Magamról

Saját fotó

Éber tudatossággal figyelem a jeleket. Írom a blogom és a naplóm évek óta és rengeteg fotót készítek.Hat unokám sok derűt hoz a mindennapokba. Hálás köszönet érte a lányaimnak és a vejeimnek is. Persze sok hála a betegeimnek és tanítványaimnak is a rendkívüli pillanatokért. 

2012. október 3., szerda

Egy bátor lány példája


Zsófikámmal beszélgettem, és megint szóba került, hogy retteg a bohócoktól. Mindegy, hogy nevetős, vagy sírós. Pánik fogja el, ha lát ilyet. Beszélgettünk a régi, kígyós esetről, és aztán 2-3 nap múlva ezeket a képeket küldte.
 
 
Bár nevetni látszik a képen, azt mesélte, egyszerre rettegett és nevetett. Remek oldás ez, Szívem! Büszke vagyok Rád most is!
 
 
Árpi bohóc talán nem is tudja, mit állt ki Zsófi. :-) Andris lelki támaszt adott.
 
 
Még oviba sem járt, mikor nálam volt napokig, Vikiék Kaposváron voltak. Eljött velem a művelődési házba az előadásra, hátul szépen rajzolgatott, amíg én tanítottam. Az utolsó részben meditáltunk, és a téma az állatok voltak. A végén megbeszéltük a felnőttekkel, kinek mi a segítő állata és kitől félnek... Zsófi rám szólt, hogy kihagytam. Kiderült, ő is elvégezte a gyakorlatot. Neki a pók a segítője és a kígyótól félt.
Másnap lementünk a Plázába, vettem egy kis hátizsákot és egy cipőt neki. Középen egy pultnál egy fából készült kígyóval játszott az eladónő. Zsófi összerázkódott a látványtól. Megértettem. Tovább is akartam menni vele, de ő csak állt és mereven nézte a kígyót.
- Félek tőle. - mondta.
- Tudom, tegnap este erről beszéltünk, gyere.
- De akkor meg kell barátkoznom vele. - válaszolta.
- Veszel nekem egyet? - nézett rám nagy szemekkel.
Megdöbbentem. Csöpp kislány és ilyen okos! Ha egy madárpókkal játszott volna a hölgy, én bizony továbbmentem volna.
Természetesen vettem egyet. Az eladó kérdezte, hogy becsomagolja, vagy sem? Zsófi a fejét rázta, a nő pedig mosolyogva a nyakába akasztotta. Ő nem hallotta a beszélgetésünket.
Szegény unokám összerázkódott megint, aztán vett egy nagy levegőt és elindultunk kifelé.
Ahogy lépkedett, a nyakában lógó kígyó két vége lágyan mozgott. Akik szembejöttek, mind félreugrottak. Azt hitték, valódi kígyó. Ettől viszont Zsófi kihúzta magát és büszkén kivonult vele.
Beültettem a gyerekülésbe és elindultunk be a városba. A lámpánál álltam, és láttam, a mellém kerülő autó felém tart. A sofőr meredten nézi Zsófit. Majdnem nekünk ütközött. Kiderült, a magas ülésben jól látszott a gyerek, és az ember azt hitte, igazi kígyóval játszik.
 
 
 
Nálam most (is) Zsófi kiérdemelt egy arany csillagot! Nagyon bátor ez a lány! És ne feledd, lehet, hogy egy mosolygós fotót látsz, de nem tudhatod, milyen belső harc áll mögötte. :-)