Magamról

Saját fotó

Éber tudatossággal figyelem a jeleket. Írom a blogom és a naplóm évek óta és rengeteg fotót készítek.Hat unokám sok derűt hoz a mindennapokba. Hálás köszönet érte a lányaimnak és a vejeimnek is. Persze sok hála a betegeimnek és tanítványaimnak is a rendkívüli pillanatokért. 

2012. április 1., vasárnap

Újra itthon


Mivel délelőtt még dolgoztam, csak délben tudtunk Lacival indulni. Legtöbb helyen szürke volt az ég, de aztán sok helyen épp előttünk nyílt meg a felhő, hogy láthassuk a kék eget.  :-) majd jönnek a képek...
Igen, a távolban még mindig HÓ látható.


Sajnos nem csak a tájról készített képeket, hanem rólam is. És "éneklés" közben. :-) Így jártam. Este megjegyezte, hogy örül, hogy már hallja a hangomat is, erre persze elnémultam. :-) Én itt és most szentté avatom, hogy bírja a rémes produkcióimat órákon át hallgatni, persze ő is dalol közben. Csodás, mesés tájak, fotózás, autóvezetés, éneklés, remek társaság! Kell ennél nagyobb élvezet?


Király - hágónál kávéztunk egyet. Fagyit tettem a kávémba, a maradékot Laci fogyasztotta el. Közben beszéltem Irmával: Csíkszentdomokoson esik a hó! Itt sem volt meleg.


Itt az előbb emlegetett látvány. Ebből sok készült, de nem teszem ki mindet.


A hangulat. Laci ugratott, hogy minek csinálok annyi képet útközben, aztán nem győzte fotózni a nap sugarait. :-) Hát, ezért!


Még a határ előtt megtankoltam. Újabb ritka pillanat. rólam is készül kép.


Hát nem káprázatos?


Ez már Magyarországon készült. Nem a szokásos úton jöttem, mert előbb Paksra vittem Lacit.


Az út minősége rémes, de a látvány kárpótol.


Át a hídon.


Másik híd.



Útitársam próbálkozása a sötétben.


Azt hiszem, sikerült megfertőznöm a fotózás szeretetével. :-) A több órányi zenét is átmásoltuk neki.
Kiszállt Pakson, és nekem még maradt 2 órányi vezetés az éjszakában.
Április 24-ig itthon állok rendelkezésre. Akkor megyek vissza Erdélybe.