Magamról

Saját fotó

Éber tudatossággal figyelem a jeleket. Írom a blogom és a naplóm évek óta és rengeteg fotót készítek.Hat unokám sok derűt hoz a mindennapokba. Hálás köszönet érte a lányaimnak és a vejeimnek is. Persze sok hála a betegeimnek és tanítványaimnak is a rendkívüli pillanatokért. 

2011. november 29., kedd

Polaritás élménye


Marosvásárhelyről Domokosra menet ködből indultam, és a Bucin tetején sütött a nap. Most épp fordítva történt. Végre egy hét után kisütött a nap. Hálás voltam, mert ilyenkor szebb képeket lehet készíteni, elég fény van ahhoz, hogy menet közben, rövid záridővel éles fotók készüljenek. Csíkszereda felé haladtam, mikor hatalmas felhők lebegtek a hegy felett.


Szinte megfagytam a letekert ablak miatt, hiába volt termo pulcsi és mellény rajtam.


Az út is rendkívül csúszott. Nem kellemes, mikor mögöttem nyomul egy olajszállító kamion, de még az ő kedvéért sem rohanok. Rengeteg baleset volt itt a napokban a csúszós út miatt. Pontosabban azért, mert nem az útviszonyoknak megfelelően vezetnek sokan.


Ahol érvényesülhetett a nap sugara, száraz volt, és jobban lehetett haladni. De a szél majd kifújt a kocsiból. Kicsit meg is fáztam. Most gyógyítom magam. De megérte a sok szép fotó.


Itt látni, hogy milyen ködös az idő. A távoli mélységből alig látszik valami. Kb. 1000 méter magasan van ez a hely.


Síelni még kevés a hó.


Homoródról már írtam külön is. Állítólag jól főznek, mesélte valaki. Nem álltam meg.


Lefelé jövet már nem volt hó, de fenséges a látvány!


Voltak olyan szelesebb szakaszok, ahogy épp rengeteg vörös levél hullott az ágakról. Mintha két kézzel szórták volna rám. Meg is álltam, itt mögöttem volt egy egyenes szakasz. Hallani akartam a szelet és a száraz levelek hangját. Van neki. :-)

Itt még az ősz mesés színei...