Magamról

Saját fotó

Éber tudatossággal figyelem a jeleket. Írom a blogom és a naplóm évek óta és rengeteg fotót készítek.Hat unokám sok derűt hoz a mindennapokba. Hálás köszönet érte a lányaimnak és a vejeimnek is. Persze sok hála a betegeimnek és tanítványaimnak is a rendkívüli pillanatokért. 

2011. november 30., szerda

Dialízis agyrém


Vannak olyan pillanatok, amikor nehéz indulatok nélkül írni. Ez most ilyen. Igyekszem, de...
.
Aki nem tudja mit jelent a dialízis, pár szó róla: van, amikor a vese felmondja a szolgálatot és nem képes kiválasztani a mérgeket és a vizet. Ilyenkor a beteget rendszeresen rákötik egy ilyen szekrényre, és a gép tisztítja át a szervezetet a vese helyett.
Nem könnyű ezeknek az embereknek az élete, mert kétnaponta 4 - 4,5 órát töltenek odaláncolva a géphez. Nem utazhatnak el napokra, stb. De akár évtizedekig is élhetnek ezzel a korlátozással. Eddig semmi gond.
.
Ami sokkolt:
tegnap, mikor kezeltem egy ilyen hölgyet, megtudtam, hogy a hétvége mindig egy rémálom számára. Hétfőn, szerdán és pénteken járhat kezelésre. Szombaton már kezd félni az evéstől, vasárnap alig eszik és rosszul van, mire hétfőn végre mehet a rendelésre.
Mi van???????????????????????????????
A benzinkutak, bevásárló központok tudnak éjjel - nappal nyitva tartani, és egy dialízis központ nem?
Aztán kiderült, hogy a másik csoport kedden - csütörtökön - szombaton jár. Nekik keddig kell kibírni.
1. Az emberi test a működésében és kiválasztásában nem ismeri a vasárnapi szünnapot!!!!  Ki az a bárgyú, aki ezt nem ismeri fel? Ezt nem tanítják az egyetemen?
2. Szerintem már az első osztályos gyerekek között is a legtöbben meg tudnák oldani azt a matematikai feladatot, hogy mi lehet a megoldás: minden másnap kezelésre járni. Mindegy, hogy milyen napra esne., mivel nem ez a lényeg!!!!
Sokkoló, hogy ennyi empatikus képesség sem szorult a megfelelő emberekbe. Addig, míg az egyiknek nem veszik ki a veséjét, ez így marad?

Antibiotikumok


Nem okoz örömöt, hogy beigazolódik, hogy igazam volt mindig is a gyógyszerek mértéktelen alkalmazásával kapcsolatban. Találtam egy cikket az Origo oldalán:

"Az antibiotikumokkal kapcsolatos kezdeti lelkesedés után hamar kiderült, hogy gátlástalan használatukból komoly bajok származhatnak, mert ellenálló baktériumtörzsek alakulnak ki. Mára a baktériumok lényegében bekerítették az emberiséget: belátható időn belül hatástalanná válhat az összes baktériumellenes gyógyszer, a fejlesztésben pedig egy évtizedes lemaradás alakult ki.
1967-ben az Egyesült Államok tiszti főorvosa bejelentette: a védőoltásoknak és az antibiotikumoknak hála, az emberiség végső győzelmet aratott a fertőző betegségek felett, és ideje minden erőnket a rák elleni küzdelemre összpontosítani.
Valóban kevés gyógyszercsoportnak köszönhet annyit az emberiség, mint az antibiotikumoknak. Használatuk nyomán számos rettegett és pusztító kór eltűnt vagy futó kellemetlenséggé szelídült, a fertőző betegségek pedig összességükben jelentősen hátraszorultak a fejlett világ halálozási statisztikáiban."

Ostobaság. Aki megszületik, meg is fog halni. Egyetlen halált sem lehet megspórolni. Sajnos kevés ember képes arra, hogy a végén kimeditálja magát a testéből. A legtöbb ember valamilyen betegségben, balesetben megy el. Sok idő kell még ahhoz, hogy ez a minőségi változás bekövetkezzen. Ezen kellene dolgozni, és nem harcolni a tünetek ellen. Tudomásul kéne már venni, hogy a tünetek jelek, amik segítenek abban, hogy felismerjük a tévedéseinket. Nevelnek minket, akár a szülők vagy a tanítók.  

"az antibiotikumok tömeges léptékű - és az esetek nagy hányadában indokolatlan, illetve nyakló nélküli - használata komoly veszélyeket zúdított az emberiségre.
Ezek közül nem is az egyes egyéneket érintő potenciális egészségkárosodások - például gyógyszerallergiák vagy a természetes baktériumflóra egyensúlyának felborulása - a legriasztóbbak, bár ezek jelentősége sem elhanyagolható. Sokkal nyugtalanítóbb és a társadalom egészét érintő probléma az antibiotikumoknak ellenálló baktériumtörzsek térhódítása. E "szuperbaktériumok" egyre inkább kitörnek a kifejlődésük melegágyául szolgáló kórházi környezetből, és talán csak idő kérdése, hogy világméretű pusztítás képében teljesítsék be a járványügyi szakemberek legsötétebb próféciáit.

Az antibiotikumok diadalmenete a II. világháború után kezdődött (az előzményekről lásd keretes írásunkat). A penicillint úgy vették, mint a cukrot - szó szerint, hiszen az USA-ban évekig nem is volt vényköteles. Az iparág robbanásszerűen fejlődött, évről évre új vegyületekkel álltak elő a gyógyszergyárak, az 1950-es évek elejétől pedig az antibiotikumok alkalmazását kiterjesztették a tenyészállatokra: a szereket a takarmányhoz keverve jelentős hozamnövekedést vártak a vágóállatokat pusztító fertőző betegségek leküzdésétől.
A penicillin felfedezője, Alexander Fleming  már egy 1945-ös sajtóinterjúban előrejelezte, hogy az antibiotikumok gátlástalan használata nyomán a szereknek ellenálló baktériumtörzsek fognak feltűnni. Jóslata a vártnál is hamarabb beigazolódott: 1946-ban már betegek sokaságából izoláltak penicillinrezisztens baktériumokat.

A jelenség nemcsak logikus, de egyenesen elkerülhetetlen: az antibiotikumok olyan erős szelekciós nyomást gyakorolnak a kezelt baktériumokra, hogy szabályosan kikényszerítik a kezelést túlélő genetikai változatok kifejlődését. Ráadásul rezisztens baktériumok már jóval az ember előtt is léteztek: a penicillint és rokonait hatástalanító béta-laktamáz enzim bizonyíthatóan legalább tízmillió éves, amerikai kutatók pedig egy, a külvilágtól több mint 2 millió éve elzárt barlangrendszerben nagyszámú baktériumkolóniát azonosítottak, amelyek rezisztensek egy sor emberi gyógyításban használt antibiotikummal szemben.
Ez nem meglepő, hiszen a baktériumok évtízmilliók óta használják ezeket a vegyületeket egymással vívott harcaikban, és a támadóknak egyben az ellenszert is ki kellett fejleszteniük, különben saját magukat is megmérgezték volna. Ugyanakkor a rezisztenciáért felelős gének ősi volta az emberiség számára azt a kényelmetlen üzenetet hordozza, hogy bármilyen új antibiotikummal rukkolnak is elő a gyógyszergyárak, ha az csak egy kicsit is hasonlít a természetben előfordulókhoz, már az első tabletta lenyelésekor ott várakozik a Föld valamely szegletében egy annak ellenálló mikroba.
Ahányféle módon próbálja az ember kicselezni a baktériumokat, ők annyiféleképpen térnek ki a csapások elől. Ha az őket védő sejtfal felépítését gátolják a kutatók, a baktériumok megváltoztatják sejtfaluk szerkezetét. Ha fehérjéik vagy DNS-ük szintézisét blokkolják, olyan enzimváltozatokkal állnak elő, amelyekhez a gyógyszer nem képes hozzákötődni.

Rendkívül gyakori jelenség, hogy vírusok okozta - jellemzően felső légúti - fertőző betegségeket az orvosok felületes diagnózis alapján, indokolatlanul antibiotikummal kezelnek. Bár egyes esetekben a kórokozó azonosítása csakugyan problematikus, akad, aki a tünetek alapos áttekintése nélkül, esetleg a felülfertőződéstől, szövődményektől tartva a teljesen egyértelmű vírusfertőzésekre is antibiotikumot ír - holott köztudott, hogy az antibakteriális szerek a vírusokkal szemben teljességgel hatástalanok.

Persze a pácienseknek is van szerepük. Némelyikük szinte kiköveteli a receptet, hiába próbálja győzködni az orvos, hogy a náthája pár napon belül magától is elmúlna. A legrosszabb, ha a beteg a saját szakállára kezeli magát az otthon így-úgy elfekvő, például másnak felírt antibiotikummal, vagy épp ellenkezőleg: amikor már jól érzi magát, a kellős közepén abbahagyja az orvos által előírt kúrát. Mind a felesleges antibiotikumkapkodás, mind az indokolt, ám időnek előtte félbeszakított kezelés nagyon kedvez a rezisztens baktériumok kialakulásának.

Abban nem igazán lehet reménykedni, hogy a most piacon lévő, a rezisztencia miatt fokozatosan elértéktelenített antibiotikumok helyébe a közeljövőben újak lépnek. A nagy gyógyszergyártók ugyanis majdhogynem letettek az antibiotikumok fejlesztéséről - részben a rendkívül nehezen megugorható engedélyezési követelmények miatt, részben mert forrásaikat a profitábilisabb, nagyobb betegcsoportnak eladható szerek, például a koleszterinszint- vagy vérnyomáscsökkentők fejlesztése felé csoportosították át. Most meg már szinte késő észbe kapni: a ma legígéretesebb gyógyszerjelöltjei is leghamarabb tíz év múlva kerülhetnek a polcokra."

Elég rosszul hangzik ez. Még sincs pánikra ok. A megoldás az, ami mindig is jelen volt: belül kell dolgozni magunkon, idejében, éberen. Az ember nem úgy ébred fel, hogy hirtelen van valami nagy tünete, hanem apró jelekkel indul. Már akkor fel kéne rá figyelni, mit akar üzenni. Hol tértünk le az útról? Mit kéne másképp gondolni vagy érezni?
Persze, az esetek rendkívül nagy részében a beteg a környezetét manipulálja a betegségével, így akarván figyelmet, szeretetet kierőszakolni, vagy ki akar bújni valami alól. Hát, ők rá fognak fázni erre. De ez nem olyan nagy baj. Ideje lenne végre felnőni és vállalni önmagunkat. Napokig tudnék eseteket felhozni példának. :-)
Az én otthonomban több, mint 20 éve nem volt antibiotikum, és köszönjük, remekül elvoltunk. (Leszámítva persze azt a mennyiséget, amit a manipulált élelmiszerekkel sajnos megettünk.)


2011. november 29., kedd

Polaritás élménye


Marosvásárhelyről Domokosra menet ködből indultam, és a Bucin tetején sütött a nap. Most épp fordítva történt. Végre egy hét után kisütött a nap. Hálás voltam, mert ilyenkor szebb képeket lehet készíteni, elég fény van ahhoz, hogy menet közben, rövid záridővel éles fotók készüljenek. Csíkszereda felé haladtam, mikor hatalmas felhők lebegtek a hegy felett.


Szinte megfagytam a letekert ablak miatt, hiába volt termo pulcsi és mellény rajtam.


Az út is rendkívül csúszott. Nem kellemes, mikor mögöttem nyomul egy olajszállító kamion, de még az ő kedvéért sem rohanok. Rengeteg baleset volt itt a napokban a csúszós út miatt. Pontosabban azért, mert nem az útviszonyoknak megfelelően vezetnek sokan.


Ahol érvényesülhetett a nap sugara, száraz volt, és jobban lehetett haladni. De a szél majd kifújt a kocsiból. Kicsit meg is fáztam. Most gyógyítom magam. De megérte a sok szép fotó.


Itt látni, hogy milyen ködös az idő. A távoli mélységből alig látszik valami. Kb. 1000 méter magasan van ez a hely.


Síelni még kevés a hó.


Homoródról már írtam külön is. Állítólag jól főznek, mesélte valaki. Nem álltam meg.


Lefelé jövet már nem volt hó, de fenséges a látvány!


Voltak olyan szelesebb szakaszok, ahogy épp rengeteg vörös levél hullott az ágakról. Mintha két kézzel szórták volna rám. Meg is álltam, itt mögöttem volt egy egyenes szakasz. Hallani akartam a szelet és a száraz levelek hangját. Van neki. :-)

Itt még az ősz mesés színei...

2011. november 28., hétfő

Örökbe fogadás


Ő Emese, a legfrissebb örökbe fogadható pici lány. Tényleg pici, bár napról napra hízik.


Október 19-én született. Most már sokat nőtt Irma szerint. Nekem fura, mert a sajátjaim sokkal nagyobb súllyal születtek. :-)


Érdekes lehet, mi motivál egy lelket, hogy olyan "anyához" szülessen le, aki már az előző négy gyerekét is a kórházban hagyta? Nem számíthatott más sorsra.
A gyerek szemmel láthatóan elvonási tünetekkel küzd. Még mindig kemények az éjszakák a család számára. Nappal még csak elvan, de éjszaka foglalkoztatja a környezetét rendesen. A kedves anyuka vagy ivott vagy drogozott esténként, és a gyerek most hiányolja a szokásos adagját. Ő persze nem szembesül azzal, hogy kínlódik most a lánya!


Én a hatóságokat sem értem. A második otthagyott gyerek esetében már elkötném a kedves mamát. Az első után még kapna esélyt, de aztán? Ez a nő 5 gyermeket szült és hagyott magára. Vannak olyan babák, akiknek meghalnak a szüleik vagy annyira szegény körülmények között élnek, hogy intézetbe kerülnek. De hogy valaki eleve ide szülje a gyermekeit, szép sorban?


Miminek szerencséje van. Nekünk ugyan nagyon hiányzik, de nagyon szerető szülőkre talált és remélem, kiheveri a múlt sérelmeit. Ő fizikailag rendben volt, de ha valaki a másik felé nyúlt, reszketve, sikítva reagált. Az anyukáját sokat verhették, míg ő bent növekedett. Dolgoztam rajta, de még nincs befejezve. Oldódott valamennyit, csak kérdés, mikor és mi aktiválja esetleg ezeket a nem teljesen kioldott emlékeket...


Vannak, akik mások elhagyott gyermekeivel is sajátjukként tudnk bánni. Szerencsére ezek a gyerekek most ilyen helyre kerültek, amig valaki örökbe nem fogadja őket.
Szülővé válni komoly feladat. Nemm elég "technikailag" nemzeni vagy megszülni egy gyereket. Attól még nem lesz valaki szülő. Alázat kell hozzá, szeretet, lemondás, odafigyelés, gondoskodás, és még sorolhatnám.
Aki meg akarja határozni, hogy mikor szülessen meg a gyerek, mert neki az a nap a megfelelő, ne is szűljön. A gyerek tudja, ő milyen feladatot akar véghezvinni ebben az életében. Aki a nemét meg akarja határozni, szintén nincs benne alázat. Vegyen kutyát, és ott válogathat, hogy szuka vagy kan kutya kell neki.


Két hete láttam a tévében egy műsort Czeizel Endrével. Sokkoló volt. Megkérdeztek nőket, hogy ha tudná. hogy a gyermeke vízfejű lenne, nyitott gerince lenne vagy hasonló rendellenességgel bírna, megtartaná-e a babát. 95-97 % nemmel válaszolt, ezt megértem. De ha tudná, hogy meleg, vagy leszbikus lesz a gyerek, szintén ilyen arányban elvetetné a babát. Döbbenet! Leonardo da Vinci, Michelangelo, Shakespeare is melegek voltak. Köztük sokkal nagyobb százalékban találunk zsenit, mint az átlagos populációban.


Ezekben nem gyönyörködhetnénk, ha az ő anyjuk így gondolkodott volna! Egy anya nem él szexuális életet a gyermekével. Akkor mi köze hozzá, hogy a gyerek mit akar? Neki "csak" felnevelni és szeretni kell a gyermeket. A többi nem az ő dolga. De ezek a nők irányítani akarnak és beleszólni mindenbe.


Dr. William Nelson is ezért tudott ilyen zseniális készüléket alkotni! 3 éve dolgozom vele, és elképeszt még mindig, miket hoz fel a gép a tudatalatti blokkok esetében. A bal agyféltekéjével fizikai-technikai tudása erős, és a jobb felének köszönhetjük a zseniális meglátásait. Mivel az Ő esetükben a két agyféltekét sokkal több szál köti össze, sokkal hatékonyabban tudja alkalmazni a két agyféltekéjét.
Kedves leendő anyák! Ne vegyétek el a jövőtől a zseniket! Szerintem megtiszteltetés ilyen gyereket a világ javára megszülni, mintsem szégyellni való!

2011. november 27., vasárnap

Régi magyar áldás


Áldott legyen a szív, mely hordozott,
És áldott legyen a kéz, mely felnevelt,
Legyen áldott eddigi utad,
És áldott legyen egész életed.

Legyen áldott Benned a Fény,
Hogy másoknak is fénye lehess.
Legyen áldott a Nap sugara,
És melegítse fel szívedet.

Hogy lehess enyhet adó forrás
A szeretetedre szomjazóknak,
És legyen áldott támasz karod
A segítségre szorulóknak.

Legyen áldott gyógyír szavad
Minden hozzád fordulónak,
Legyen áldást hozó kezed
Azoknak, kik érte nyúlnak.

Áldott legyen a mosolyod,
Légy vigasz a szenvedőknek.
Légy te áldott találkozás
Minden téged keresőnek.

Legyen áldott immár
Minden hibád, bűnöd, vétked.
Hiszen, ki megbocsátja,
Végtelenül szeret téged!

Őrizzen hát ez az áldás,
Fájdalomban, szenvedésben,
Örömödben, bánatodban,
Bűnök közti kísértésben.

Őrizze meg tisztaságod,
Őrizze meg kedvességed.
Őrizzen meg önmagadnak,
És a Téged szeretőknek.

2011. november 26., szombat

A felhők felett...


Gyakorlatilag mióta elindultam Pestről, köd és szürkeség volt egész héten. Marosvásárhelyen ilyen a helyzet.


Elhagyva a várost sem vidámabb a helyzet. Volt köd, jég, dara, hó, minden téli "ajándék".


Ez a ház nagyon megtetszett. El tudom képzelni, hogy kicsit felújítva milyen lakályos lehetne!


Ez vicces volt. Parajd. Egy hölgy kiszállt a vonatból, komótosan lehajtotta mindkét sorompót, áthajtott a 2 szerelvényből álló üres, meglehetősen lerobbant vonat, majd visszahajtotta a sorompókat és visszaszállt a vonatra.



Köd ide, köd oda, azért a táj és a színek szépek...


Aztán egy pillanat alatt ragyogó napfény ölelte a Bucin tetejét. A felhők felett mindig kék az ég. Ez így van. A repülések alkalmával is megtapasztalható ez az igazság.


Ha elég "magasan" vagyunk, derűs a helyzet, és "tisztán" lehet látni. Csak sokszor süllyedünk vissza a "ködös" helyzetekbe. :-)


Azért a napsütés ne tévesszen meg senkit. A patak egy része is be van fagyva.


Lassan kezdődik a síszezon, és pezsegni fog itt az élet....


Ahogy túljutottam a tetőn, ereszkedtem vissza a ködbe. De a napsugarak emléke még a lelkemben élt.

2011. november 23., szerda

Bódító boldogság


Gondolkodtam, milyen képet tegyek ide. Ennek a fraktálnak a gyönyörűsége sem adja vissza azt a bódító boldogságot, amit érzek.


Tegnap reggel 8-kor kezdtem, (5-kor keltem) és éjfélkor maradtam magamra. Akkor ettem egész nap. Ma valamivel korábban végeztem. (Itt egy órával már több van.)
Hosszúak a napok, de a szívem a torkomban dobog, mert annyi öröm és szeretet ért. Élvezem, hogy hasznosan telnek az órák, tudok segíteni, és van befogadó készség is. :-) Kölcsönösen jó ez mindannyiunknak.


Tiszta szívvel tudom azt mondani: csak olyasmit szabad csinálni, amit élvezel! Minden kényszeres percért kár!


Mint ez a fraktál, úgy sugárzom én is az Univerzum minden szegletébe a boldogságot és a szeretetet, az elégedettséget, a hálát és a köszönetet, részben azoknak, akikkel ezen a két napon találkoztam, és ebben az örömben részesítettek, részben MINDEN LÉNYNEK, hogy feltöltődhessenek belőle Ők is.

2011. november 21., hétfő

Erdélyi időbeosztás


A hét elejét Marosvásárhelyen töltöm,
aztán átmegyek Csíkszentdomokosra.
.
Képeket most is rengeteget fogok készíteni,
hogy megosszam Veletek a gyönyörűségeket.
Jövő héten Székelyudvarhely következik.

A teljesebb életért


Ahhoz, hogy teljesebb, sikeresebb, örömtelibb, egészségesebb életet éljünk, ismernünk kell magunkat és a körülöttünk lévő világ törvényszerűségeit. Ha nem vagyunk tisztában a „játékszabályokkal”, nem is nyerhetünk. A holisztikus szemlélet segít átlátni az összefüggéseket, hogy eligazodjunk benne. Ezeket az ismereteket szeretném átadni az érdeklődőknek.


*        Mit jelent a Vízöntő-kor, melyben élünk?

*        Hogyan hatunk a világra és az ránk?

*        Hogyan állapíthatjuk meg, mi a személyes feladatunk és azt miképp valósíthatjuk meg?

*        Önmagunk és mások megismerésének útjai, lehetőségei.

*        Módszerek, melyekkel eredményesebben, hatékonyabban, tanulhatunk, taníthatunk, kommunikálhatunk.

*        Technikák a stressz, félelmek, fóbiák oldására.

*        Gyakorlatok, amikkel akár naponta önmagunkat és környezetünket egészségesebbé tehetjük.


Mindenkit szeretettel várok.

2011. november 19., szombat

Önértékelés

Ha azt hiszed, hogy az vagy,
amit a barátaid és az ellenségeid mondanak rólad,
akkor nyilvánvalóan nem ismered önmagadat.

2011. november 16., szerda

Ha megdobnak kővel...



Ha megdobnak kővel ...  Egy férfi éveken keresztül gyűjtött egy új Mercedesre. Végül a sok munka és félre tett pénz meghozta a várva várt pillanatot . Nagy örömmel és izgalommal hajtott hazafelé, hogy családjának és barátainak is megmutathassa az új ,,álomautót. Útközben megállt, hogy betérjen az egyik barátjához. Könnyedén talált egy helyet ahova beparkolhat, és rükvercbe tette az autót. Nagy lendülettel elkezdett tolatni, mire hallotta, hogy egy kő koppan az új autóján. Hirtelen lefékezett és kiszállt. Látta, hogy egy kisfiú dobta meg a kocsiját, ezzel máris megsérült a gyönyörű fényezés.

A férfi kikelve önmagából, így kezdett el üvöltözni:
- Te normális vagy kölyök? Nincs neked eszed? Ha majd jól elverlek, el fog menni a kedved az ilyen őrültségektől, hogy mások kocsiját kővel dobáld!
- Bácsi kérem, ne haragudjon! - válaszolta a fiú.
A férfit annyira elöntötte a düh, hogy nem is figyelte mi van körülötte. De a fiúcska így folytatta:
- Elnézést, nem tehettem mást! Túl messze voltam öntől, hogy meghallja a hangomat. Csak így állíthattam meg, hogy ne tolasson tovább.
És ekkor látta meg a férfi, hogy a kocsija mögött egy tolószékkel felborult gyerek van. 
- Ő a testvérem és egyedül előre ment a tolószékkel. De túl gyorsan gurult és a járda szélén felborult, pont az ön kocsija mögé. Muszáj voltam megdobni, hogy megállítsam magát.
Ekkor a férfi nagyon elszégyellte magát, és segített visszatenni a fiút a tolókocsiba.
Az eset után a kocsin soha nem csináltatta meg a fényezést. Az megmaradt emlékeztetőnek, hogy ha megdobnak kővel, talán azért van, hogy a figyelmünket felkeltsék, nehogy valami nagy bajt csináljunk.
.
Fentről halk szelíd hang szól a mi szívünkhöz és lelkünkhöz.. Néha nincs időnk meghallani, vagy túl elfoglaltak vagyunk, hogy figyeljünk rá. Néha meg kell, hogy dobjanak kővel ahhoz, hogy körülnézzünk, mi is folyik az életünk körül, kik vesznek körül minket, milyen döntéseket hozunk, mi az amit éppen véghez akarunk vinni, stb. Ez a te döntésed: figyelsz a halk szelíd hangra vagy megvárod míg megdobnak. Legfontosabb tanítón a saját szívünk.