Magamról

Saját fotó

Éber tudatossággal figyelem a jeleket. Írom a blogom és a naplóm évek óta és rengeteg fotót készítek.Hat unokám sok derűt hoz a mindennapokba. Hálás köszönet érte a lányaimnak és a vejeimnek is. Persze sok hála a betegeimnek és tanítványaimnak is a rendkívüli pillanatokért. 

2011. április 5., kedd

Rezonancia és polaritás törvénye

Imádon Rüdiger Dahlke könyveit. Érhető, világos és legfőképp igaz, amit ír. Most is idézek tőle pár gondolatot: 

'"Aki nem belül, hanem kívül keresi a felelőst saját sikertelenségéért, ellenséget lát a világban. Minél többet panaszkodik valaki, annál kevésbé ismeri a játékszabályokat és a törvényeket. Aki ismeri, és uralja a játékszabályokat, könnyebben és jobban játszik - minden játékban, így az élet játékában is.
Ahol fény van, ott árnyék is van.
Amint fent, úgy lent.
A Föld sohasem volt lapos vagy a világegyetem középpontja, ezt csak az egyház által kitalált törvények állították. A valóság sosem törődik az emberi törvényekkel, és azok félreértéseivel, egyszerűen csak hat.
A hamis törvények sajnos hosszútávon is befolyásolhatják az embereket, és negatív irányba terelhetik őket. A genetika törvényei például azt állítják, hogy minden életet a szülőktől örökölt gének határoznak meg, ezért több tekintetben is felül kellene vizsgálni őket.
(Már korábban közöltem részleteket a Tudat című könyvből, hogy valóban nem a DNS a meghatározó a betegségeknél, hanem a saját reakcióink. :-DDD)
A nácik tudományos szempontból mindig is nevetséges, de brutális ideológiájukkal életre keltett fajvédelmi törvényeit vagy a dél-afrikai apartheid-rezsim intézkedéseit az igazságnak még csak a lehelete sem érintette, mégis emberek millióinak határozta meg az életét.
Kevésbé drámai, mégis mélyreható következményei voltak annak is,  hogy Darwin részben félreismerte a biológiai valóságot - ez a félreértés sokáig helytelen irányba terelte a világot. A német nyelvterületen ehhez még az is hozzájárult, hogy hibásan fordították le a műveit. A the survival of the fittest kifejezést például sokáig a "legerősebb túléléseként" emlegették, pedig Darwin nem a legerősebbre, hanem a legjobban alkalmazkodóra gondolt. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy nem a dinoszauruszok, hanem a legjobban alkalmazkodó rovarok éltek túl. Ez a fordítási hiba meglepően sokáig elkerülte az emberek figyelmét.
Darwin elméletének tévedése azonban nem merült ki ennyiben, hiszen nem csak a legjobban alkalmazkodók élik túl, hanem azok is, akiknek Darwin szerint nem is lenne esélyük. Hogyan maradhatott például életben a hím páva, amelyet túlságosan is hosszú farktollai nem csak a repülésben, hanem a futásban is megakadályoznak? A jó alkalmazkodóképességhez ennek vajmi kevés köze van. A titok nyitja abban rejlik, hogy a nőstény páva teljesen elalél, ha egy különlegesen szép tollazatú hímet lát. Ezzel a szó legszorosabb értelmében is csinos trükkel a hímnek sikerül - Darwin elveinek ellentmondva - a legerősebb nőstény közelébe férkőznie, és biztosítania a faja túlélését.
A páva megfelelőivel az emberek világában is gyakran találkozhatunk. Ha Darwinra hallgatnánk, egy Harley Davidsont és Ferrarit vezető, golfozó, ötvenes éveinek közepén járó vállalkozó férfi első pillantásra nem rendelkezhetne kimondottan jó szaporodási képességekkel. Az evolúciós elmélet atyja szerint minden nőnek undorral kellene elfordulnia tőle, amikor countryklubjának bárpultjához támaszkodva arról mesél, hogyan tölti napjait a gyepen. A valóság azonban az, hogy ezek a férfiak kimondottan kitűnő esélyekkel rendelkeznek azoknál a nőknél, akik az evolúciós szempontból értéktelen kiegészítőkről a férfi státuszára következtetnek. Amit a páváknak a szépség, azt sok nőnek a státusz jelenti - jó alkalmazkodóképességnek a nyomát sem találjuk egyik esetben sem.
.
A francia botanikus és zoológus Jean-Baptiste de Lamarck már Darwin előtt fél évszázaddal megfejtette az evolúciós törvényeket, méghozzá sokkal átfogóbb formában. Darwinnal ellentétben felismerte, hogy az evolúciót nemcsak a jobb szaporodási esélyekért folytatott verseny, hanem az együttműködés és a szinergia törvénye is meghatározza. 
Ha Lamarckot még életében megértették volna, az emberiség fejlődése garantáltan más irányt vett volna. 
.
Mind a fizika, mind a kémia egyetért abban, hogy az energia nem vész el, legfeljebb átalakul. Ezt még az ökológiai tudományok is megértették. A hagyományos orvostudomány azonban még mindig abból indul ki, hogy a panaszok puszta elnyomásával örökre el tud tüntetni bizonyos betegségeket. Az igazi természettudósok legfeljebb csak mosolyognak ezen a feltevésen."