Magamról

Saját fotó

Éber tudatossággal figyelem a jeleket. Írom a blogom és a naplóm évek óta és rengeteg fotót készítek.Hat unokám sok derűt hoz a mindennapokba. Hálás köszönet érte a lányaimnak és a vejeimnek is. Persze sok hála a betegeimnek és tanítványaimnak is a rendkívüli pillanatokért. 

2012. január 18., szerda

Ica elment


Ma délután Ica elment. Szilveszter napját majdnem végig együtt töltöttük, nagy - nagy beszélgetéssel. Aztán  még volt egy szokásos gödöllői találkozás, és utána bekerült a kórházba. Minden látogatásnál láttam, hogy egyre gyengébb, befelé fordulóbb. Ezen a héten már májkómába esett. Ismertem minden fázisát, mert 22 évesen Apuval ezt már végigcsináltam. Tegnap már tudtam, most látom utoljára.
A kórház után még kimentem Gödöllőre, a szokásos banki befizetések, vásárlások, de már éreztem, hogy utoljára intézem ezeket itt.
Éjjel egy nagyot beszélgettem vele a reiki szimbólumok segítségével. Elfáradt, megy. Tudomásul vettem. A kora miatt még maradhatott volna, de már nem volt motivációja.
Nem is emlékszem, kb. 7 éve - hacsak nem voltam Erdélyben - minden héten legalább egyszer találkoztam vele. Úgy vettem, mintha még élne Anyu, és hozzá járnék ki.
Hiányozni  fognak a temetőjáratok is. Nagyokat utaztunk együtt Kenesére, Kecskemétre, Kiskunfélegyházára, Jászszentlászlóra, Püspökladányra és Szerepre. Menet közben véget-nem-érő beszélgetéseink voltak. Dani, a kutyája is mindig velünk tartott. :-) Élveztük ezeket az utakat. Vigyáztam arra, hogy ne legyen keserű a hangulat a temetőket járva, hanem jókat nevettünk közben. A tiszteletadás megvolt, de nem szomorúan.
Nagyon megható volt, hogy rájött, szeretem a lecsót. Nyáron sokszor reggel 9-kor azzal várt. Néha csak támaszkodni tudott a pulton, de megfőzte nekem. Persze reggelire nem volt könnyű lecsót enni, pláne, mert hajnalban mindig reggelivel kezdem, de nem akartam megbántani. :-) A szándék könnyeket csalt a szemembe.
Amikor a lánya és a veje hazajöttek külföldről, nem győzött sütni-főzni egy kis hazait. Kinek mi volt a kedvence.
Imádnivaló teremtés volt. Soha nem felejtem el. Ő tényleg olyan ember volt, aki vákumot hagy maga után. Olyan szeretettel tudott beszélni a testvéreiről is!
Elment a férje után...
Ma este tartottam egy szertartást, már nyugodt és békés a lelke. Megpihen, feldolgozza ezt az életét - ebben sokat segítettem neki  már eddig is - és aztán friss testben jön majd vissza. Remélem, újra fogok vele találkozni. Nagyon közel kerültünk egymáshoz.
(Nagyon szerette a tavaszi, virágba boruló fákat. Ezért tettem ezt a képet a búcsúhoz.)