Magamról

Saját fotó

Éber tudatossággal figyelem a jeleket. Írom a blogom és a naplóm évek óta és rengeteg fotót készítek.Hat unokám sok derűt hoz a mindennapokba. Hálás köszönet érte a lányaimnak és a vejeimnek is. Persze sok hála a betegeimnek és tanítványaimnak is a rendkívüli pillanatokért. 

2011. május 7., szombat

Temetőben

Ismét jártam a kecskeméti temetőben. Már írtam arról, hogy engem majd szélbe kell temetni. Nekem tetszik ez a kifejezés. Valami kedves helyen szórják majd szét a hamvaimat. Ha minden levetett ruhának emlékművet állítunk, lassan nem lesz hely az élésre..


Megakadt a szemem ezen a sírkövön. Fura, de legalább kicsit természetesebb, csak ez is sok helyet foglal.


Ez nekem a rettenetes kategória. Ennél már a hagyományos sírkő is jobb.


És ezt még lehet fokozni.


Amiért igazán mentünk. :-)


Nekem tetszett, hogy közel van a katonai reptér, és két gép gyakorolta a kötelékben repülést. Persze a hangerő minden képzeleletet felülmúlt. Ennyit a nyugalmas, csendes temetőről, de a csontokat ez nem zavarja.


Van egy kedves emlékmű a Magyar Királyi Honvéd Légierő állományából hősi halált halt vagy eltűnt katonák emlékére.


Bár a temetői összkép rémes, apró részletek azért szépek is lehetek.