Magamról

Saját fotó

Éber tudatossággal figyelem a jeleket. Írom a blogom és a naplóm évek óta és rengeteg fotót készítek.Hat unokám sok derűt hoz a mindennapokba. Hálás köszönet érte a lányaimnak és a vejeimnek is. Persze sok hála a betegeimnek és tanítványaimnak is a rendkívüli pillanatokért. 

2012. március 9., péntek

Allergia


A gyógyszeripar remekül profitál az "allergia" tüneteiből. Szeretném a figyelmet felhívni néhány tényre:

  Thorwald Dethlefsen : Út a teljességhez  ( részlet )  

Ha valamit elhárítunk, az azt jelenti, hogy nem bocsátjuk be magunkba. Az elhárítás ellenpólusa a szeretet. A szeretetben kinyitjuk határainkat s beengedünk valamit, ami eddig ezeken a határokon kívül volt. A határokat többnyire én - nek  ( egonak ) nevezzük, mindent, ami saját azonosításunkon kívül van : te - ként ( nem én-ként ) élünk meg.  Minden elhárítás  az egonkat erősíti, ugyanis a hangsúlyt a  határokra helyezi.  Ezért érezzük a tagadást  mindig sokkal kellemesebbnek, mint az igenlést.

Minden "nem" , minden ellenállás által  saját énünket  érzékeljük,  míg egyetértés esetén határaink elmosódnak, énünket nem érzékeljük.

Nehéz szavakba foglalni, mi is az az elhárítás, mert  bármit  írunk is  le,  arra mindig  csak  más embereknél ismerünk rá. Elméletileg könnyű megfogalmazni, milyen is a  megvilágosodáshoz vezető út. Érts egyet mindennel, ami létezik, s egy leszel  mindazzal, ami létezik. Ez a szeretet útja.

Minden "igen, de ..." : elhárítás, amely megakadályoz abban,  hogy eggyé váljunk.  Ezzel kezdődnek az ego változatos trükkjei, s ezek attól sem riadnak vissza, hogy a legjámborabb, legokosabb, legnemesebb elméleteket állítsák az ego védelmébe.

Mondhatnánk, ha minden jó, akkor az elhárításnak is jónak kell lennie. Igen,  hiszen segítségünkre van abban, hogy poláris világunkban annyi súrlódást érzékeljünk, amennyin keresztül felismerésekhez, s ezek által előbbre juthatunk. Végső soron azonban csak segédeszköz, s a felhasználás során feleslegessé kell válnia. Ugyanebben az értelemben a betegségeknek is megvan a maga jogosultsága, mégis szeretnénk azt a gyógyulásba átfordítani.

 Saját esetem: Sok éven át mondtam, hogy nálunk a lakásban semmi gyógyszer nincs. Így is volt. Egy délután hatalmas görcsöt éreztem a hasamban. Kezdtem magam kezelni, de semmire nem reagált a szervezetem. Nahát, másokon segítek, magamon nem tudok? Beküldtem az egyik reiki szimbólumot, hogy most mi van? Kiderült, MOST orvost kell hívnom. Megadtam magam, legyen. Egy szimpatikus, korombéli doktornő jött ki az ügyeletről. Ő sem tudta, mi ez. Én csak a perforáló vakbelet akartam kizárni, a többivel majd elboldogulok. Megnyugtatott, de fogalma sem volt, mi lehet ez. Azt javasolta, ad egy injekciót, és meglátjuk mi lesz. Ha elmúlik a görcs, rendben, ha nem, visszajön. Azt tudtam, hogy Nospa volt az egyik a 3 összetevő között.
Megkaptam, elmúlt. Minden rendben.
Másnap Vikivel vásároltunk az Auchanban. Már a pénztárnál álltunk, mikor jött vissza a görcs. Vikire bíztam a fizetést, és odasiettem a patikához. Vettem egy doboz Nospát. amint megfogtam a dobozt, elállt a görcs. Aztán megkaptam a választ: Ne mond, hogy nincs gyógyszer a lakásodban. Ez is egy NEM.
Egy éve dobtam ki a dobozt, bontatlanul. :-)
Így vagyok a fekete ruhákkal. Nem érzem jól magam az energiát és fényt elszívó, lekapcsoló feketében, de azért van 1-2 darabom, hogy ne mondjak egyértelmű NEM-et erre a "színre".
Így marad az ember EGÉSZ-séges.
De ez vonatkozik a hús-NEM- evésre is! Meg minden ellenállásra.

Allergia :

Az allergia egy általunk ellenségesnek tartott anyagra adott túlzó reakció.  A  test  immunrendszere az allergének ellen  antigéneket termel, s ez a  test szintjén színvonalas  védekezést  jelent az ellenséges betolakodóval szemben. Az allergiás embereknél azonban ez a magában véve színvonalas védekezés mértéktelenül eltúlzott.  Az allergiás állig  felfegyverkezik, s ellenség-képét egyre nagyobb területekre terjeszti ki.  Egyre több anyagot tart ellenségesnek, s egyre erősebben fegyverkezik,  hogy ellenségével  hatékonyan  vehesse  fel a küzdelmet. De ahogyan a katonai területen az erős fegyverkezés  mindig erős agresszivitás jele, az allergia is a felerősödött elhárítás és agresszivitás jele, amelyeket testünkben fojtunk el. Az illetőnek problémája van saját  agresszivitásával, mert nem  tudja megélni, többnyire  fel sem ismeri !  

            Az  allergia  esetében  az  agresszió  a tudatból a  testbe  menekül, s ott  tombolja  ki magát, szíve vágya  szerint védekezik, támad, harcol és győzedelmeskedik.

            A legártatlanabb tárgyakat ellenségévé teszi  :  virágport,  macskaszőrt,  házi port,  füstöt,  mosószert,  epret.....

Ismeretes, milyen szoros a kapcsolat az agresszivitás és a félelem között.  Ha  pontosabban megfigyeljük a  kitüntetett  allergént,  hamar  világossá  válik,  mely  életterületek  azok,  amelyek az allergiásban olyan nagy  szorongást keltenek, hogy szimbolikus  reprezentánsai ellen ilyen szenvedélyesen küzd.  A macskaszőrhöz az emberek a hízelkedést, becézgetést asszociálják :  a szőrme a  lágy,  simulékony  és  mégis  animális.  A  szerelem  szimbóluma szexuális vonatkozással. Ugyanez érvényes a nyúlszőrre is.  A  ló esetében hangsúlyosabb az ösztönös komponens, kutyánál az agresszivitás.  Ugyanezt a területet  jelképezi a  virágpor : a megtermékenyítés és termékenység szimbóluma.

A fentiek rámutatnak, milyen szorongással teli a szerelem, a szexualitás, az ösztön, a termékenység témája, s milyen agresszívan elhárítjuk , azaz nem bocsátjuk be magunkba.

            Hasonló a piszkostól, mocskostól,  tisztátalantól való szorongás is, ami  a  por-allergiában  jelenik meg. ( Figyeljük meg a " piszkos vicc " , " kiteregeti a szennyest " , a " tiszta életet él " kifejezéseket ! )  Igyekszik elkerülni az allergéneknek megfelelő életterületeket,  s ebben az orvostudomány és a környező világ megértéssel siet segítségére.

A beteg hatalmi törekvéseinek itt semmi sem szab határt : a háziállatot eltávolítják,  senki sem dohányozhat a közelében, stb.   Hatalmi mániájában az allergiás jól álcázott  tevékenységi területet talál, melyen elfojtott agresszióját nehezen felismerhetően valósíthatja meg.

Csak akkor gyógyulhat meg, ha megtanulja, hogyan kell tudatosan szembenézni az általa került és elhárított életterületekkel és ha sikerül ezeket tudatába teljes egészében  beereszteni, asszimilálni.

            Nem szolgáljuk az allergiás érdekeit  azzal,  ha védekezésistratégiájában  támogatjuk ! Ki kell békülnie ellenségeivel, meg kell tanulnia szeretni őket !!!


A legtöbb allergén az életerőt, szexualitást, szerelmet, termékenységet, agressziót,  piszkot jeleníti meg, az élet legvitálisabb  területeit.  De éppen ezek  szorongást  váltanak  ki  az allergiásból, az ő beállítottsága végső soron életellenes. Ideálja a steril, csíramentes, terméketlen,  ösztönöktől és agressziótól  mentes élet, egy  olyan állapot, amely aligha  szolgál rá az " élet " névre.

Az allergia néha életveszélyes agressziós betegséggé fajul, melyben a szelíd ember teste oly vad csaták színtere lesz, hogy maga is belehal.  A védekezés,  az  önelzárás, a  betokosodás felső fokon valósul meg, s a sírban  - egy valóban csíramentes helyen - teljesedik be.

Narkózisban nem létezik, hipnózisban mindenféle allergia megszűnik.

Fordítva viszont már képek, pl. egy macska fotója is rohamot válthat ki !

Az allergiás reakció az allergén anyagtól teljesen független !

Kérdések :

1. Miért nem viseli el a tudatom az agressziómat, miért kényszeríti testembe ?

2. Milyen életterületek azok, amelyektől annyira szorongok, hogy elkerülöm őket ?

3. Milyen mértékben használom fel allergiámat környezetem manipulálására ?

4. Hogyan állok a szeretettel ?

5. Képes vagyok-e a megbocsátásra ?

6. Milyen témákat vetnek fel allergénjeim ? ( szexualitás, piszok, agresszió, stb. )


Ismét egy velem sok éve történt eset: Reggelente úgy ébredtem, hogy könnyeztem, és 3-4 zsebkendőt telefújtam. Aztán egész nap semmi. Na de éjjel is ugyanabban a szobában voltam, miért csak ébredéskor jönnek a tünetek? Röviden a végkövetkeztetést mondom csak el: A lányaim mindig ugyanabban az időben keltek, a vejem és én nem. Mi kötetlen munkaidőben dolgoztunk. Egy fürdőszoba van. Be kell osztani. Minden este megkérdeztem, mikor kel fel holnap reggel? Mondjuk 6 óra volt a válasz. Én persze már fél hatkor ébren voltam, hogy őt ébresztenem kell. Hatkor pontosan odamentem, majd kért még 5 percet. Mit csinálsz ezalatt? Várod, hogy elteljen, aztán kért még 10 percet, még ötöt és így tovább, és ez ment évekig...
Nyugodtan aludtam, de mikor kezdtem ébredezni, tudat alatt jött a szokásos reggeli műsor iránti ellenállásom. De nem tettem semmit, hanem tűrtem és ébresztgettem. Ez váltotta ki a tüneteket. Ekkor mentem ki Hollandiába. Ott is ezt a problémát elemeztük ki. Kellett írnom egy két oszlopos listát: 1. mibe kerül nekem, 2. mit nyerek vele. Az első oszlop hosszú volt, de a másodikhoz semmit sem tudtam írni. Ekkor jöttem rá, milyen buta vagyok. Hazajöttem, és többé nem vállaltam az ébresztést. Van erre egy óra nevű szerkezet. Nem az én dolgom, hogy erre hányan fognak még felébredni. Én úgyis hajnali kelő vagyok. :-)
De mindenkinek van az életében pár ilyen batyu, amit mások helyett akar cipelni. Felesleges. :-)