Magamról

Saját fotó

Éber tudatossággal figyelem a jeleket. Írom a blogom és a naplóm évek óta és rengeteg fotót készítek.Hat unokám sok derűt hoz a mindennapokba. Hálás köszönet érte a lányaimnak és a vejeimnek is. Persze sok hála a betegeimnek és tanítványaimnak is a rendkívüli pillanatokért. 

2011. március 14., hétfő

Hollókő 2. Nagymama kamrája

Éhesen haladtunk a faluban. A gyomrunk elleni merényletként feltűnt egy épület:


Mit sem sejtve tartottunk felé.


Nagymama kamrája.


Mint gyerekkoromban. Így nézett ki a spájz, amit Anyu megtöltött minden földi jóval.

Volt itt minden: lekvár, bor, befőttek, savanyúságok...


Szinte éreztem Anyu sárgabarack dzsemjét a számban. Fél baracknyi darabokkal...

Őrület, hogy fényképezzük múzeum jelleggel azt, ami természetes volt a gyermekkoromban! Ezen jót derültünk a végén, de kicsit keserű szájízzel.


És a mézek, sokféle, más-más ízvilággal...


Még mákdaráló is állt a polcon.


Ami kiverte a biztosítékot, az a falvédők látványa. Minden konyhában, az asztal mögött lógott a falon.

Anyunak még ilyeneket kellett kislányként hímeznie.

Elnézve most döbbentem rá, hogy ez nem más, mint pozitív megerősítés. Afféle agykontrollos gyakorlat. Én gépelve írok ki megerősítő kijelentéseket a lakás különböző pontjaira. Hiába, nincs új a nap alatt. :-DDDD


Felkavart állapotban sétáltam ki a házból. Megérte betérni ide.