Magamról

Saját fotó

Éber tudatossággal figyelem a jeleket. Írom a blogom és a naplóm évek óta és rengeteg fotót készítek.Hat unokám sok derűt hoz a mindennapokba. Hálás köszönet érte a lányaimnak és a vejeimnek is. Persze sok hála a betegeimnek és tanítványaimnak is a rendkívüli pillanatokért. 

2012. április 26., csütörtök

Szerelmes vagyok!


Szerelmes vagyok a Létezésbe! Csodás dolog ezen a bolygón ÉLNI! Napok óta figyeltem az időjárás előrejelzést, és keddre esőt ígértek, Magyarországra és Romániára egyaránt. Bár nekem nincs jó és rossz idő, elfogadom minden változatát, azért könnyebb száraz úton vezetni, mint esőben.


Talán a hozzáállásom miatt, talán, mert kölcsönös, ez a szerelem, de ragyogó napsütésben indultam ki. Az út mellett sárgán virít a repcemező, a fák virágba borultak. A kék égen a habos, fehér felhők... Imádnivalóak!
Most furcsa volt eleinte, hogy Laci ezúttal nem  jött velem, már kezdtem megszokni, hogy együtt megyünk. De Csernus Imre hangoskönyvét hallgattam, a Nőket. Nagyon élveztem az egészet. Régebben olvastam a könyvet, de így, hogy felolvassa, sokkal hatásosabb.


A határ előtt hosszú sorban vesztegeltek a kamionok. Azon töprengtem, ők is látják a táj szépségét? Valószínüleg néhányan igen, és mások talán nem. Attól függ, szeretik-e a munkájukat. Ha boldogok benne, ebben is örömöt találnak.


Nagyvárad is mennyivel jobban néz ki így, kizöldülve! Eddig szerencsém volt, egy csepp eső sem esett. Loncival beszéltem telefonon, Pesten már beborult.


Egyszer már kéne sétálnom a vízparton, de erre soha nincs időm.


Nagyon sokszor látni ilyent, a tájban egyedül legelészik egy ló. Sehol senki. De mitől marad ott? :-) Pedig nincs kikötve.


Itt már zenét hallgattam. Amikor az El Condor pasa dalt énekeltem hangosan, egy sas repült előttem egy darabig. Mintha felvezetne. Ekkor már folyt a könnyem. Leírhatatlan élmény! Imádok élni! Sajnos őt nem sikerült lefotózni, de mindig látni fogom magam előtt.


A már jól ismerős épületek sorban köszönnek, én is nekik. Hálás vagyok, hogy újra láthatom őket.



Már 8 órája vezetek, de sehol egy esőcsepp. Mondom én, hogy szeret az Ég!


Az autópálya szokás szerint kihalt. Nem lehet könnyű, ennyi állatot egyben tartani.


Kiszúrtam egy repülőt fenn az égen. Pontosabban csak a kondenzcsíkot látni, a gépet nem, csak tudom, hogy az elején ott kell legyen. Látom, ahogy valaki kinéz az ablakon, ő meg engem nem lát, csak tudja, hogy zajlik lent az élet, hogy én megyek valahová, teszem a dolgom. Én látom, ahogy ülnek fent a székekben, sokan izgulnak. Vagy, mert már mennek haza, vagy mert most kezdődik egy izgalmas utazás számukra. Messze vagyunk egymástól, és mégis közel.


Újabb szépség. Miért nincs időm kiszállni és leülni a víz mellé? Sietnem kell, mert a háziak be kell engedjenek. Várnak rám.


Mire exponáltam, ez a fa a templom elé került. Sebaj, így is szép.

Szóval egész végig napsütésben jártam. Kiderült, hogy Székelyudvarhelyen meg délig esett, de már ragyogó idő lett délutánra.

Innen folytatom, de rohannom kell, mert megyek feng shui tanácsot adni 7-kor. Korán indult a mai nap is. Nehéz megállni, hogy ne mondjon átkot az ember az Orange fejére. Amíg ezt a cikket írtam, hatszor dobott le a net. Arcátlanság ezt szolgáltatásnak nevezni. :-( De akkor is szeretek élni!