Fájó szívvel vettem búcsút a drága vendéglátóimtól. Hihetetlen, mennyire könnyű szeretni embereket! Olyan, mintha egy család lennénk! Hálás vagyok Nekik mindenért!
Magam mögött hagyva imádott Csíkszentdomokost, közeledtem Bucin felé. Mivel az utolsó nap a havazást eső váltotta fel, a faluban már nem volt hó, de a hegyen még megmaradt.
Nem csak megmaradt, hanem konkrétan ismét havazott. Hihetetlen, április közepén. Azért a látvány mindent megért!
A hegytető. Éreznetek kellene a levegőt is! Letekertem az ablakot. Mondjuk nem volt melegem. :-D
Ez viszont a hegy másik oldala. 5 perc, és nyoma sincs semmi fehérnek. Na, és a kedves patakom!
Ragyogó kék ég, tavaszi hangulat. Ebben is volt részem. Úgy érzem, a telet magam mögött hagytam.
Az autópálya. Nehéz megszokni, hogy alig van rajtam kívül más kocsi rajta. Miért nem használják? Minden alkalommal 40-45 percet nyerek vele. És ami még fontos: jó állapotban van, nincs még kátyú rajta.
A kísértet házak...
Ezek a felhők nem ígértek sok jót.
Aztán perceken belül nyári zápor mosta le a kocsimat. Minden évszak képviselteti magát?
Ismét napsütés. Remekül lehetett haladni az úton. Fogytak a méterek a kerekek alatt.
Ez már Nagyvárad. Nem kell átmenni a városon, vagy egy kerülőút. Elég rossz minőségű, de óvatosan haladva megéri. Viszont ezt a rémes lakóparkot nem értem. Az útra néznek az ablakok. Kinek jut eszébe ilyen helyen lakást venni? Forgalmas, hangos, büdös a környezet.
A határnál megint komor felhők fenyegettek.
Izgalmas látvány volt: az alacsony felhőalap, a nagy sötétség balra, jobbra meg a ragyogó naplemente.
Milyen színeket képes produkálni a természet!
Berettyóújfalun tankoltam. A sötét fellegek mögém kerültek. Ezt megúsztam. :-D
Ez az autómosó.
A naplemente. 232 képet készítettem hazafelé.
Az utolsó értékelhető darab. Ezalatt már sok telefont lebonyolítottam. Jelentem: megérkeztem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése