Magamról

Saját fotó

Éber tudatossággal figyelem a jeleket. Írom a blogom és a naplóm évek óta és rengeteg fotót készítek.Hat unokám sok derűt hoz a mindennapokba. Hálás köszönet érte a lányaimnak és a vejeimnek is. Persze sok hála a betegeimnek és tanítványaimnak is a rendkívüli pillanatokért. 

2011. március 5., szombat

Szaturnuszi hazatérés

Elindultam hazafelé. Gyönyörű volt az idő és a táj. A környezettel nem volt semmi gond.

De minden méterrel nőtt bennem a keserűség. Tudtam, meg kell tennem otthon egy lépést, amit régóta halogatok, mert fájdalmas, de talán az illetőn ez segít. Még akkor is, ha ezzel elveszítem, vagy nagy fájdalmat okozok neki. Az Ő érdekében szükséges, és ez a legfontosabb. Talán egyszer megérti.

Vettem sorra a kanyarokat, és arra gondoltam, minek is? Hová megyek? Nem vár otthon senki. A Szaturnusz tette a dolgát. De a következő kanyarban érkezett Zsófikám életmentő hívása: Mamika, mikor érsz már haza? A szülőszobában neki tett ígéretem jutott eszembe. Mennem kell tovább.

Aztán csak folytak a könnyeim kb. 500 km-en keresztül. Szerintem bekerülhetek ezzel a rekordok könyvébe. A fotózást is abbahagytam, úgyis alig láttam valamit. Szerintem az őrangyalom hozott haza. Száz kilométerek maradtak ki. Azt tudom, hogy nem a GPS hozott haza, mert ő autópályán akart hozni. A megszokott úton haladtam. Szolnok után úgy éreztem, már kisírtam minden könnycseppet, de mikor Tibor felhívott, folytattam...
Nem sok telt el ebből az évből, de nagyon sok és nagyon jelentős dolgot veszítettem el. Tényleg az átalakulás és elengedés éve. De ennyire? Szerencsére a beszélgetésünk fordított kicsit a nézőpontomon, és mint mindig, most is átsegített. Az én szárnynélküli angyalaim! Mégsem vagyok egyedül.
És üzenem Mindenkinek! Sosem vagyunk egyedül!

Aztán itthon még ez a levél fogadott:

Drága Magdika!

Köszönjük, hogy megosztod szeretetből fakadó gondolataidat, melyek a mi szivünket is megtöltötték szép érzésekkel.
Amióta téged megismerhettünk, számunkra is a világ egy fokkal gyönyörűbbé vált.
Igy egymásra figyelve járhatjuk végig utunkat ezen a csodálatos földön.
Kivánunk boldog napokat, heteket egy közeli viszontlátás reményében,

szeretettel ölelünk....

Kell ennél több? Újabb bőgés... De már nevetve.:-DDD