Magamról

Saját fotó

Éber tudatossággal figyelem a jeleket. Írom a blogom és a naplóm évek óta és rengeteg fotót készítek.Hat unokám sok derűt hoz a mindennapokba. Hálás köszönet érte a lányaimnak és a vejeimnek is. Persze sok hála a betegeimnek és tanítványaimnak is a rendkívüli pillanatokért. 

2012. április 10., kedd

János kórházi séta


Tegnap bevittem a nővérem a Jánosba, mert ma kiveszik a csuklójából a vasat. Ragyogóan szépen sütött a nap, de hideg volt. Hamar beértünk, mert kihalt volt a város reggel.


Imádom, ahogy a természet felébred és jókevében virágba borul minden bokor és fa.


Persze a kézsebészet egész fent van, sokat kell gyalogolni. Az ilyen épületrészek azért nem illenek egy kórház képébe.


Nem értem, hogy miért kell összefirkálni mindent? Értem én, hogy az ego nyomot akar hagyni maga után, de ilyent?


Azért még mindig jobb egy ilyen patinás, régi kórházban lenni, mint a modern üvegkaszárnyákban.


A környezet is szép errefelé.


Az épületek ablakai, az arányok, az egész összhang kellemes.


A kápolna.


A betegeknek - már aki tud - lehet sétálni a jó levegőn a virágok között.


Bízom benne, hogy inkább renoválni fogják a házakat lebontás helyett.


A kórház kertészeit mindenképp dicséret illeti. Szép munkát végeznek.


Mondjuk annak ellenére, hogy ilyen üres volt minden, mivel húsvét hétfő volt,  csaknem 2 órába tellett, mire Klári ágyat kapott. Ezt még gyakorolni kell. :-)