Magamról

Saját fotó

Éber tudatossággal figyelem a jeleket. Írom a blogom és a naplóm évek óta és rengeteg fotót készítek.Hat unokám sok derűt hoz a mindennapokba. Hálás köszönet érte a lányaimnak és a vejeimnek is. Persze sok hála a betegeimnek és tanítványaimnak is a rendkívüli pillanatokért. 

2011. december 16., péntek

VIII. ker. nyert nálam

8-án írtam a  belvárosi borzalmakról. Pár nap múlva be kellett mennem az ETI-be, a Horánszky utcába.


Kezdem azzal, hogy itt sötétzöldre festett kellemesebb oszlopok akadályozzák meg, hogy a kocsik a járdára menjenek. Mennyivel szebb, mint azok a fekete borzalmak a Kecskeméti utcában!


Itt legalább van min gyönyörködni. Régen én is egy ilyen saroklakásban laktam, reggeltől estig besütött a nap. És ízlésesen le van tompítva a sarok, amit a feng shui is tanít.


ETI kapualja. Keveredik a modern üvegajtó és a régi elemek. Jó nézni.


Arányos, kellemes látvány.


Ezek a növények gyönyörűek, és bizonyítják, hogy szerető gondoskodásban van részük. Jól érzik magukat, és ezt pompás látvánnyal hálálják meg.


Sajnos a kép nem elég jó, de ilyen finomságok emelik a lelket. A lépcsőház üvege, finom, zöld homokfúvás.


A jobbra és balra tekeredő spirál a jin - jang energiák szimbóluma. Csak mára ezt sokan nem tudják. És szerencsére nem fekete, hanem a gyógyító zöld. :-)


Hasonló motívum egy másik kapun.


Ez kapu. Itt még élvezhető a hozzáértő emberi kéz nyoma.

Apró részlet.


Arányos ablakok, nem hivalkodó, épp akkora, amekkora kell. Tartja a hőmérsékletet télen, nyáron nem sülsz meg, de bejön a fény. A Vörösmarty gimnáziumot épp most renoválják. Hála az égnek, hogy nem tették tönkre.


Azért itt is van egy rémálom. Keményen megbüntetném azt a tervezőt, aki ezt álmodta egy bölcsődének. Ide én is bőgve lépnék be minden nap. Lélek nélküli munka. az engedélyeztetőket is bezárnám ide, élvezzék a művüket. Itt kezdjük nevelni a jövő nemzedékét?


Öröm a lelkemnek, hogy egyre több épületet hoztak rendbe a bontás helyett.

Még egy...


Lőrinc pap tér. Régen sok park volt, ahol valóban leültek a padokra megpihenni, beszélgetni, nézelődni. Most rohanunk, mint a mérgezett egerek. Nem állunk meg rácsodálkozni egy-egy szépségre.


Az ablakok között még festmények is vannak a falon.


Még egy szép sarokmegoldás.


Jézus szíve templom.


Sajnos a kép nem lett jó, de a motívumok így is láthatóak. Állítom, hogy fogalmuk sincs róla, mit üzennek ezzel. Jin - jang, anyagba sűrítő és anyagból eloldó, sötét és világos, angyal és ördög egymás kiegészítői. Egyik sem létezhetne a másik nélkül, így van tapasztalás. Egyik sem jó vagy rossz, de szükségesek egymás számára. :-)


Reménykedtem, de hiába. Jézus szíve be van zárva. Isten háza bezárt a betérő vándor elől. Már csak a "programozás" alatt nyitják ki, mikor besulykolják, hogy nem vagy méltó, és "bűnben" fogantál. Ha csak el akarsz csendesedni és privát beszélgetést folytatni a magasabb entitásokkal, azt ITT nem teheted meg. BÁRHOL máshol, ahol csend lehet, de a templomban nem, ami végül is erre hivatott. Évtizedek óta nem találok nyitott templomot misék között. Ez szomorú, de megoldom máshol. Otthon, akár a kocsiban várakozva, mikor korábban odaérek valahová, és ezer más helyen.


Azért itt is épült, jellegtelen, fantáziátlan "műremek". De az ilyen miért lesz építész? Én sem leszek énekes, mert van önkritikám, viszont énekhangom nincs. :-)


Összességében a VIII. kerületi sétám jobb érzéseket keltett, mint az V. kerületi. :-)