Magamról

Saját fotó

Éber tudatossággal figyelem a jeleket. Írom a blogom és a naplóm évek óta és rengeteg fotót készítek.Hat unokám sok derűt hoz a mindennapokba. Hálás köszönet érte a lányaimnak és a vejeimnek is. Persze sok hála a betegeimnek és tanítványaimnak is a rendkívüli pillanatokért. 

2011. április 7., csütörtök

Utazásom


Szomorú látvány, hogy a földeket hatalmas víz borítja.


Rengeteg kép készült, de nem untatlak vele benneteket.


Hihetetlen, hogy az előző úton még minden csupa hó volt, most meg berobbant a természet.



Szerencsém is volt. Reggel a nyugati országrészben borús volt az ég. Délben már Pesten is. Én egészen Marosvásárhelyig, a megérkezésemig napsütésben utaztam.


Amit nem értettem: ekkora kamionsor még sosem volt. Miért kell ennyit várniuk?



Na, ez már az én világom! Hiába, a síkság nem dobogtatja meg a szívemet. :-) Bezzeg itt! Letekertem az ablakokat, árad befelé a tavasz illata. Ebben még a trágyázás is benne van, de nem bánom. A nyitott ablakon amilyen gyorsan bejön, olyan hamar ki is megy a szaga, de az élvezet így tökéletes! A látvány káprázatos, a levegő friss, haladok az úton, ami minden pillanatban más arcát mutatja. És közben persze szól a zene, és "énekelek". Ráadásul készítem a fotókat nektek. Annyira boldog voltam itt, hogy bizsergett a bőröm, és könnybelábadt szemmel vezettem. Ez az eufória!


Jelentem, a gólyák megérkeztek. A legtöbb fészekbe már beköltöztek.


Hangulatkép.

Kontraszt. Elől a szegénység, mögötte a kis palota. Az elsőben laknak, a hátsóban nem. Bánffyhunyadon állnak ezek a kisértet palotácskák. Évek óta semmi mozgás bennük.

Ez is üresen áll.



Az autópálya. Elnézést, hogy a képek nem tökéletesek, de a szélvédőt bár folyamatosan mostam, nagyon sok bogárka szétkenődik rajta. Hiába, tavasz van, sokan végzik az életüket a kocsik ablakán.



Megérkeztem, még világosban. Fura is volt. Nyári időszámítás, a hosszabb nappal, mind a kezemre játszott. Itt egy órával több is van már.

Tudósítás folytatódik...