Magamról

Saját fotó

Éber tudatossággal figyelem a jeleket. Írom a blogom és a naplóm évek óta és rengeteg fotót készítek.Hat unokám sok derűt hoz a mindennapokba. Hálás köszönet érte a lányaimnak és a vejeimnek is. Persze sok hála a betegeimnek és tanítványaimnak is a rendkívüli pillanatokért. 

2012. október 2., kedd

Kvantumfizika érthetően 9.


További ínyencségek

Nemzetközi megjelenésre szánt, angol nyelvű cikkünkben a következő, nem kevéssé lebilincselően érdekes felvetésekkel élünk még a fentieken kívül -



Javasoljuk a kétrés-kísérlet kiterjesztését az idő dimenziójára (tehát, hogy fizikailag egyetlen résünk legyen csak, de azt kétszer nyissuk meg, és zárjuk is be az egyes fotonok vagy elektronok áthaladása során); feltételezzük, hogy így is interferecia-képet kaphatunk
- Felvetjük, hogy a késleltetett választásos kvantumradír kísérletek lokális megfigyelése azért függhet a tetszőlegesen távoli tértől és időtől, mert bár a fotonok csupán fénysebességgel terjednek, azok valószínűségi hullámai azonnal a teljes világegyetemen végigfutnak

- Feltesszük a kérdést, hogy mi történik, ha a kvantumradar a világűr, ill. a világegyetem egy olyan része felé irányul, amely annak ismert határáig nem tartalmaz olyan anyagot vagy energiát, amivel a pásztázó fotonsugár kölcsönhatásba léphet (feltételezzük, hogy az ellenkező irányból visszatér majd saját forrásához, amennyiben a tér az univerzum határán egy magasabb dimenzióban önmagába görbül)
- Megvizsgáljuk, hogy mi törtnénne, ha a kvantumradar összefonódott részecske-párjainak pásztázó sugara fekete lyukba ütközne (feltételezzük, hogy annihilálódna a helyi fél-foton is, így sem összeomlott, sem tiszta interferencia-képet nem kapnánk, így a kvantum-radarral előre tudnánk jelezni egy fekete lyuk útját, mielőtt az belépne a téridő fénykúp álal optikailag megismerhetőrészébe)

- Megvizsgáljuk annak a lehetőségét, hogy mi történik egy ilyen szimmetrikus, szuperlumináris kommunikációs kísérletben, ha a BBO kristálynál bekövetkező PDC konverzió és a keletkező összefonódott fotonpárok optikai szeparációja csupán illúzió, pontosabban, nem a foton válik ketté, hanem a foton haladási útjába esőtéridő önmaga; feltételezzük, hogy ebben az esetben a szuperlumináris kommunikáció még mindig létrejöhetne, ám végtelen sebesség helyett "csupán" kétszeres fénysebességű lehetne maximum, viszont a 3-dimenziós teret egy magasabb dimenzióban kellene szétválasztani, és ez komoly implikációkkal járna nagy általánosságban is a téridő szerkezetének egészére nézve

- Megvizsgáljuk a szuperdeterminizmus kérdését és helyette a szuper-összefonódás elméletét javasoljuk (Felvetjük, hogy esetleg nincs is elvi különbség egy kommunikációs folyamat során az információt küldő és azt fogadó fél között (vagyis pl. Alíz pontosan azt küldi Bobnak, amire Bob tudatosan vagy tudat alatt számít, és amit kettőjük tudatának szuperpozíciója alakít ki))
-Végül visszatérünk a kvantumfizika egyik alaptézisének számító "véletlen" fogalmához, és felvetjük, hogy ami véletlennek tűnik, nem csak, hogy lehet egy magasabb dimenziószámú térben történő eseménynek a 3-dimenziós vetülete, de akár egy korábbi, számunkra ismeretlen (természetes) forrású részecske-összefonódás következménye amelyben a távoli, ismeretlen helyen és időben tartózkodó ikerpárral történik valami, és ez okozza a látszólag véletlenszerű, helyi eseményt;
Legvégül, levonjuk a konklúziókat a szükséges kutatási irányvonalakkal kapcsolatban, hiszen az általunk javasolt kísérletek mindegyike akár már most is, vagy legkésőbb az elkövetkezendő 10-15 éven belül elvégezhető lesz.