Magamról

Saját fotó

Éber tudatossággal figyelem a jeleket. Írom a blogom és a naplóm évek óta és rengeteg fotót készítek.Hat unokám sok derűt hoz a mindennapokba. Hálás köszönet érte a lányaimnak és a vejeimnek is. Persze sok hála a betegeimnek és tanítványaimnak is a rendkívüli pillanatokért. 

2012. augusztus 14., kedd

Práter utcai iskola halála


Ebbe az általános iskolába jártam. Hatalmas épület, normális méretekkel, lehetett levegőt kapni benne, minden szempontból igazi iskola volt.


Az egyik kapunál a Pál utcai fiúk szobrait állították fel.


Tetszett az ötlet, és a gyerekek is szeretik.


Igazán hangulatos és ötletes megoldás.



Patinás iskola, nagy múlttal.

A Corvin sétányra kellett mennem, de nem tudtam megállni,
hogy le ne fotózzam megint.
Láttam, hogy fekete zászló leng rajta.
Gondoltam, hátha ismerem a gyászolt tanárt,
odamentem elolvasni, ki hagyott itt minket.


Kiderült, nem tanár ment el,
hanem az iskola szűnik meg.
Tudom, hogy az élet állandó változás.
Tudom a Teremt - Fenntart - Lebont szabályát.
Ezzel semmi gond, legfeljebb kicsit fáj.
De hogy ennek miért kell most megtörténnie?
Itt egy iskolának tökéletes épület, és ezt bezárják.
Mi lesz vele?
Ezt is ledózerolják, és felépítenek egy modern vackot,
amiben nem kapnak levegőt, kis lukakkal,
alacsony mennyezettel, üveg falakkal?
Vagy ennek a helyére is felhúznak egy újabb bankot, plázát?
Tényleg ilyen könnyen elherdálunk minden értéket?
Hol élek én?