Magamról

Saját fotó

Éber tudatossággal figyelem a jeleket. Írom a blogom és a naplóm évek óta és rengeteg fotót készítek.Hat unokám sok derűt hoz a mindennapokba. Hálás köszönet érte a lányaimnak és a vejeimnek is. Persze sok hála a betegeimnek és tanítványaimnak is a rendkívüli pillanatokért. 

2012. június 6., szerda

Üzenet


Napok óta nincs bevételem. Itt várok, hiába. Este lett volna előadás, de sorban mindenkinek valami közbejött. Nem tagadom, kicsit elkeseredtem. Saroltával beszélgettünk, reménykedünk, hogy holnap több szerencsénk lesz. Elment. Kinyitottam a leveleket és ezt kaptam:

ÉN: Uram, kérdezhetek Tõled valamit?

ISTEN: Természetesen.

ÉN: Ígérd meg, hogy nem leszel mérges rám...

ISTEN: Ígérem.

ÉN: Miért zúdítottál ma annyi mindent a fejemre?

ISTEN: Ezt hogy érted?

ÉN: Hát, reggel elaludtam.

ISTEN: Igen...

ÉN: Egy örökkévalóságig tartott, míg beindult az autóm.

ISTEN: Igen...

ÉN: Ebédre nem olyan szendvicset kaptam, amilyet rendeltem - így várnom kellett.

ISTEN: És?

ÉN: Hazafelé lemerült a mobilom épp mikor valaki hívott...

ISTEN: Értem.

ÉN: És mintha ez még nem lett volna elég, mikor hazaértem és pihenni szerettem volna, beleültem az új masszázsfotelomba az pedig nem akart bekapcsolni.
Ma nem jött össze semmi! Miért engedted, hogy minden így alakuljon?

ISTEN: Engedd meg, hogy megmagyarázzam: hajnalban a Halál Angyala állt ágyad mellett én pedig egyik angyalom küldtem, hogy küzdjön meg vele az életedért. Hagytalak aludni ez idõ alatt.

ÉN: (szégyenkezve) Áh...

ISTEN: Azért nem engedtem, hogy az autód beinduljon, mert ha elindulsz, épp egy részeg sofõrrel találkozol utadon, aki belédhajtott volna.

ÉN: (megalázkodva) Ó...

ISTEN: Az, aki a szendvicsed készítette beteg volt, így nem akartam, hogy tõle kapd az ebéded. Tudtam, hogy nem késhetsz munkából.

ÉN: (zavarban) Aha...

ISTEN: A telefonod pedig azért merült le, mert az a személy, aki hívott csak hazugságokkal tömte volna a fejed és Te hittél volna neki. Így védtelek meg tõle.

ÉN: Értem, Uram.

ISTEN: Ó, és az a masszázsfotel pedig hibás volt és tönkretette volna az áramellátást a házadban.

ÉN: Úgy sajnálom, Uram...

ISTEN: Ne sajnálkozz, csak tanulj meg bízni bennem! Jóban és rosszban egyaránt.

ÉN: Bízni fogok benned, Uram!

ISTEN: És ne kételkedj. Mindig jobb lesz az általam tervezett nap számodra, mint amilyen a tiéd lenne.

ÉN: Nem fogok kételkedni. Engedd meg, hogy megköszönjek mindent, amit értem tettél.

ISTEN: Nincs mit megköszönnöd, gyermekem. Ez csak egy újabb nap volt, hogy Istened voltam és nagyon szívesen törõdöm a gyermekeimmel.

Ok. Értem. Vettem az üzenetet. :-) Majd kiderül, miért ez a kényszerpihenő? És miből fizetem ki a szállást? :-) Ősbizalom.