Magamról

Saját fotó

Éber tudatossággal figyelem a jeleket. Írom a blogom és a naplóm évek óta és rengeteg fotót készítek.Hat unokám sok derűt hoz a mindennapokba. Hálás köszönet érte a lányaimnak és a vejeimnek is. Persze sok hála a betegeimnek és tanítványaimnak is a rendkívüli pillanatokért. 

2011. október 21., péntek

Nagyvárad


Előre elnézést kérek a fotók minőségéért. Sajnos már korán sötétedik is, borús is volt az idő. Emiatt tovább exponál a gép, viszont elmosódik a kép. A hangulat azért átjön. :-)


Meglehetősen lehangoló látvány fogadja a nyugatabbról érkezőket.


Elismerem, a kozmetikázás nem őszinte dolog, de azért kicsit oda lehetne figyelni az arculatra is. :-)


Beérkezés a városba.

A fák és a zöld fűsáv dicséretes.


Panel, a szokásos. Átlagos.

Hát, ez van.


Dugóban vesztegelni itt is lehet. Levágtam a rendszámot, azért ilyen fura a kép. Személyiségi jogok :-)


Ebben a városban született Anyu 1924-ben. Akkor gondolom még nem így nézett ki.


Megfogadtam, adok egy esélyt a városnak. Ha szebb, naposabb idő lesz, kiszállok a kocsiból és keresek régi, szép részeket. Nem lehet, hogy nincs olyan.


Az elegancia fogalma területenként eltérő. :-)


A régi és az új. az előtérben álló épületet elképzelem renoválva. Jobban tetszene, mint a következő üveg rémség.


Ez a templom meglepően jó állapotban van.


Ez az "impozáns" valami gondolom az aluljáróba vezet. Nem esztétikus, viszont praktikus, ha esik az eső vagy a hó, jobban lehet közlekedni a lépcsőn. Otthon nem akarjuk bevezetni? Mondjuk kicsit dekoratívabb formában...


Boldog örömmel kaptam lencsevégre ezt a lámpát és hidat és egy parányi természetet. Víz, fák... romantikus.


Balra nézve már megint megalomán, jellegtelen beton kocka és távolabb egy másik "műalkotás"

Mohó szemmel figyelek és keresek bármi szépet. Ilyen ez a még mindig pompás zöld bokor.


Itt már jövök ki a városból.