Magamról

Saját fotó

Éber tudatossággal figyelem a jeleket. Írom a blogom és a naplóm évek óta és rengeteg fotót készítek.Hat unokám sok derűt hoz a mindennapokba. Hálás köszönet érte a lányaimnak és a vejeimnek is. Persze sok hála a betegeimnek és tanítványaimnak is a rendkívüli pillanatokért. 

2011. november 26., szombat

A felhők felett...


Gyakorlatilag mióta elindultam Pestről, köd és szürkeség volt egész héten. Marosvásárhelyen ilyen a helyzet.


Elhagyva a várost sem vidámabb a helyzet. Volt köd, jég, dara, hó, minden téli "ajándék".


Ez a ház nagyon megtetszett. El tudom képzelni, hogy kicsit felújítva milyen lakályos lehetne!


Ez vicces volt. Parajd. Egy hölgy kiszállt a vonatból, komótosan lehajtotta mindkét sorompót, áthajtott a 2 szerelvényből álló üres, meglehetősen lerobbant vonat, majd visszahajtotta a sorompókat és visszaszállt a vonatra.



Köd ide, köd oda, azért a táj és a színek szépek...


Aztán egy pillanat alatt ragyogó napfény ölelte a Bucin tetejét. A felhők felett mindig kék az ég. Ez így van. A repülések alkalmával is megtapasztalható ez az igazság.


Ha elég "magasan" vagyunk, derűs a helyzet, és "tisztán" lehet látni. Csak sokszor süllyedünk vissza a "ködös" helyzetekbe. :-)


Azért a napsütés ne tévesszen meg senkit. A patak egy része is be van fagyva.


Lassan kezdődik a síszezon, és pezsegni fog itt az élet....


Ahogy túljutottam a tetőn, ereszkedtem vissza a ködbe. De a napsugarak emléke még a lelkemben élt.