet, hogy annyi mindent adtál!

Fényt a két szememnek, bele éles látást,

hogy felismerhessem feketét, fehéret.

A magas égről a benne rengő csillagtengert,

s az emberek tömegéről téged, az egyetlent.

Köszönöm neked Élet, hogy annyi mindent adtál!

Fájdalmat, örömet, nevetést és sírást,

s azt mi megmér, megrostál: szót, szándékot, tettet.

Tüzet, a vizet, mi bennem dalt formál

E dalt, mely nem enyém, de ím a tied most már.

Köszönöm neked Élet, hogy annyi mindent adtál!

Inaimba iramot, lábaimba járást,

hogy bejárhassak síkot, dombot, hegyvidéket.

Üres tanyát, zsúfolt várost és ezer népet,

végre házadba tehozzád hazatérjek.