Magamról

Saját fotó

Éber tudatossággal figyelem a jeleket. Írom a blogom és a naplóm évek óta és rengeteg fotót készítek.Hat unokám sok derűt hoz a mindennapokba. Hálás köszönet érte a lányaimnak és a vejeimnek is. Persze sok hála a betegeimnek és tanítványaimnak is a rendkívüli pillanatokért. 

2012. október 8., hétfő

Kiválóak lettek!


Most hívott Réka, hogy kiválóak lettek a vizsgán! Imádom Őket! Érdemes tanítani és én is sokat tanultam Tőlük!
Hálás vagyok Áginak is, hogy lehetővé tette ezt! Köszönöm!
Köszönöm! Köszönöm! Köszönöm! Köszönöm! Köszönöm Mindenkinek!
 
 
Ma is ilyen szárnyalós napom van. Tegnap is az volt. Csupa öröm:
 
Reggel írtam lelkesítő levelet a lányoknak a mai vizsgához.
Bementem Nusihoz, aztán átmentem Erikához. Onnan vittem Lavylt Nusinak a sebeire. Rémes, hogy elég nagy tappancsokat kap a testére, a ragasztó felmarja és kisebesíti a bőrét, de ezzel nem foglalkoznak.
Aztán eszembe jutott, hogy ez ügyben volt pozitív tapasztalat a Lavyllal. Erikának segítettem, hogy fogyjon a készlete, Nusinak meg, hogy gyógyuljanak a sebei. Be is fújtuk azonnal.
A kórház és Erika 4-5 utcányira vannak egymástól. Oda és vissza is a Varázsléptek gyakorlatot végeztem. Minden lépésnél azt kellett mondanom: Köszönöm. Először fura volt, de aztán, ahogy beleéltem magam, már - már tánclépésekkel haladtam.
Vicces látvány lehettem, hátamon a szokásos nagy hátizsákom, és majdnem ugrándozva mentem. :-) Nem volt sok járókelő, de hát pont nem érdekelt ez sem. Én tudtam, miért csinálom, a többi nem érdekes. :-)
Aztán még Zsófival is beszélgettem. Remek nap volt ez is.
.
Ma írtam a blogra, dolgozom sok anyagon, közben takarítgatok is, erkélyt rendezgettem, és közben ment a reiki a sikeres vizsgákra.  Lélekben a lányokkal voltam. :-)