Magamról

Saját fotó

Éber tudatossággal figyelem a jeleket. Írom a blogom és a naplóm évek óta és rengeteg fotót készítek.Hat unokám sok derűt hoz a mindennapokba. Hálás köszönet érte a lányaimnak és a vejeimnek is. Persze sok hála a betegeimnek és tanítványaimnak is a rendkívüli pillanatokért. 

2012. szeptember 11., kedd

Ide el kell menni


Na jó, a "kell" persze túlzás, inkább csak lelkesedés. Kezdem az elején. A nővérem elhívott egy teára az Andrássy út 110-be. Fent arany kiállítás látogatható.


Az épület alsó / hátsó részén pedig a Sövény Aladár teaház. Ezen a plakáton kivül nem is sejtenéd, milyen kincset rejt az épület.
 

Az épület oldalán indulsz hátra. Az út mellett elefántok lesik a lépteid. A végén látod azt a falat. Előtte tudsz felmenni a múzeumba, ha mögé mész, jön a nagy meglepetés.


Egy mesés, nyugodt kis kertben találod magad. A vízesés egész furcsa, olyan, mintha egy tükörlap lenne a vízfal.
 

Szokatlan megoldás, de pompás látvány.


Nagyon sajnáltam, hogy a fényképezőgépem nem hoztam magammal. Hiányzott a vaku, ezért elnézést a képek minőségéért, de a hangulat talán átjön valamennyire, ha nem is élesek a fotók.
 

Hatalmas vitrinekben sok - sok szépség.


A bútorok egyenként kis műremekek. Nem futószalagon termelt tömegcikkek.


Sajnos a méret nem derül ki a képből, ez egy fal, és hatalmasak a kagylók.


Ami megdöbbentett, hogy egyedül voltunk. Van még egy másik helység is, és kint is lehet ülni a kertben. A végén ott láttunk még két embert. Bent van a város közepén, és mégis a nyugalom szigete.
 
 
Orchidea minden mennyiségben és mindefelé. Drága Ica és Irma jutott eszembe, ők imádták, imádják ezeket a virágokat. Icát már nem tudom elhozni ide, pedig mennyire élvezte volna! De Irmát remélem sikerül egyszer elhozni Domokosról, és akkor ezt nem fogom kihagyni.
 
 
Sajnos ez már nagyon életlen kép, de nincs más. Itt a pult, ahonnan kiszolgálnak. Az ifjú hölgy elképesztően udvarias volt és készséges. Örömmel viszonoztam a kedvességét, és a végén megdícsértem a helyet és a kiszolgálást. Nagyon jól beszél már magyarul.
 
 
Klári mentateát kért, és 2 csészét hoztak, hogy én is meg tudjam kóstolni. A kecses üvegkancsóban valódi mentalevelek várták a forró vizet. Már a látvány is ingerlő.
 
 
Én hideg gránátalmalevet kértem. Ahhoz ritkábban jut az ember Pesten.
 
 
Nem tudom, hogy csinálta a felszolgáló, de nagyon ügyes volt. Beszélgettünk, beszélgettünk, és amikor Klári kiöntötte az utolsó adag teát a csészéjébe, abban a pillanatban megjelent a mi termünkben a hölgy, és újra teleöntötte a kannát lobogóan forró vizzel. Addig nem is láttuk őt.
Egyébként a tea 590.- a gránátalma 390.- forint volt. Tehát a különleges helyszín és rendkívül színvonalas ellátás ellenére nem drága a hely.
 

A mosdó is egy élmény.


Nem csak a dúsan faragott székekben lehet helyet foglalni, van ilyen egyszerűbb rész is.


Kifelé tettünk egy kört a kertben.


A tóban kisebb és nagy aranyhalak úszkálnak békésen.
 

Aki bírja a meleget, itt is ücsöröghet.


Az ember el sem hiszi, hogy a Hősök tere csak pár lépésre van.
 

Nincs olyan pontja a kertnek, amit ne nézegetne az ember örömmel.


Ezek a hatalmas kagylók lenyűgöztek.
 

Azért egyszer majd a múzeumot is megnézzük.


Szóval ez az egyébként is szép épület mesés kincseket rejt. Érdemes eljönni ide, nincs messze, nem drága, de elvarázsol, az biztos. Hálás vagyok Klárinak, hogy elhozott ide.