Napok óta webújság és weblap készítésben vagyok. Ha már így alakult, a saját weblapomat és a blogomat is frissítettem.
Ami új, hogy mindig lesz valami közvélemény - kutatós kérdés, ahol lehet válaszolni.
Hálásan köszönöm, ha szavaztok. A mostani kérdés teliholdig tart.
Remélem, nem okoz nagy kényelmetlenséget, hogy kicsit átpakoltam az oldalt. Semmi sem hiányzik, minden továbbra is megtalálható a blogon belüli keresésben.
A lap legtetején látható a MEGOSZTÁS panel. Ha tetszik egy cikk, megoszthatjátok például a Facebook oldalatokkal.
További jó szórakozást, tanulást, szép és hasznos pillantokat kívánok Minden kedves olvasómnak!
Nagyon jó lett!!!
VálaszTörlésKöszönöm!
VálaszTörlésKedves Magdi,
VálaszTörlésigazán szép lett a megújulásod, gratulálok hozzá...:)
Két linkkel szavaznék, de abszolút rendhagyó módon (bocsánatodat kérem ezért), amik, azt remélem, magukért beszélnek majd: a szerelem és az álmaid valóra váltása, bár ez utóbbi nem volt jelen a listában:) (élj bárhogyan s bárhol, legyen sok vagy kevés pénzed...ezek nem számítanak). Ezek azok a szavak, amikről mindenki beszél, de senki nem mer hinni benne (pedig itt kezdődik Minden). Csak gyermekmesének tekintjük, s ha megérint minket, óvatosan elfordítjuk a fejünket. Megrázzuk magunkat...
Én nem érdemlem meg.
S leéljük úgy az életünket, hogy nem hiszünk abban, hogy valakit nekünk rendelt a sors, vagy képesek vagyunk elérni azt, amire vágyunk. Valakit, aki csak azért született e világra, hogy velünk ossza meg félelmeit, reményeit, örömét s boldogságát.
Megelégszünk valamiféle átlagos, vagy annál is rosszabb, bánatokkal s félelmekkel teli élettel.
Pedig mindent megkaphatnánk, ha mernénk boldogok lenni. Ha levetkőznénk a félelmeinket. Mindent amit csak fel tudsz sorolni...Sőt, lesz olyan is, amire ezeknek a birtokában már nem is vágyunk majd...
Ha nem félnénk mások lenni... Ha nem félnénk rálépni a saját utunkra...
Amikor felnőtté válunk, levetkőzzük az őszinteségünket, elzárjuk egy dobozba az álmainkat, a pajkosságunkat...s felvesszük azt a viselkedésmintát, amit magunk előtt látunk.
Azt hiszem, ettől minden ember szenved...
Ha csak csöppnyire is mernénk gyermekek maradni, akkor úgy élhetnénk itt a Földön, hogy amikor majd lepereg előttünk az életünk....semmit nem sajnálnánk...
nem lenne könnyes a szemünk...nem lenne egy sor, mi lett volna ha...
http://www.youtube.com/watch?v=ncaHS45wsAY&NR=1
http://www.youtube.com/watch?v=j02-99EF3l4
Szeretettel:
Eszter
Aki végtelenül boldog s szomorú is egyben...
Drága Eszter!
VálaszTörlésÍrtam választ Neked a "Kaptam" cím alatt.
szeretettel. Magdi