Magamról

Saját fotó

Éber tudatossággal figyelem a jeleket. Írom a blogom és a naplóm évek óta és rengeteg fotót készítek.Hat unokám sok derűt hoz a mindennapokba. Hálás köszönet érte a lányaimnak és a vejeimnek is. Persze sok hála a betegeimnek és tanítványaimnak is a rendkívüli pillanatokért. 

2011. október 31., hétfő

Intimitás

Osho néhány gondolatát osztom meg Veletek az intimitásról, a képek Székelyudvarhelytől Csíkszentdomokosig készültek, tegnap.


Fel kell adnod minden védművedet : csak így érheted el az intimitást.


A sebek nem tudnak begyógyulni, ha nem tárod fel őket. Minél inkább rejtegeted őket, annál veszélyesebbé válnak. Halálos fekéllyé fertőződhetnek.


Ha nem szabadulsz meg az összes elfojtástól – melyeket a vallás, a kultúra, a társadalom, a szülők és az iskola beléd nevelt – sosem tapasztalhatod meg az intimitást. Neked kell megtenned a kezdő lépést.

Ha egyszerű, természetes életet élsz, nincs miért félned az intimitástól , és részed lehet abban a határtalan örömben, amikor két láng olyan közel kerül egymáshoz, hogy szinte egyetlen lángnyelvben egyesülnek. És ez a találkozás csodálatosan felemelő, boldog teljességérzetet nyújt.

Csak a meditatív ember tapasztalhatja meg az intimitást.  Nincs benne más, csak csend és szerető szív.

Önmagadat teljes valódban el kell fogadnod. Ha nem tudod maradéktalanul elfogadni magad, hogyan várhatod el, hogy mások elfogadjanak ?


Ha készen állsz az intimitásra, a másikat is őszinteségre ösztönzöd. Kendőzetlen egyenességed révén a társad is megtapasztalhatja az egyszerűség, ártatlanság, bizalom, szeretet, őszinteség örömeit.

A létezésben minden teljességgel önmagáért elfogadott: nincs ítélkezés.

Az egyik legalapvetőbb igényed, hogy szükség legyen rád.


Szabadon kitárulkozhatsz, mert bensődet nem ronda elfojtásokból született perverziók töltik meg. Kimondhatsz bármit, amit őszintén érzel. Ha készen állsz az intimitásra, a másikat is őszinteségre ösztönzöd. A te kitárulkozásod segít abban, hogy a másik is megnyíljon feléd.


Csak olyant mondj, amit úgy is gondolsz! Teljes, intenzív és boldog életet kell élned, akár egy nyitott könyv, amely elérhető bárkinek, aki bele akar olvasni.


Inkább élj, és ne azzal törődj, hogy emlékezzenek rád. Úgyis halott leszel.


Fogadd el az egyszerű tényt: csak néhány napig vagy itt, azután eltűnsz. Ezt a néhány napot nem szabad képmutatással, félelemben elvesztegetned. Ki kell élvezned az itt töltött időt!

Ha egyszerű és őszinte vagy, ha van benned szeretet és bizalom, Paradicsomot teremthetsz magad körül. Ha bezárulsz, szüntelenül védekezel, és nem szűnő nyugtalanság gyötör, hogy valaki megismeri a gondolataidat, álmaidat, akkor pokolban élsz. A pokol benned rejtőzik – ahogy a Paradicsom is. Ezek nem földrajzi, hanem lelki helyek.

2011. október 29., szombat

Székelyudvarhelyi képek


Káprázatos fények.
Tegnapi készülődés a halottak napjára.
A közelben van a temető.


Játszottam a fényekkel.
Azért ne tévesszen senkit meg a napfény.
Cudar hideg van. Éjjel -6 fok volt.


Séta.
Ma:


Torony és fa, társak már mióta!


Fura, hogy bár messzebb vagyok a határtól,
 itt mégis minden magyarul van kiírva.
Persze itt sokkal több magyar ember él,
mint Nagyváradon vagy Marosvásárhelyen.




Diákok szállása.



Itt kell felmenni a temetőbe.



Nekem nagyon tetszik,
hogy a holttestek szállítását fehér autóval végzik.
.
Még valami, amit el lehetne tanulni:
Lidl, Tesco, vannak helyek,
ahol nem kell előre lemérni a zöldségeket és gyümölcsöket.
Megszoktam, hogy az Auchanban nekem kell felcímkézni.
Kauflandban nem emlékeztem, és nem mértem le a banánt.
A pénztárosnő kipattant a székéből, és láss csodát:
ott is van egy mérleg, és lemérte ő maga.
Hogy ez ennyire egyszerű?!




Ide már nem is kell egy szó sem. :-)
Csak nézni, nézni és nézni...


Harag


Ha a harag irányít, ez azt jelenti, hogy elnyomod a lélek eredeti minőségeit, a toleranciát és a szeretetet.

2011. október 27., csütörtök

Őszi színek


Sokat változott a kép egy hónap alatt. Ez hétfői utazásom riportja.


Szinte minden levélnek más a színe. :-) Sajnos a felhők eltakarták a napot.


Szomorú szürke...


Sokféle sárga, barna, zöld...


Vagány vörös...


Korond határában áll ez az építmény,


Mondjuk olyan, mint egy jelzőtábla, de annál több.


Bemutatja a helyi művészetet.


Önmagában ezért nem álltam volna meg, de a táj!


A csobogó patakok a gyengéim. :-)


Tobzódás a színekben! A levegő sajnos nem jön át a képen. :-(


Élveztem a fotózást, de a kezeim lefagytak a végére.


Idill.


Itt lehet friss pisztrángot venni minden mennyiségben.


Mivel van nyakörve, és jól tápláltnak néz ki, gondolom csak kiruccant a faluból az erdőbe.


Minden barna és vörös.


Leírhatatlan! De itt már vágytam valami zöldre is.


Kérd és megadatik! 2 perccel később készült ez a fotó.


Aztán megérkeztem Székelyudvarhelyre.


Itt még korom sötét van, mikor reggelenként felkelek. Ez a tegnapi napkelte. Éjjel bizony fagy. Ma is még mindig jeges a kocsim a ház előtt. Szól a harang. Indul a nap. :-)

2011. október 25., kedd

Állatokkal barátságban


Egy csodás képsorozatra akadtam a neten. Úgy gondoltam, megosztom Veletek.
Miylen jó dolga van ennek a gyereknek!


Nekem pici, de sok kis békám volt a lakásunkban egy ideig.
Magamat látom benne. Én is ekkora koromban rengeteget voltam állatok között. A MAFILM rendelekezett Gödöllőn egy állatteleppel. Itt idomították nagy szeretettel a Szigethy testvérek a filmekben szereplő állatokat. Itt készültek a Homoky - Nagy István filmek: Cimborák, Gyöngyvirágtól lombhullásig, ...

Gepárddal is játszottam. Volt őz, szarvas, vaddisznó, róka, farkas, hattyú, majom, mindenféle madár: sas, sólyom...


Átérzem nagy nosztalgiával ennek a kicsinek az örömét.


A legnagyobb "baleset", ami ért: Bemásztam a rókáknak készült várba. Tetszett a formája az építménynek. De tele lettem bolhával. Elképzelhetetlen mennyiségű bolhával.

A megoldás az volt, hogy áll egy nagy hordó az udvaron, amibe esővizet gyűjtöttek. Be kellett fognom az orrom, és teljesen el kellett merülnöm a vízben. A tetejére feljöttek a bolhák, lehalászták őket, és a végén kimászhattam. Többszöri nekifutásra sikerült. :-)

Micsoda remek élmények voltak ezek!


Volt két vizsla: Jimi és Didó. A két kutya nyakörvét fogtam és tanultam járni. Ők nagyon óvatosan haladtak mellettem. Sajnos ez a fotó már nincs meg.

Magamat látom ebben a gyerekben. :-) Kicsit visszajött a boldog gyerekkor!


Itt Révész Eszterrel egy kis vaddisznót simogattunk.