Magamról

Saját fotó

Éber tudatossággal figyelem a jeleket. Írom a blogom és a naplóm évek óta és rengeteg fotót készítek.Hat unokám sok derűt hoz a mindennapokba. Hálás köszönet érte a lányaimnak és a vejeimnek is. Persze sok hála a betegeimnek és tanítványaimnak is a rendkívüli pillanatokért. 

2011. május 28., szombat

Siker


Domokoson érkezett egy hölgy két kislánnyal. az egyiket kellett kezelni. Mikor megláttam  Sárit, elakadt a lélegzetem, annyira szép! Sajnos ő is örökbefogadó szülőkre vár.
Elsírta magát. Félt. Tamást megkértem, hogy jöjjön, mutassa meg, mi fog következni. Ő élvezi, ha ráteszem az érzékelőket, és hagyja a kezelést. Ilyenkor mindig megkérdezi: Ugye most olyan vagyok, mint a Tata? Tamás lefeküdt, és Sárit kértem meg, hogy adogassa nekem a megfelelő színű kábelt. Megnyugodott. Helyet cserélt Tamással. Innen már nyert ügyem volt.

A problémája az, hogy az oviban is, otthon is kétpercenként ment pisilni. Másfél órát kezeltem, nyugodtan feküdt és aztán kiment játszani a többiekhez, és csak hosszú idő után ment ki a mosdóba. :-)