Magamról

Saját fotó

Éber tudatossággal figyelem a jeleket. Írom a blogom és a naplóm évek óta és rengeteg fotót készítek.Hat unokám sok derűt hoz a mindennapokba. Hálás köszönet érte a lányaimnak és a vejeimnek is. Persze sok hála a betegeimnek és tanítványaimnak is a rendkívüli pillanatokért. 

2013. február 25., hétfő

Áldott szombat

 
Egy kedvenc tanítványom most jutott el az oltár készítésig. A születésnapján Laksmi kivételével minden szobrot meg tudtunk venni. Talán nem véletlen, hogy épp a Bőség, a Jólét szimbóluma a hiánycikk. Néztük a nagykereket, hiába. Aztán azt javasolta, hogy levisz Tarra, ő fizeti a benzint, és reméljük, ott lesz szobor. Előző nap derült ki számomra, hogy "véletlenül" épp Vadzsrapáni meghatalmazás lesz ezen a napon Taron.
 
 
Útközben megnéztük a Terebess nagykert is, de ez volt az egyetlen Laksmi szobor. Szép, de túl nagy és így persze túl drága is.
.
Zuhogó esőben jutottunk le. Az első az volt, hogy bementünk a Teaházba. Kati és Gábor nagyon kedvesen üdvözölt. :-) Ide mindig úgy érzem, hogy hazajövök.
 

Gábor a kezünkbe nyomta az egyetlen és utolsó Laksmit. :-) Már nem jöttünk hiába. Ezek után felmentünk a sztupához, megtettük a felajánlásokat, mécseseket és füstölőket gyújtottunk. Aztán átmentünk a Tara templomhoz. Találkoztam Vikivel és Gyurival. :-) Nagy öröm mindig itt látni őket is.
Az előtérbe lépve a szemüvegem pára borította be, nem láttam semmit, úgy vettem le a cipőmet. De egy hangra lettem figyelmes, ez Laár András!
Fura, hogy valaki évekig része az életednek, hetente többször találkoztok, aztán elsodor az élet, és évekig nem látjátok egymást. :-)
 
 
Azért jött el, mert a párjával mantrákat énekeltek a meghatalmazás előtt.
 
 
Magyar mentalitás: A délelőtti program ingyenes volt, de a beavatás 3.000.- Ft. Karszalagot kellett venni. Sokan nem tették meg. Úgy kellett elmagyarázni a népnek, hogy akkor működik, hogy kapsz valamit, ha cserébe te is adsz érte.
Mi megvettük a szalagot, ahogy beléptünk, sőt, Tibi ki akarta fizetni az enyémet is, de ezért nem hagytam. Nekem az is segítség volt, hogy állta a benzint, és lejutottam ide. Örültem, hogy jól döntöttem.
 
 
Jól éreztem, hogy le kellett jönnöm. Napok óta le voltam eresztve. Ha valaki jött, maximálisan rá figyeltem, de mikor magamra maradtam, mindig bekúszott a félelem, március 5-ig egyenesbe kell jönnöm a kocsi részletekkel, vagy elviszik. Ha most a naptáramra nézek, erre semmi esélyem. Tudtam, valamit tennem kell. Részt vettem hát ezen a szertartáson.
 
 
Tar meg is tette a várt hatást. Emelte a rezgésem. :-) Eredetileg most csütörtökön le kellett volna mennem Kaposvárra, tanúként a bíróságra, de megint nem hívtak be. Már másodszor kavar be az erdélyi utazásba ez az ügy.
Aztán arra gondoltam, most akkor nem megyek le, mert sokba kerül a benzin. Viszont temérdek dolgot kéne levinnem Vikiéknek a kocsival. Ő három gyerekkel, vonattal nem tudja leszállítani ezeket.
Most úgy döntöttem, a benzin ára úgysem menti meg a kocsit. Akkor inkább legyen ez az utolsó utam, ha kell, de leviszem a csomagokat. Már szerdán lemegyek, kicsit élvezem a srácok társaságát, és pénteken visszajövök, mert hétvégén Cranio 2.
Ha kell, marad a kocsi, ha nem, elviszik. Szervezem a márciusi erdélyi utat, úgy veszem, hogy van a kocsi. Meglátjuk, mi lesz. Már sokkal jobban vagyok.
Hálás köszönet Tibinek, hogy levitt, hálás köszönet a lentieknek, hálás köszönet a meghatalmazásért, hálás köszönet az ismerősöknek, akikkel ott találkoztam....
 
 
Már ég a zöld gyertyám, a 10 milliószoros napon. :-) Hajnalban a Nelson üggyel kezdtem a meditációt. Meg is kaptam a választ. Kemény, de jogos.
.
Szép 10 milliószoros napot Mindenkinek! Töltsétek hasznosan és értelmesen, de legfőképp éberen ezt a napot (is)!