Magamról

Saját fotó

Éber tudatossággal figyelem a jeleket. Írom a blogom és a naplóm évek óta és rengeteg fotót készítek.Hat unokám sok derűt hoz a mindennapokba. Hálás köszönet érte a lányaimnak és a vejeimnek is. Persze sok hála a betegeimnek és tanítványaimnak is a rendkívüli pillanatokért. 

2011. augusztus 16., kedd

Az élet mozgás


"Ha egy ajtó bezárul, egy másik kinyílik.
Nem számít, mit veszítettél el, vagy mi változott meg olyan drasztikusan körülötted, újrakezdheted az életed, és még magasabbra juthatsz."


"Csak előre nézek, és várom, mi következik. Az újdonság, a másság ígérete immár felvillanyoz. Nem ijeszt meg többé.
Az én hitem tudássá alakult. Elég hosszú ideig éltem ahhoz, hogy tudjam: a legtöbb dolog, ami miatt aggódtam, nem is létezett, a dolgok nagy része, amelyek miatt rosszul éreeztem magam, végül jónak bizonyult, azok pedig, amelyekről reméltem, hogy változatlanok maradnak, akkor sem tudtak volna azok maradni, ha akartak volna, mert a változás maga az élet folyamata.


Az élet maga a változás, és ha nincs változás, élet sincs. Minden élő dolog mozgásban van. És ebben minden beletartozik, ami létezik. Még egy szikla is mozgásban van. Nézd meg mikroszkóppal a molekuláris szerkezetét. Egy kicsiny univerzumot fogsz találni, aminek lesz egy érdekes jellemzője: MINDEN MOZOG BENNE.


Az élet mozgás. A mozgás változás. Minden egyes alkalommal, amikor egy szubatomi részecske térben és időben elmozdul, valami megváltozik. A változás ezért elkerülhetetlen. Ez az élet természete."
(Neale Donald Walsh: Amikor minden megváltozik) 


Most a környezetemben jelentős változások mennek végbe. Ez alkalommal nem külső szemlélő vagyok, hanem engem is jelentősen érintő átalakulások résztvevője lettem.  Különböző formában és szinten.
Nincs véletlen. Szerencsére ITT és MOST jelent meg ez a könyv, ami segít tudatosan megélni a helyzeteket és segíteni másoknak is. Szinkronicitás és REND van. Éber tudatossággal akarom végigcsinálni mindezt.
Egy biztos: mindig az idővel voltam bajban. Sok mindent teszek, és mindig van Valaki vagy valami, amire már nem jut időm. Aztán jön egy szituáció, és bánom, hogy nem beszélgettünk eleget. Felmerül a kérdés: mi lett volna, ha több figyelmet szentelek a személynek? Nekem kellett volna többet jelentkeznem, vagy neki? Mindkettőnknek? Miért nem tettük? Miért alakult így?
Ilyenkor mindig megfogadom: nem szabad halogatni, nem tudni, mennyi idő van kimérve. Az emberi kapcsolatokban nem lehet azt mondani, hogy ráér, majd... mert lehet, hogy nem lesz majd. Lehet, hogy már nem lesz idő és energia a párbeszédre, lehet, hogy már késő lesz a változtatásra. Lehet, hogy a dolgok a visszafordíthatatlanba fordulnak.