Magamról

Saját fotó

Éber tudatossággal figyelem a jeleket. Írom a blogom és a naplóm évek óta és rengeteg fotót készítek.Hat unokám sok derűt hoz a mindennapokba. Hálás köszönet érte a lányaimnak és a vejeimnek is. Persze sok hála a betegeimnek és tanítványaimnak is a rendkívüli pillanatokért. 

2011. január 1., szombat

Time To Say Goodbye


Nem adhattam semmi mást, mint árva lelkem csöndes vallomását.
Nem értettem, miért választod a téli város dermedt hallgatását.
Kár, hogy a fény úgy elszállt, elszállt.
A múlt nincs feledve, vársz rá, csak jönne végre,
de már oly messze, múló szép regény tél ünnepén,
nagyon fáj még, de vége.

Time To Say Goodbye – a szív különös táj.
Álmodtunk a helyről, hol még kívülünk senki se járt és már búcsúznál...
Ha szeret az ember, mindenre kész.
Én tudom, hogy hiába mész. Itt maradsz örökké...

Nem adhattam semmi mást, csak büszke lelkem kóbor lázadását. Arcomon a hó már rég úgy ég, úgy ég.
Lángra gyúlt az emléked úgy ég, messzi fénye világít úgy ég,
mint rég úgy ég, mint rég.

Time To Say Goodbye – a szív különös táj.
Álmodtunk a helyről, hol még kívülünk senki se járt és már búcsúznál.
Ha szeret az ember, mindenre kész.
Én tudom, hogy hiába mész.

Itt maradsz örökké hát mért búcsúznál.
Ha szeret az ember, mindenre kész.
Én tudom, hogy hiába mész.
Itt maradsz örökké hát mért búcsúznál..

Mégis fáj.