Magamról

Saját fotó

Éber tudatossággal figyelem a jeleket. Írom a blogom és a naplóm évek óta és rengeteg fotót készítek.Hat unokám sok derűt hoz a mindennapokba. Hálás köszönet érte a lányaimnak és a vejeimnek is. Persze sok hála a betegeimnek és tanítványaimnak is a rendkívüli pillanatokért. 

2013. január 29., kedd

Szeretetteljes együttérzés és egyedüllét


Tegnap reggel nehéz volt búcsút venni drága Irmától. Elképesztő, hogy ekkora távolságról is egymásra találtunk, de a "mindig is szerettem" érzés rá gondolni. 


Aztán arra gondoltam, hogy most viszont haladok Marosvásárhely felé, és ott is csodás emberek várnak rám bizalommal, izgalommal, tanulni vágyással. Ahogy én vártam annak idején Kristófékat. :-)


És akkor még nem is beszéltem arról, hogy közelebb leszek a hétvégi tanfolyamhoz. Őket is imádom. Cranio. Anikót újra látom, de hoz magával új tanítványt, és lesznek, akik most része a napjaimnak. Gyuri a testet öltött őrangyalom. :-) Erika... 


Na és Zsófiék! A négy drágám Kaposváron... mikor látom már őket!? Jó lenne, ha lenne belőlem pár példány, és az egyik állandóan velük lenne. (De hát a Teremtő is ezt tette, több milliárd példányt teremtett Önmagából. :-) )


Érdekes, hogy Rafikkal és Farisszel még nem találkoztam, de szeretem őket, mert boldoggá teszik Ancsát. 5000 km. De a távolság nem befolyásolja a szeretet érzését. A Bucsinon is velem vannak. 


Eszembe jutottak sorban azok, akiktől sokat tanultam, akikkel én osztottam meg a tudásom, a betegeim.... mennyire szeretem őket. Bizalmukba fogadtak, a legjobb tudásom szerint segítettem nekik. Mindenkinek van egy "12-es háza", amire nem lát rá, de más igen. Nem győzök eleget tanulni, hogy egyre tökéletesebben tudjak hasznos lenni az életükben. 


Barátaim, akik sokat segítenek, ha tudnak. Naponta élem meg ezeket a pillanatokat. Fontos, hogy nem mindig az a személy tud adni, akinek adunk, de a Rendszeren belül egyensúly van. Az egómnak még mindig nem könnyű elfogadni, de törekszem és gyakorlom. Adni sokkal könnyebb. :-)


Rájöttem, hogy temérdek ember van, aki a szívemben él. Bármelyikükre is gondolok, meghatódom. Csordultig van a szívem szeretettel. Szerencsés ember vagyok, és ilyen értelemben hihetetlenül gazdag. Megértem a Dalai láma Őszentségét. Neki már nincs szüksége feleségre, gyerekekre, hisz szereti az egész Univerzumot. 


Rájöttem, hogy egyszerre egy valakire tudok fókuszálni, és akkor a többiek addig nem tapasztalhatóak. Ahogy az életben sem tudom őket mind egyszerre  megtapasztalni, egy helyre  összeterelni. 


Ez csak egy általam kedvelt meditációban sikerül. :-) 


De hiába van tele a szívem szeretettel, azért legbelül egyedül vagyok, mint mindenki. A figyelmünkkel egy ideig része lehet valaki a tapasztalatunknak, de ahogy elvonjuk a fókuszt, meg is szűnik számunkra. 


És már megint a Teremtő magányosságánál vagyok. Minden teremtménye egyformán kedves. Igyekszem én is, de még van mit dolgoznom rajta :-) Szóval igazán sok-sok embert szereteket tiszta szívvel, de senki sem az "enyém". 
Olykor (pillanatokra, órákra, napokra, hetekre, évekre) valaki sűrűbben része az életünknek, aztán elkerülünk egymás mellől, esetleg később ismét találkozik az utunk. 
Viszont, mikor egyedül vagyok, akkor önmagammal vagyok, és az is remek társaság. :-)



Minden pillanatot meg kell becsülni, mert az soha többé nem jön vissza. De mindig jön helyette másik felemelő pillanat, és ez csak rajtunk múlik. Mi vagyunk a felelősek, hogy mit hozunk ki az életünkből. Mi választunk, hogy a ragyogó napsugarat látjuk meg, vagy a sarat az út szélén. 


Kristóf kérdezte, milyen az új szimbólum? Nos, ilyen. Hatalmas EGYSÉG élmények mérhetetlen mennyiségű szeretetteljes - együttérzéssel. Hálás köszönetem érte! 


Valahogy így érzem magam. :-) Köszönöm MINDENKINEK!