Magamról

Saját fotó

Éber tudatossággal figyelem a jeleket. Írom a blogom és a naplóm évek óta és rengeteg fotót készítek.Hat unokám sok derűt hoz a mindennapokba. Hálás köszönet érte a lányaimnak és a vejeimnek is. Persze sok hála a betegeimnek és tanítványaimnak is a rendkívüli pillanatokért. 

2012. január 31., kedd

Hideg hétfő


Tegnap reggel sajnos ismét el kellett búcsúznom Irmáéktól. Bár a kocsiban lévő hőmérőt sütötte a nap az üvegen keresztül, mégis -15 fok volt, mikor beültem.


Hihetetlenül szép, amint a ropogó havon megcsillan a napfény. Mint megannyi apró gyémánt.
Most tényleg csak az megy ki, akinek dolga van - gondoltam.
Igazán nem panaszkodhattam a forgalom miatt. :-) Az út is száraz volt, de észnél kell lenni, mert vannak jeges átfolyások. Nem éri meg a sietség, hogy ne érjünk célba.

Ilyen kellemes helyek is várják a vendégeket.

Itt meg is dőlt az elképzelésem, mert ezeken a motoros szánféléken önként fagyasztják magukat egyesek. Ők tudják. :-)
Puha, csendes, hideg, havas idill.

Ők sem panaszkodhatnak zajos szomszédokra.

Hát nem békés?


Olyan jó lenne egy ilyen házikóban pihenni, olvasgatni... a lobogó tűz mellett.


A Bucin tetején már hatalmas hó esett.


A jelek szerint ebben a büfében mostanában nem lesz kiszolgálás.


A fák között kinézve csodás a látvány, de sajnos a távoli hegyek a fotón már nem látszanak. Ahhoz itt kell lenni. :-)


Az út a legnagyobb részen teljesen járható, viszont a szélére tolt hó miatt nem lehet besétálni a fák közé.


Vannak átfújások, ahol havas az út, és persze az is előfordul, hogy a szél egy nagyobb adag havat röpít a nyakunkba a magas fenyőkről. Néhol csak felkapja a szikrázó havat, és permetként szórja szét. Annyira szép!!!!


Itt a patakom! Már kultikus hellyé vált számomra. Máskor a hídon lelátni a rohanó patakra a réseken át, most vastag hóréteg fedi.


Vakítóan szikrázik a hó. Elnéztem a vastag, érintetlen csodát, és arra gondoltam, bele kéne tán feküdni hóangyalt csinálni. De az igazság, hogy fájt a kezem és a fülem is. Talán le is törhettem volna, annyira hideg volt. Nem vitt rá a lélek, hogy bele is feküdjek. Pedig jó lehet az eget nézni közben.


Dideregve átmenten a hídon, ropogott a fagyos hó a cipőm alatt. Az ég csodakék... valamilyen állatkák futottak el. Megzavartam őket. Annyira fáztam, hogy nem vártam meg csendben. hogy visszajöjjenek.


Annyira magas a félretolt hó, hogy nem látszik a patak tőle. De a napfény kárpótolt.


Kibéd.


A hangár megvan, de a repcsi gondolom bent pihen. Pedig milyen szép lenne fentről nézve a táj!


2012. január 29., vasárnap

Változás és fejlődés


Amikor van fejlődés, a változás automatikus.
Ha félsz a változástól, hogyan lehet fejlődés?

Disznóölés


Tegnap disznóölés volt a háznál. Már rutinos vagyok benne. Semmi bajom az egésszel. Régebben úgy mondtam: nem kell nagy képesség ahhoz, hogy a malac visítását meghalljuk, de az erkélyemen lévő bazsalikom is sikít, mikor letörök belőle. Azt is meg lehet hallani. Csak érzékenység kérdése. Tudomásul kéne venni, hogy a növények is élnek, éreznek és reagálnak.
És azt is, hogy az ember a tápláléklánc tetején áll. Nem az öléssel van baj, hanem ha rossz körülmények között tartják az állatokat, és hogy többet ölünk le, mint amennyit kéne. Pazarlás folyik, mások meg éheznek. Elosztási gondok vannak.


Pár éve Csöpel láma is érdekes kifejtést tartott a húsevéssel kapcsolatban. Egy nő büszkélkedett, hogy már 4-5 éve nem eszik húst.
- Miért? - kérdezte a láma.
- Miattam ne öljenek állatot. - jött a buta válasz.
- És miket szoktál enni?
- Sok rizst, például.
- És te tudod, egy szem rizshez hány halál tapad?
Döbbent csend. Nem értette a kérdést a nő.
- Szerinted a rizs zacskóban terem?
- Nem, persze, a rizsföldön.
- Igen, elöntik a területet vízzel, és abban milliónyi vízi élőlény telepszik meg. Majd aratáskor lecsapolják a földet, és azok mind elpusztulnak.
A nőt láthatóan nem rázta meg a hír. A láma folytatta:
- Szerinted hány centitől vagy kilótól számít életnek az élet? Egy parányi élet a vízben nem számít, de egy malac már igen? Egy tehénből sokan sokáig jól laknak. Az egy élet. Egy szem rizstől nem laksz jól, de számtalan kis élet halt meg érte.
Megjegyzem: nagyon sok vegetáriánus gond nélkül lecsapja a szúnyogot, és lefújja a legyet, pókot vegyszerrel.
Amikor a kertész visszavágja a rózsát, az védeni akarja az életét, és új virágot növeszt, hogy életben tudjon maradni.
A gomba a fojtogatása miatt termel új és új gombát, hogy ne haljon meg. Jó reggelt a fejekben! :-D


Nekem az egyetlen fura az egészben, mikor a fület ott helyben elropogtatják. Állítólag csemege. Biztos. :-)


Amíg a férfiak kint a dermesztő hidegben végzik a nehezebb munkát, a nők bent az apróbb darabolást és feldolgozást.


Jelen van az egész család, a legapróbbak is. aztán közös ebéd zárja a munkát. Minden és mindenki a helyén van. Tetszik ez az összetartás és szervezettség.

Hargitai képek


Pénteken elindultam Székelyudvarhelyről Domokosra. Megható a sok érdeklődés,  köszönöm, jól vagyok. Eddig 4 halottja van a havazásnak, részben, mert megfagytak, részben, mert a mentő elakadt és a beteg a mentőautóban meghalt. De  az innen délebbre van, a Hargitán most járhatók az utak.


Igyekeztem lendületesen haladni, de Homoródon persze csak kiszálltam fényképezni.


Itt vastagon beborít mindent a puha hótakaró. Azért érdemes figyelni, és persze megfelelő lábbelit viselni, mert helyenként meglep egy adag jég is.
Sajnos már több embertől hallottam, hogy mióta üzemel a lovarda és a fogadó, már nem olyan az íze a víznek, mint régen.


Ez érthető is, hiszen a ház oldalában folyik a patak. A lovarda is túl közel van, és nagy a síelők forgalma szintén.


Ez van a jó kis erőhelyekkel is. Amíg csak néhányan járnak oda, lehet töltekezni, de amint ráépülnek a kereskedelmi és kiszolgáló egységek, már meg is változik a rezgések szintje. Addig békés és csendes volt, aztán zsibvásár lesz belőle. De hát ezt sokan nem értik meg. Aztán persze már nem érezhető az a hatás, ami addig volt.


Itt is meglepően nagy volt a forgalom, pedig péntek még munkanap. A parkoló is tele volt kocsikkal.


Már messziről feltűnt ez a magas jégoszlop. Nem értettem, mi ez? Úgy néz ki, hogy talán egy fenyőfára permetezik a vizet, és az fagyott meg így. Szegény fa.


A kíváncsiságomnak meg is lett az eredménye. Addig jártam körbe, míg az egyik pillanatban már rám szállt a permet, és hirtelen belepte a szemüvegemet. Azonnal rá is fagyott az üvegre, és nem láttam semmit. Cudar hideg volt, az biztos.


Ezeknek a lovaknak sem lehetett melegük. :-)


Ahogy haladtam egyre feljebb, már csak a fenyők élnek meg.


Fent a Hargitán. Itt kb. 1000 méteren vagyunk.


Letekert ablakokkal mentem, készültek sorban a képek. (280 darab lett a végén), de közben dideregtem és remegett a kezemben a fényképezőgép. A szent cél érdekében mindent, de nevettem, hogy meddig bírom még. :-) (Ma például -28 fok volt.)


Az ég hihetetlenül kék!


De hogy a hó is?! Visszatükrözi az ég kékjét. Semmi trükk nincs, ilyen. Mint a mesében.


A hab a tortán: felettem repült egy kis gép, épp leszállni készült. Ezen a fotón még a jó szeműek megtalálhatják, ha nagyban nézik.


A háttérben a Nagyhagymás hegyei. A tetejét süti a nap. Káprázatos! És tudom, percek múlva megérkezem a Szeretet Otthonába, a Béke Szigetére. Irmáéknál mindig úgy érzem, mintha haza érkeznék.

2012. január 27., péntek

Energiák egyensúlya


"Életed minden pillanatában és minden megélt tapasztalatodban életed sokszínűsége új vágyak útra indítására és a korábbiak tökéletesítésére késztet. Ezért az összpontosított vágy szüntelenül árad belőled.
A Világegyetem tágulása ezen a folyamaton múlik. Az ellentétek hatására ugyanis összpontosul a vágy, amelyre a Forrásenergia a Vonzás Törvényével válaszol. Más szóval: ha kérsz, megadatik.
De amit mi kérésnek nevezünk, az nem szavak vagy mondatok kifejezésre juttatása, hanem rezgések áradata, amelyek folyamatosan sugároznak belőled, ahogy felfedezed az ellentéteket.
Az ok (az egyetlen ok), amiért valaki valaha is olyan helyzetben találhatja magát, hogy nem kap meg valamit, amit kér, az, ha rezgései révén elválasztja magát a vágyától. A vágyott dolog rezgésének és a benned meghatározóan működő rezgések hullámhosszának ugyanis összhangban kell lennie."
(Esther és Jerry Hicks: Kérd és megadatik 2. )

2012. január 26., csütörtök

Összhang a rezgésekben


"Vágyad és meggyőződésed rezgésének azonosnak kell lennie, mert e rezgések összhangjának hiányában te sem vagy összhangban. És amíg ez így van, nem fogadhatod el, hogy tapasztalatodba áramoljon a Jól-lét, amelyet kértél.
Ha a dolgaid valamely téren nem úgy állnak, ahogy kívánod, és úgy beszélsz róluk, ahogy vannak, akkor a vágyad és a meggyőződésed rezgése mindenképpen eltérő lesz, a rezgések összhangjának hiánya pedig megakadályozza, hogy valóra váltsd a vágyadat. És ne feledd, érzelmeid azonnal jelzik ezt az egyensúlyzavart.

  • Nem fizikai részed mindannak összessége, amivé váltál, ezért rendkívül bölcs.
  • Nem fizikai részed maga a Forrásenergia, ezért rezgése a Szeretet és a Jól-lét rezgése.
  • Belső Lényed rezgése Tiszta, Pozitív Energia (a ti fogalmaitokkal ellenállástól mentes), ezért hatalma óriási, és rendkívüli dolgokra képes.
Forrásoddal összhangba kerülve megtapasztalod azt a világosságot, lelkesültséget, szenvedélyt és Jól-létet, amely természetes állapotod.


Amikor rezgésed összhangban van Forrásod rezgésével, azt mi elfogadásnak nevezzük. Amikor rezgésed nincs a Forrásodéra hangolva, azt pedig korlátozott elfogadásnak. Minél jobban eltávolodsz ettől az összhangtól, és minél kevésbé fogadod el Forrásodat, rezgésed annál inkább az elutasítás állapotába kerül: elutasítod a gyarapodást, az egészséget, a világosságot, a bőséget, a személyes Jól-létedet.
Ha gondosan figyelsz érzelmeidre, minden pillanatban tudhatod, hogy mennyire vagy elfogadó, vagy éppen elutasító. Minél jobban érzed magad, annál inkább elfogadod kapcsolatodat a Forrásoddal. Minél rosszabbul érzed magad, annál kevésbé fogadod el ezt a kapcsolatot."

(Esther és Jerry Hicks: Kérd és megadatik! 2. rész)

2012. január 24., kedd

Riport


Mivel még sötétben indultam, a teljes napkeltét az úton töltöttem, kelet felé. Érdekes volt,  hogy a hatalmas szél és a napsütés ellenére majdnem a határig vizes volt az úttest. Ezért végig hunyorognom kellett.


Kék égbolt és fekete földek.


Itthon idén ennyi havat láttam, ez már Berettyóújfalu.


Alig léptem át a határt, szürke lett minden. Nem panaszkodtam, végre pihenhettek az arcizmaim. :-)


Itt viszont már van hó. Az út tökéletesen járható, mint mindig.


Elértem Kolozsvár előtt az autópályát. Sajnos a legszebbet nem tudtam lefényképezni: egy csodás szivárvány fogadott. De annyira kanyargós a feljáró, hogy közben képtelenség exponálni. Aztán megjelent a Nap is. :-D


Már nem kellett hunyorognom, hátulról ért a fénye. Káprázatos.


Az ott a Tordai - hasadék. Aztán lemerült a fényképezőgép.


Mivel ezeket a színeket nem lehet kihagyni, kénytelen voltam fél kézzel elemet cserélni vezetés közben. Megérte! Közben Csaba hívott, de alig hallottam valamit, a kihangosítom szerintem megfázott. :-)
Leérve a pályáról jött megint egy hívás, egy még ismeretlen blog olvasom keresett meg. Közben olyan volt a látvány, hogy félre kellett állnom.



Semmi szűrő, semmi csalás! TÉNYLEG ilyen színű!!!!!


Az embernek eláll a lélegzete!


Ha nem a saját szememmel látom, fotótrükknek hinném.


Itt viszont nem volt hó. Inkább ősznek, mint télnek tűnik. Aztán megálltam egy benzinkútnál 4 percre. Mire visszaültem, pillanatok alatt besötétedett. És jött a fekete leves!
.
A GPS szerint már csak 60 km volt hátra, az egy óra. 60km/h sebességgel. De csak lépésben haladtunk. Ilyent még nem tapasztaltam. Elkiabáltam, hogy itt mindig jól járhatóak az utak. Napközben kicsit olvadt, és rengeteg átfolyás van. Estére ez lefagyott. 20-30 km/h "sebességgel" vánszorogtam. Azt hittem soha nem érkezem meg.


Nos, ami otthon nem esett le, az mind itt van.
Végül az utolsó órában nagyon kifáradtam, de egyben, szerencsésen megérkeztem Székelyudvarhelyre.
4-kor keltem, és kész a riport nektek. :-D