Magamról

Saját fotó

Éber tudatossággal figyelem a jeleket. Írom a blogom és a naplóm évek óta és rengeteg fotót készítek.Hat unokám sok derűt hoz a mindennapokba. Hálás köszönet érte a lányaimnak és a vejeimnek is. Persze sok hála a betegeimnek és tanítványaimnak is a rendkívüli pillanatokért. 

2012. június 5., kedd

Békás - szoros


Tovább mentünk a Gyilkos tótól a Békás - szoroshoz. Marikával csak tátottunk a szánkat, és megszólalni sem tudtunk. Adél élvezte a helyzetet. :-)


Letettük a kocsit és hatalmasat gyalogoltunk.


Itt sem maradtak el az árusok. Az egyikük megmentett. Lemerült az elem a fényképezőgépemben, de persze volt még 4 tartalék. Na,, egyik sem működött. Sebaj, a telefonnal folytattam a fotózást, de az is kezdett lemerülni. Nem hiszem el, hogy épp ezen a különleges helyen ne tudjak fényképezni! De egy sátorban még eladó elem is volt a hímzések között. Logikus, nem? :-)


Sziklák...


Annyira hangosan zuhog a víz, hogy csak kiabálva értettük meg egymást.


Remek érzés a hatalmas, magas sziklák között áthaladni.


Az égre nézve ilyen látvány fogad.


Pihenő.


Nekem is üdítő volt egy pici ücsörgés. Itt már nem esett, így lassan száradt a cipőm. :-)


Ezen a fotón jól látszanak a méretarányok.


Hatalmas ereje van itt a víznek.


Ebben a hangos robajban rájön az ember, hogy egy apró eleme vagyunk a természetnek.



Jó azoknak, akik gyakran idejöhetnek.


A víz utat tőr magának mindenhol.



Fiatalok bemerészkedtek a sziklákra. Itt tiszta víz folyik a sebes patakba.


A legapróbb részletek is gyönyörűek.


Az élet minden létező helyet megtalál magának. A pitypang is itt még virágzik, mert sokkal hidegebb van, mint lent, ahol már rég elvirágzott.


Az egyik sátorban meglepetésemre taplógombából készült sapkát találtam. Még Apunak volt ilyen. :-) Nagyon finom, puha a fogása. Már nem gyártják, kihalnak azok, akik a mesterei, alig ért hozzá már egy - két ember. Sajnos nem tudtam megvenni.


Mint a mesében...


Ide még vissza akarok jönni ősszel is, és nagy hóban is.


Kihagyhatatlan....