Magamról

Saját fotó

Éber tudatossággal figyelem a jeleket. Írom a blogom és a naplóm évek óta és rengeteg fotót készítek.Hat unokám sok derűt hoz a mindennapokba. Hálás köszönet érte a lányaimnak és a vejeimnek is. Persze sok hála a betegeimnek és tanítványaimnak is a rendkívüli pillanatokért. 

2010. december 16., csütörtök

Kulcs

Sokféle kulcs létezik, alakra, méretre, anyagra nézve. Így van ez jól. Minden kulcsnak megvan a maga zárja is.
Az ember próbálkozik sokkal, hátha valamelyik kinyitja végre a Fénykaput. Van, amelyikről azonnal kiderül, nem illik a zárba, más kulcsok már majdnem jók, de mégsem tárul ki a kapu. Sokáig feszegetni nem érdemes, mert csak beletörik, ez sem a kulcsnak, sem a zárnak nincs hasznára.
Ha az ember türelmes, és nem a kulcskeresgélésen forog állandóan az agya, hanem éli és élvezi azt, amit csinál, mágnesként fogja végre magához vonzani az igazi, zárba illő kulcsot.

Egyszer csak azt veszi észre, hogy a helyére került a kulcs. Az utolsó elem is illeszkedik végre:

és feltárul a Fénykapu. Sorban jönnek a szinkronicitás élmények. Kihozzuk egymásból a legjobb, legkreatívabb tudást. Felerősítjük egymásban a hasonló rezgéseket és berobban a Fény! Így működik a Fény Emberré válás. Fényt hozni a polaritásba. Tódulnak az ötletek, a remek gondolatok sorban valósulnak meg a látható világban, mindenki örömére. Mámorító élmény! Kívánom Mindenkinek!