Tovább mentünk a Gyilkos tótól a Békás - szoroshoz. Marikával csak tátottunk a szánkat, és megszólalni sem tudtunk. Adél élvezte a helyzetet. :-)
Letettük a kocsit és hatalmasat gyalogoltunk.
Itt sem maradtak el az árusok. Az egyikük megmentett. Lemerült az elem a fényképezőgépemben, de persze volt még 4 tartalék. Na,, egyik sem működött. Sebaj, a telefonnal folytattam a fotózást, de az is kezdett lemerülni. Nem hiszem el, hogy épp ezen a különleges helyen ne tudjak fényképezni! De egy sátorban még eladó elem is volt a hímzések között. Logikus, nem? :-)
Sziklák...
Remek érzés a hatalmas, magas sziklák között áthaladni.
Az égre nézve ilyen látvány fogad.
Pihenő.
Nekem is üdítő volt egy pici ücsörgés. Itt már nem esett, így lassan száradt a cipőm. :-)
Ezen a fotón jól látszanak a méretarányok.
Hatalmas ereje van itt a víznek.
Ebben a hangos robajban rájön az ember, hogy egy apró eleme vagyunk a természetnek.
Jó azoknak, akik gyakran idejöhetnek.
A víz utat tőr magának mindenhol.
Fiatalok bemerészkedtek a sziklákra. Itt tiszta víz folyik a sebes patakba.
A legapróbb részletek is gyönyörűek.
Az élet minden létező helyet megtalál magának. A pitypang is itt még virágzik, mert sokkal hidegebb van, mint lent, ahol már rég elvirágzott.
Az egyik sátorban meglepetésemre taplógombából készült sapkát találtam. Még Apunak volt ilyen. :-) Nagyon finom, puha a fogása. Már nem gyártják, kihalnak azok, akik a mesterei, alig ért hozzá már egy - két ember. Sajnos nem tudtam megvenni.
Mint a mesében...
Ide még vissza akarok jönni ősszel is, és nagy hóban is.
Kihagyhatatlan....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése