Magamról

Saját fotó

Éber tudatossággal figyelem a jeleket. Írom a blogom és a naplóm évek óta és rengeteg fotót készítek.Hat unokám sok derűt hoz a mindennapokba. Hálás köszönet érte a lányaimnak és a vejeimnek is. Persze sok hála a betegeimnek és tanítványaimnak is a rendkívüli pillanatokért. 

2011. augusztus 6., szombat

Le vagy fel, de előre


Nem szeretem az autópályákat, mert unalmasak.
De itt még az is látványos.


Ami fura, hogy alig van rajta forgalom,
ahányszor csak megyek rajta,
ilyen üres.


Bezzeg a kis utakon annál többen jönnek - mennek.


Nagy hegyeken halad keresztül az utazó.


Néha meredeken haladunk felfelé,
sok kanyarban is van részünk,
mikor az ember úgy érzi,
hogy kifejezetten ellenkező irányba haladunk,
mint amerre a célunk van.
Aztán meredeken jövünk lefelé,
de ez sem számít,
mert minden centivel egyre közelebb kerülünk a célállomáshoz..

Néha úgy tűnik, jól mennek a dolgaink,
néha gazdasági válságnak vagyunk kitéve,
úgy látszik,
mintha mélyre süllyednénk,
aztán látszólag nem arra megyünk,
amerre akarunk,
de a végén persze megérkezünk.
És ez a lényeg.
Minden pillanat közelebb visz a célunkhoz.




Jó utazást és élvezzük együtt!