Magamról

Saját fotó

Éber tudatossággal figyelem a jeleket. Írom a blogom és a naplóm évek óta és rengeteg fotót készítek.Hat unokám sok derűt hoz a mindennapokba. Hálás köszönet érte a lányaimnak és a vejeimnek is. Persze sok hála a betegeimnek és tanítványaimnak is a rendkívüli pillanatokért. 

2011. november 28., hétfő

Örökbe fogadás


Ő Emese, a legfrissebb örökbe fogadható pici lány. Tényleg pici, bár napról napra hízik.


Október 19-én született. Most már sokat nőtt Irma szerint. Nekem fura, mert a sajátjaim sokkal nagyobb súllyal születtek. :-)


Érdekes lehet, mi motivál egy lelket, hogy olyan "anyához" szülessen le, aki már az előző négy gyerekét is a kórházban hagyta? Nem számíthatott más sorsra.
A gyerek szemmel láthatóan elvonási tünetekkel küzd. Még mindig kemények az éjszakák a család számára. Nappal még csak elvan, de éjszaka foglalkoztatja a környezetét rendesen. A kedves anyuka vagy ivott vagy drogozott esténként, és a gyerek most hiányolja a szokásos adagját. Ő persze nem szembesül azzal, hogy kínlódik most a lánya!


Én a hatóságokat sem értem. A második otthagyott gyerek esetében már elkötném a kedves mamát. Az első után még kapna esélyt, de aztán? Ez a nő 5 gyermeket szült és hagyott magára. Vannak olyan babák, akiknek meghalnak a szüleik vagy annyira szegény körülmények között élnek, hogy intézetbe kerülnek. De hogy valaki eleve ide szülje a gyermekeit, szép sorban?


Miminek szerencséje van. Nekünk ugyan nagyon hiányzik, de nagyon szerető szülőkre talált és remélem, kiheveri a múlt sérelmeit. Ő fizikailag rendben volt, de ha valaki a másik felé nyúlt, reszketve, sikítva reagált. Az anyukáját sokat verhették, míg ő bent növekedett. Dolgoztam rajta, de még nincs befejezve. Oldódott valamennyit, csak kérdés, mikor és mi aktiválja esetleg ezeket a nem teljesen kioldott emlékeket...


Vannak, akik mások elhagyott gyermekeivel is sajátjukként tudnk bánni. Szerencsére ezek a gyerekek most ilyen helyre kerültek, amig valaki örökbe nem fogadja őket.
Szülővé válni komoly feladat. Nemm elég "technikailag" nemzeni vagy megszülni egy gyereket. Attól még nem lesz valaki szülő. Alázat kell hozzá, szeretet, lemondás, odafigyelés, gondoskodás, és még sorolhatnám.
Aki meg akarja határozni, hogy mikor szülessen meg a gyerek, mert neki az a nap a megfelelő, ne is szűljön. A gyerek tudja, ő milyen feladatot akar véghezvinni ebben az életében. Aki a nemét meg akarja határozni, szintén nincs benne alázat. Vegyen kutyát, és ott válogathat, hogy szuka vagy kan kutya kell neki.


Két hete láttam a tévében egy műsort Czeizel Endrével. Sokkoló volt. Megkérdeztek nőket, hogy ha tudná. hogy a gyermeke vízfejű lenne, nyitott gerince lenne vagy hasonló rendellenességgel bírna, megtartaná-e a babát. 95-97 % nemmel válaszolt, ezt megértem. De ha tudná, hogy meleg, vagy leszbikus lesz a gyerek, szintén ilyen arányban elvetetné a babát. Döbbenet! Leonardo da Vinci, Michelangelo, Shakespeare is melegek voltak. Köztük sokkal nagyobb százalékban találunk zsenit, mint az átlagos populációban.


Ezekben nem gyönyörködhetnénk, ha az ő anyjuk így gondolkodott volna! Egy anya nem él szexuális életet a gyermekével. Akkor mi köze hozzá, hogy a gyerek mit akar? Neki "csak" felnevelni és szeretni kell a gyermeket. A többi nem az ő dolga. De ezek a nők irányítani akarnak és beleszólni mindenbe.


Dr. William Nelson is ezért tudott ilyen zseniális készüléket alkotni! 3 éve dolgozom vele, és elképeszt még mindig, miket hoz fel a gép a tudatalatti blokkok esetében. A bal agyféltekéjével fizikai-technikai tudása erős, és a jobb felének köszönhetjük a zseniális meglátásait. Mivel az Ő esetükben a két agyféltekét sokkal több szál köti össze, sokkal hatékonyabban tudja alkalmazni a két agyféltekéjét.
Kedves leendő anyák! Ne vegyétek el a jövőtől a zseniket! Szerintem megtiszteltetés ilyen gyereket a világ javára megszülni, mintsem szégyellni való!