2013-03-30

A filmezés bűvöletében

Drága régi munkatársamtól kaptam a meghívót.




MEGHÍVÓ


Szeretettel hívjuk és várjuk Kiss Júlia Balázs Béla díjas fotográfus


„A filmezés bűvöletében”
 
című kiállításának megnyitójára.


Időpont: 2013. április 5. péntek 17 óra


Helyszín: Aranytíz Művelődési Központ

Budapest, V. kerület, Arany János u. 10.

 
A kiállítást megnyitja:

Puskás András alpolgármester


Közreműködik:

 Pitti Katalin operaénekes, Liszt Ferenc-díjas Érdemes Művész,

Mohai Gábor Radnóti Miklós-díjas és Kazinczy Ferenc-díjas

műsorvezető, előadóművész

2013-03-28

Kegyetlen felülvizsgálat


Ebben a történetben benne van minden. Ilyen az egész rendszer A-Z ig.
A facebook-on terjed egy megrázó erejű személ...yes beszámoló egy siket nő hivatalos “munkaerőpiaci” felülvizsgálatáról. Az írást változtatás nélkül osztjuk meg.
Tegnap elkísértem öcsémet és sógornőmet. Sógornőm kapta a behívó végzést az NRSZH-tól. Ez volt rajta: “Végzés”
Azt végezték, hogy kötelező megjelennie az NRSZH bizottsága előtt.
“A végzés ellen önáló fellebezésnek helye nincs.”
Már ettől görcsbe rándult a gyomrom, mikor megmutatták. Mi az, hogy kötelező, hogy nincs joga tiltakozni, hogy mennie kell, ha tetszik, ha nem?
Elkísértem őket, mert siketek, öcsém hiába óvja a feleségét, ő sem sokat ért. Reggel félnyolcra szólt a behívó, 7.15-kor ott voltunk.
Rokkantak álltak a zárt kapu előtt. Együtt vacogtunk az esőben, egyikünk sem szólt, mindannyian ugyanazt érezték, amit én. Iszonyt.
Aztán félnyolc előtt pár perccel kinyílt a kapu. Biztonságiőr nyitotta kulccsal, és terelt minket befelé a keskeny járdán. Ahogy önkéntelenül egyes sorba kényszerülve befelé iparkodtunk, mellettünk biztonsági őrök vigyáztak, meg ne bontsuk a rendet, a sort.
Hátul valaki kiabálni kezdett, azzal vádolta az őrt, hogy meglökte, rendőrrel fenyegetőzött. Nem láttam, mi történt. Az őr visszamordult rá, hogy fogja be a száját, ha akar járadékot, vagy kivágja.
Egy ablakhoz tereltek minket, az őrök továbbra is ott álltak. Vigyáztak ránk, míg sorunkra vártunk. Öcsém megismert egy siket fiút és az édesanyját. Nekem is bemutatta őket, halkan beszélgettünk, majd sorra kerültünk, sorszámot kaptunk, a sorszámmal egy ajtószámot, és nem láttuk többé az ismerősöket. Minden ajtó előtt egy ember várakozhatott. Már ha nem volt kísérője. Sógornőmmel ketten is voltunk, ez láthatóan feszélyezte az őröket.
Ahogy ott ültem, érdeklődve nézelődtem. A kártyával nyíló biztonsági ajtók mögött sorban tűnt el egy-egy fehér köpenyes öregember. Igen, ez volt a benyomásom, minden orvos hetven és a Matuzsálemi kor között. Hosszú fehér köpenyben, megvető, mosolytalan arccal.
Odébb egy nő kiabált lefelé a lépcsőn.
- Nyitást kérek a 105-ösre! Beengedne valaki?
Biztonsági őr jött fel, lehúzta a kártyáját, a nő eltűnt az ajtó mögött. Az őr várt, míg becsukódott mögötte, majd lefelé indult.
Vártunk. A nekünk kijelölt ajtó mögül hangos nevetés szállt felém. Ahogy odafigyeltem, rájöttem, sógornőm nevén kacagnak. Kiforgatják, gúnyosan tréfálkoznak. Ökölbe szorult a kezem, felálltam ,hogy jobban halljam. Egy ott dolgozó nő haladt keresztül a folyosón, rámförmedt.
- Üljön le! Attól nem jut be hamarabb, ha ott ácsorog! Azért tettük oda a padot!
Megvárta, míg leülök, csak akkor ment tovább.
Végül kinyílt az ajtónk, az asszisztens kilépett, elkérte sógornőm papírjait. Én adtam át őket.
- Ennyi? – mordult fel. – Csak ennyi papírral jöttek?
- Ennyi – felelem megszeppenve, mint amikor kisdiák koromban elnagyoltam a házi feladatot. – Siket. Ott az audiogram.
Bevitte a leleteket, majd kisvártatva behívott.
Nem tudok rosszat mondani az orvosnőre. Kedves volt, szimpatikusak voltunk neki. Csak nem értettem, a sógornőm siketsége mennyiben függ össze a vérnyomásával, a szívhangjaival, a pulzusával. Más vizsgálatot nem végzett. Megkérdezte, mi a panasza.
- Panasza? – értetlenkedtem. – Hogy nem hall.
- Egyéb panasza nincs? Hogy kommunikál?
- Jelbeszéddel.
- Maga hivatásos jeltolmács?
- Nem, a sógornőm, családtag.
- És ki a férfi?
- Az öcsém, a férje.
- Miért vette feleségül?
- Öh… Mert szereti….
- Hogy szoktak veszekedni?
- Nem szoktak. Szeretik egymást.
- Na persze, gondolom. Leküldöm magukat a foglalkoztatási szakértőhöz.
- Kihez? – nyikkantam. A szó olyan Orwellesen csengett. Vagy Madáchosan? A foglalkoztatási szakértő elbírálja, a Falanszterben ki mire alkalmas.
- Ő majd megmondja, milyen munkát végezhet.
Kifelé indultunk, udvariasan köszöntem, majd lenyomtam a kilincset. Az azonban nem engedett. Visszanéztem.
- Zárva az ajtó – jegyeztem meg.
Az orvosnő az asszisztensre pillantott.
- Engedd ki őket!
Az megnyomott egy gombot az asztalán, és a kilincs engedelmessé vált. Ismét összeszorult a gyomrom. Vajon van olyan is, akit nem engednek ki? De akkor mi lesz vele? Ha mindenkit kiengednek, minek a zár?
Lementünk a földszintre, ott már a lépcső aljában várt az őr.
- Hová? – mordult ránk.
- A foglalkoztatási szakértőhöz – magyaráztam.
Egy padra mutatott.
- Ott üljenek le! Majd szólítják magukat.
Köszönetet rebegtem a parancsra, és helyet foglaltunk. Több sérült ember ült ott kísérőivel. Egyenként megnéztem az arcukat.
Egy mankóval ücsörgő fiút egy hasonló korú fiatalember kísért. Testvéreknek tűntek a vonásaik alapján. A mankós srác telefonba mesélte valakinek, hogy nagyon szemetek voltak vele. Félfüllel hallgattam a már sokaktól ismert rémtörténetet arról, hogy olyat követeltek tőle, amit nem tudott, elesett, de kinevették, pokróc stílusban beszéltek vele, megalázták. Bátyja egy zsömlét felezett éppen. Gondos aprólékossággal törte ketté, összemérte a darabokat, majd a nagyobbikat öccse kezébe nyomta. Az letette a telefont, és szorongva összemosolyogtak.
Mellettünk egy vak lány egy idősebb nővel. A lány idegességében fehér botját kopogtatta ujjbegyeivel. A nő hallgatott. Majd szólították a lányt, az felállt, és a hang irányába indult a bottal. A nő összekapkodta a kabátokat, táskákat, de mire az ajtóhoz ért velük, az asszisztens berántotta a vak lányt, és az bezárult előtte. Ott állt a cuccal zavartan, tétován, nem tudva, mit tehetne. Végül jobb híján visszaereszkedett a padra.
Hátunk mögött egy középkorú asszony down-kóros fia hátán tartotta a kezét. Nyugtatóan simogatta, tekintete riadtan járt ide-oda, ugyanakkor arcán ült az elszántság, hogy bármi áron védi a fiát. A fiú egykedvűen bámult maga elé, nem mozdult. Tűrte a simogatást.
Aztán szólították sógornőmet, és mi is felugrottunk. A foglalkoztatási szakértőnél ketten vártak. A női szakértő nekem esett, hogy mit keresek itt, milyen viszonyban vagyok a vizsgált személlyel, öcsém miért van itt, ő milyen viszonyban van vele. Miért nem tud beszélni sógornőm, és vajon tud-e magyarul különben.
A férfi egy mondatban szakértette, hogy sógornőm nem alkalmas semmilyen munkára, mert nem tud beszélni, nem tud kommunikálni. Tehát munka nincs. Járadékot ne várjon, mert nincs öt év munkaviszonya. Tehát nem jár neki ellátás. Pont.
Majd kapunk határozatot, abban benne lesz minden, de ne számítsunk jóra. Mehetünk.
Ekkor már egyetlen kívánságom volt. Kikerülni a zárt ajtó mögül, a nyomasztó légkörből. Odakint friss levegőt venni, és messzire elkerülni a jövőben minden ilyen helyet.
Ahogy az ajtón kiengedtettünk, rohantunk végig a folyosón. A bejáratnál megint útunkat állta az őr.
- Hova?
- Haza – feleltem udvarias mosollyal. – Végeztünk.
Kiengedett az ajtón.
Nem tudom miért, de a kapun kilépve visszafordultam, pásztáztam a homlokzatot, a falat. Úgy éreztem, valahol ott kell lennie a feliratnak:
“A munka szabaddá tesz!”
Amikor már az utcán mentünk, öcsém megszólalt.
- Olyan volt, mint Auschwitz – mondta. Pedig saját gondolataimat nem osztottam meg vele.

2013-03-26

Csatlakozom



Kiss Tibi:
"Olyan országot szeretnék, ahol a szabad szellem érvényesül.
Ahol célba ér a tehetség és a szorgalom.
Ahol az e kérdésre válaszolható közhelyek újra valós értelmet nyernek.
Ahol csak centivel mérhető a munkanélküliség és a korrupció.
Ahol nem lépnek be az emberek magánéletébe a trónt bitorló hatalmasok.
Ahol a gazdasági, oktatási és szociális ügyeket valódi szakmaiság öleli körül.
Ahol a kultúra tányérjába nem lóg bele a politika szőrös tappancsa.
Ahol faji, nemi és vallási alapon senki nem megbélyegezhető.
Ahol a demokrácia alapelveit tiszteletben tartják.
Ahol toleránsak egymással a másként gondolkodók...
És ahol legalább az adóm ötven százalékáról én rendelkezem, biztosítva ezzel a számomra fontos ügyek támogatását, ha valahol odafenn mégis elcsesznék.
Na, szóval:
ahol él a remény."

2013-03-25

Még az éber tudatosságról


"Belső énünknek az élet minden szakaszában szüksége van olyan emberek tápláló gondoskodására, akik szeretettel ráhangolódnak a problémáinkra, és akik  táplálják az életerőnk, szerethetőségünk, és lelki békénk belső forrásait. Akik szeretnek minket, azok meg is értenek, és jelen vannak számunkra érezhető odafigyelésükkel, megbecsülésükkel, elfogadásukkal és gyengédségükkel. Helyet csinálnak nekünk, hogy azok lehessünk, akik vagyunk.
 
Az elfogadás spirituális gyakorlata segít elviselni az elkerülhetetlen és helyénvaló gyászt, míg az öntudatosság pszichológiai képessége segít kiállni a magunk és mások igaza mellett, így növeli bennünk az együttérzést.
 
Mindaddig, amíg szilárdan szembe nem nézünk sorscsapásainkkal, és fenntartás nélkül meg nem nyílunk saját érzéseink előtt, nem fogjuk tudni megtapasztalni azt a hatalmas erőt, amely ezen a remegő kis énen (egón) kívül létezik.
 
 
 
Ha megszabadulunk az egótól, az éber tudatosság elvezet a magasabb (Felsőbb) Énhez. Ez az Én maga a feltétlen szeretet, az örök bölcsesség és a gyógyító erő.
Spirituális értelemben rátalálni önmagunkra annyi, mint tudomásul venni, hogy az a sorsunk, hogy az ego képességeit a Felsőbb Én céljainak szolgálatába állítsuk. Ezért aztán nem csak egy emberrel igyekszünk bensőséges kapcsolatot kialakítani, hanem az egész Univerzummal.
 
Az éber tudatosság nem azt jelenti, hogy ne lennének vágyaink, csak annyit, hogy nem vagyunk a hatalmukban."
 
(David Richo: Hogyan legyünk felnőttek egy párkapcsolatban? - Édesvíz kiadó)

Az éber tudatosság hatalma

 
 
"Az egészséges ember nem tökéletes, hanem tökéletesíthető: nem lezárult, hanem folyamatban lévő. Fegyelemre, türelemre és munkára van szükség ahhoz, hogy az ember egészséges tudjon maradni.
Neurotikus egónk mindig a legkisebb ellenállás felé akar elmozdulni. Spirituális Énünk azonban új utakat keres. Nem arról van szó, hogy a gyakorlás tökéletessé tesz, hanem arról, hogy a gyakorlás maga tökéletes, mivel egyszerre van meg benne az erőfeszítés és a nyitottság  a kegyelem felé. ( A születés és a halál biztos, épp a közte lévő utazás / haladás a lényeg.)
 

Kétféle szemtanúskodás létezik: az együtt érző és a szenvtelen.
Együtt érző szemtanúként a szeretet irányából  közelítünk.
Szenvtelen megfigyelőként ezzel szemben passzív közönnyel szemlélődünk.
(Sokszor segített két aspektus, ha a komfortzónámat zavaró helyzetbe kerültem. Három lépést hátralépni, és figyelni a szituációt, magamat is és másokat is. Próbálom megfejteni, hogy tükör-e? Valamikor, valahol én is így teszek másokkal, és most visszakapom? Ha sehogy sem tükör, akkor azt derítem ki, mire akar megtanítani a helyzet?
A másik, mikor felülről nézek le, a Felsőbb Én szemszögéből és onnan átlátható az egész.)


Az éber tudatosság kiváló eszköz az egészséges kapcsolatok kialakításához, hiszen azzal, hogy megszabadít a félelemtől és a mohóságtól, segít megszabadulni az egótól. Lehetővé teszi, hogy tisztán jelen legyünk mások számára, a neurotikus ego gátjai nélkül. Egyszerűen csak együtt vagyunk valakivel, nem ítélkezünk, csak megfigyelünk.
A másik cselekedeteit pusztán információnak tekintjük, anélkül, hogy elítélnénk vagy hibáztatnánk értük.
Ha így teszünk, helyet csinálunk az események körül, ahelyett, hogy telezsúfolnánk saját hiedelmeinkkel, félelmeinkkel és ítéleteinkkel. Az efféle éberen tudatos jelenlét lehetővé teszi, hogy ne kelljen azonosulnunk azzal, amit a másik tesz. Az a kapcsolat mondható egészségesnek, amelyben egyre több az ilyen mozgásteret adó pillanat.
 
 

Az elfogadás az első lépés afelé is, hogy kiengedjük kezünkből az uralkodni akarást, és megadjuk a szabadságot másoknak. (A Szabad Akarat lényeges. Ha a Teremtő megadta mindenkinek, akár ölhetünk, bármit tehetünk, nem akadályoz meg benne, akkor nekünk sincs jogunk zsarolni, gátolni, irányítani a másikat. Az egyetlen, amit tehetünk, hogy példát mutatunk, és ha tetszik neki, amit lát, esetleg hasonlóan csinálja. De nincs két egyforma ember, így nem lehet két egyforma kivitelezés sem. És ez jó, mert a sokszínűség a lényeg!) 
Így tehát ez az éberen tudatos elfogadás a működő kapcsolat alapja. A szeretet 5 alkotóeleme (odafigyelés, elfogadás, megbecsülés, gyengédség, megengedés) az éber tudatosság eredménye, és egyben a feltétele."
 
(David Richo: Hogyan legyünk felnőttek egy párkapcsolatban? - Édesvíz kiadó) 

2013-03-24

Kemény elengedési gyakorlat


Megtörtént hát: pénteken elvitte a bank a kocsimat. 6 éve az eredeti ára 2.700.000.- forint volt, és most még a banki követelés 2.900.000.- Ft, 6 évnyi törlesztés után. Havi 29.000.- induló részlet már számtalanszor 80.000.- felett járt. Teljes képtelenség!
 
 
Nekem ő volt a társam ebben a 6 évben. Itthon nem várt senki, mi együtt éltünk meg sok-sok csodát. Elvitt mindenhová, ahová csak kellett. Hűséges partner volt, nem hagyott cserben.
 

Pokolian hiányoznak azok az emberek is, akikhez most nem jutottam ki.



Igen, voltunk igazi télben, nagy hidegben, hóban, jártunk rekkenő hőségben.


Közösen élveztük a pihenőket, a sok fotózást. Hallgatta, amit 12 órán keresztül rekedtre énekeltem magam.


Imádtuk a Maros - völgyét.


A Bucsinon mindig megálltunk itt, a kedvenc patak partján.


És ez az utolsó képem róla, itt már nem én vezetem. :-(
 
Szombaton angoloztunk, és Gyuri az "El condor pasa" dalszövegét kérte. Amint meghallottam a zenét, megkönnyeztem, mert eszembe jutott, ahogy a Király - hágónál, letekert ablakkal mentem és ez a dal szólt. Egy sas előttem repült hosszan, követte a kanyargós utat, és akkor ettől hatódtam meg. Még millió emlék lesz, mire feldolgozom. :-(

2013-03-20

Önbizalom



Az önbizalom azt jelenti,
hogy ösztönösen ismered a saját utadat,
és van erőd ahhoz,
hogy azon haladj.

2013-03-17

Sárhelyi Erika: Elmondanám



elmondanám, amit érzek
elmondanám, mert nem látsz a szívembe
elmondanám, ha elhinnéd
... de csak ülsz a semmibe meredve
talán ha bordáim közül
kiemelném, s két kezedbe
tenném lüktető életem
észrevennéd, mennyi benne
a magam emésztő félelem
hétköznapokba fúlt érzéseink
közt tűnik a szenvedély
túl messzi a magas és
veszélyes a meredély
pedig bejárnám veled a
távoli szirteket, s a pokol tüze
se égetne jobban, mint a félsz
hogy a szerelem elvész
s nem marad más életünk romjain
csak néhány üszkösödött emlék
de én még égni akarok
lobogó fáklya lennék
két kezed között
mit tegyek, ha belőled a vágy
messzire költözött
félek, elrabol egyszer tőled
egy szépnek tűnő szerelem
ne hagyd, ne engedd
fogd erősen a két kezem
elmondanám, ha hagynád
elmondanám, ha értenéd
még feléd nyúlok, kedves
most még csak tefeléd

Egy fényküldött üzenete 2.rész



Légy óvatos a dohányzókkal és az alkohol fogyasztókkal.
Ők negatív asztrális lények befolyása alatt vannak, akik az auramezőjükben élnek és falják az életenergiátokat.
Mindenki aki szellemi energiával rendelkezik láthatja ezt.
Ha valami magasabban rezeg mint te, láthatatlan a számodra.
Ez semmi természetfeletti. Ez egyszerűen magasabb szellemit tudomány, amit a legtöbb ember nem ismer...
A negatív emberek próbálnak VESZEKEDNI veletek, hogy dühössé, vagy erőtlenné tegyenek benneteket!
A POZITÍV EMBEREK SZERETETET ÉS ERŐT ADNAK NEKED !
MINDIG TIÉTEK A VÁLASZTÁS, KIT AKARTOK AZ OLDALATOKON?

Hálás köszönet az Uraknak!


A hét nagy része azzal telt, hogy pps anyagokat készítettem a szimbólumokról, a színekről és a tarot kártyáról. A szombatra készültem. Gyurival és Tibivel hetente angolozunk, de mellette tanulunk is holisztikus szemlélettel mindenfélét.
Már hajnali 4-kor fent voltam, telve izgalommal. Elkészítettem a spenótot speciális módon. Közben azon gondolkoztam, hogy álmomban azt az információt kaptam: transzformációs játékot kéne játszani.
Beültem a kádba meditálni, és a jött le, nézzem meg a képletet. Megértettem, tegnap remek okkult fényszögek voltak a párkapcsolati kérdésekre vonatkozóan.
Nem véletlenül imádom a fiúkat. Engedtek a változásnak. Reggel megérkeztek, átnéztük a szimbólumokat és a színeket. Ebéd után meg elkezdtünk játszani.
Már éjfél után jártunk, mire Tibi végzett elsőnek, aztán Gyuri. Abba is akartam hagyni, de ők türelmesek voltak, és húztam még addig, míg be nem fejeztem én is. és az utolsó lapokban volt a csattanó.
Azt hittem, már túl vagyok egy fel nem vállalt kapcsolat miatt érzett bűntudaton, de nem. El is bőgtem magam.
Ilyen az, amikor az ember elnyomja a problémát, és azt hiszi, már elengedte.
A drágáim nem hagytak magamra azonnal, hanem még ettünk egy keveset, és csak aztán mentek el.
3-kor feküdtem le.
Számomra látványos volt a Merkúr direktbe fordulása: a tudatomban a felszínre került egy megoldásra váró helyzet.
Hálás köszönetem az Égieknek a sok súgásért, hálás köszönet a két drága Embernek, akik hozzájárultak a felismeréshez. Áldom Őket, hogy ebben az inkarnációban is újra együtt vagyunk, és remélem, ez így is marad, amíg csak lehetséges. Nagyon szeretlek Benneteket!
Szívből kívánom, hogy Mindenkinek legyenek ilyen lelki társai.
Nekem rajtuk kívül is vannak még ilyenek, és ez nagyszerű érzés. A szívem most (is)csordultig van szeretettel.

Így kell ezt csinálni....



"Sziasztok! Én egy éjjel-nappali boltban dolgozom. Ma olyan dolgok történtek, amik mellett nem lehet csak úgy elmenni. Bejött egy lán...y ahogy néhányan mondják olyan "mű" nő. Vett egy karton tejet, egy rúd szalámit, 8 kg kenyeret, vajat, meg nescafe-t. Fura volt a 8 kg kenyér, ezért megkérdeztem: "nagy a család?" Mire ő! Nem, az iskolába viszem az itt rekedteknek.
Elgondolkodtam. Aztán jött egy srác. Audival. Kért 30 db zsemlét, 10 kg kenyeret, egy egész doboz sport szeletet. Kérdeztem is. Ennyire szereti a csokit? (persze sejtettem hogy hova lesz) erre ő: "nem a rádióba hallottam hogy elkel a segítség"! És oda viszi. Nem sokkal később megint jöttek. Elvitték az összes mentes ásványvizet.
Már tudtam hova lesz, vagy legalábbis azt hittem. Megkérdeztem. A válasz: A vasút állomásra viszem, most hallottam hogy sokan itt maradtak.
De!!!!!!!!!!!!!!!!!!
A a legszebb dolog csak ezután jött. 4 fősulis készült az esti bulira, ehhez való bor és chips készletért jöttek. Nálunk hallották a rádióba, hogy a hajléktalan szállóra is el kelne a segítség. Vissza minden. Összedobták a pénzüket és kérték hogy adjak nekik bármit ami ebből kikerül és hasznát vennék. Hát ez engem nagyon megérintett. De még sorolhatnám. Egy néni süteményt vett amit a fiával küldött el az autókhoz stb... Nagyon jó volt ma a napom. Osszátok meg. Én még ilyet soha nem kértem, de akarom hogy tudja mindenki: A magyarok a bajban összefognak.

forrás: Szűcs Annamária
 
Direktbe fordult a Merkúr. Szép elődás volt ez a szakasz végén a havazással, a közlekedési helyzettel.
Sok minden megmérettetett. Az állami szervek beégtek, a civilek végre összefogtak politikai hovatartozástól függetlenül.
Csak ezt nem értem, miért kell nagyobb pofon az embereknek, hogy magukra találjanak?
 
Talpra Viktor, hí a haza!
A sok autós menne haza!
Akkor kellünk, ha szavazunk?
Azt leszarod, hogy megfagyunk?
A magyarok istenére
Esküszünk,
... Esküszünk, hogy bábok többé
Nem leszünk!

Áltattak ők mostanáig,
Becsaptak a honatyáink,
Kik szabadon loptak-csaltak,
Míg mi élünk, nem nyughatnak!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy bábok tovább
Nem leszünk!

Sehonnani sok miniszter
Azt hiszi, hogy különb ember,
Kiknek fontosabb a kényelme,
Mint az emberek élete.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy bábok tovább
Nem leszünk!

Börtönünk a hó és a fagy,
A kormány meg sorsunkra hagy,
De hogyha kell, összefogunk!
A halálból is feltámadunk!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy bábok tovább
Nem leszünk!

Az emberség ismét erény lett,
De amit ti tesztek, merénylet,
Hogy „segítséget” nyújtsatok,
SMS-t küldtök, aljasok?
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy bábok tovább
Nem leszünk!

Ez az sms cirkusz felháborított engem is. Semmi haszna nem volt, felesleges energia és kiadás, értelmes cselekvés helyett. Parasztvakítás.

Akik előtt fejet hajtok
Azok a magyar polgárok
Kik áldott megmentői lettek
A fagyban-hóban rekedteknek.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy bábok tovább
Nem leszünk!

Mester  Zsolt verse  A tanulság: magunkra számíthatunk.

Helyiek találták meg meg a tüdőtranszplantált beteget



Ez nem fedi teljesen a valóságot, nem a terrorelhárítók találták meg a tüdőtranszpantált urat, hanem három fiatalember, aki 3 kilométerről érkezett egy 2 hónapos csecsemő kimentésére. Ő hozzá tartva láttuk a rózsaszín kendőt kikötve a fekete Mercedes jobb tükrére De nekünk ez csak fura volt, nem tudtuk, miért van rajta.

Így folyattuk utunkat a csecsemő felé, akit hála Isten már ki is mentettek az autóból, mikor oda érkeztünk. Ekkor találkoztunk a terrorelhárító urakkal, akik épp eligazítást tartottak a kereséssel kapcsolatban. Hallva, hogy mit keresnek, az eligazítást tartó századosnak próbáltunk információt adni, de folyamatosan azt mondta, várjunk. Ő olyan útvonalon próbálta futtatni az embereit, ahol biztos nem találták volna meg, mert az úr a másik oldalon volt száz méterre tőlük. Mi még így is futva előbb odaértünk, mint ők, és nekiálltunk a mentésnek. Lapát hiányában kézzel kezdtük kiásni az autót, úgy hogy ők 10-en mögöttünk álltak és nézték a szenvedésünk. Kis idő után csak egy törött lapátot tudtak felmutatni, mikor már a testvérem emelte ki az urat a kocsiból és átadtuk a szalagkorlát túloldalára a terrorelhárító uraknak.

Nagy sietségükben a gyógyszereit is otthagyták, amit mi vittünk utánuk.

Még az a szomorú, hogy az úr kedves feleségét is otthagyták, akinek még egy meleg takarót sem adtak, pedig nem egészen téliesen volt felöltözve. Mi elláttuk a hölgyet takaróval, és 2 kilométert segítve gyalogoltunk a mi járműveink felé és beszállíttattuk a Gönyűn kialakított melegedőbe.

Hozzáteszem még, hogy a nagyszentjánosi felhajtó és a 97-es kilométer közt egész nap Nagyszentjános és Gönyű lelkes, segítőkész fiataljai, mindkét falu polgárőrei végezték a mentést, akik több hóban rekedt csecsemőt, fiatal gyereket, szülőt, mozgássérült beteg mentetek ki és szállítottak azon az útvonalon az autópályáról amit sikerült úgy össze rendezni, hogy az autóink bejussanak a távoli pontokra. Később ezen az úton lett még több 100 autó kijuttatva a Pest felé haladó sávból a két falu irányába a melegedők felé. Ezen mentések közben reggeltől estig egyetlen hivatalos szervet sem láttunk a szakasz mentésében. Akiket láttam a mentés közben, azok a két faluból jövő emberek, akik ételt és italt osztottak ezen a nem kis szakaszon.

2013-03-14

Igaz barátság


Az igazi barát az,
aki sok mindent tud rólad,
mégis önzetlenül szeret és elfogad annak,
aki vagy.

Szerencsés vagyok, mert nekem sok ilyen barátom van. Ez most kiderül. És nagyon hálás vagyok Nekik, köszönöm, hogy vannak és nagyon szeretem Őket. Én is elfogadom Őket olyannak, amilyenek.

2013-03-11

Válaszok a kérdéseitekre


Nagyon sok érdeklődést kapok ( ez megható ), ezért itt és most egyben válaszolok.
Érzem a Törődést, a Gondviselést. Most emeltszintű feladatokat oldok meg sok segítséggel: leginkább elengedési - elfogadási leckék. Egyszerre a kocsi és a lakás. Inkább kezelek / tanítok éjjel - nappal, csak ne kelljen hivatalos papírokkal foglalkozni. De hát most kénytelen vagyok.
2007 tavaszán vettem a kocsit, 29.000.- forinttal indulva, most már 70.000.- - 85.000.- között van a havi törlesztés. Akkor az ára 2.700.000.- volt, és még hátra van 2.900.000.-
 
Ha már lúd, legyen kövér. Aktuálissá vált a lakás ügye is. Bak Nappal fura érzés nem tudni, hol alszom egy hónap múlva.
 
De közben Angyalok érkeznek és döbbenten nézem a helyzet alakulását. Sajnos a szerdai erdélyi utazást le kell mondanom, ma hívnak, hogy mikor szállítják el a kocsit. Ez azért is izgalmas, mert ezzel a bevétel is ugrott a következő 2 hétre, és a tavaszi szünetben Viki jön a három gyerekkel. Valamit csak eszünk majd. Fájó érzés, hogy nem tudok nekik többet segíteni. Nem a legélvezetesebb időszak ez, nem tagadom.
 

Szombaton már hajnalban keltem, kaptam gyönyörűt nőnapra. :-) Remek Reiki beavatással ment el a nap nagy része. Aztán a lányok elmentek, és az urakkal még tanultunk és beszélgettünk. Aztán még egy reiki - cranio kezelést is adhattam. Imádom csinálni. 01:25-kor maradtam magamra. :-) Szép és hosszú nap volt.
A vasárnapom szimbológia pps készítésével telt és a hivatalos papírok rendezésével. Szóval pihenés nincs, teszem a dolgom és élvezem.
 
Minden kedves erdélyi lélektől elnézést kérek, amiért most nem jutok ki, de bízom benne, hogy majd csak megoldódik és újra élvezhetjük egymás társaságát.
 
Most hamarosan számmisztikát tanítok. És ismét csak köszönöm a sok megható érdeklődést. Drágák vagytok!
 

2013-03-09

XVI Benedek titkai


Kattints a címre a videóhoz. Érdemes.

A vatikáni feketeleves


A címre kattintva elindul a videó. :-)

2013-03-08

pikoreo

 
 
Nézd meg hozzá a videót is!
Zseniális!
A piros címre kattintva elindul a képsor.

Ellenszolgáltatás spirituális tanításért?

 
Ma reggel kaptam ezt az írást Erzsitől, minden sorával egyet is értek. Épp most viszi el a bank a kocsimat a sok ingyenes munka miatt. Így viszont nem jutok ki Erdélybe.

Ellenszolgáltatás spirituális tanításért?

Így kezdtem a tanítást

Majdnem 20 éve már, hogy arra kértek a vezetőim, hogy adjam tovább mindazt, amit tanítottak nekem az azt megelőző 12 év során. Nem is gondoltam a 12 év tanulással töltött év alatt, hogy egyszer majd erre fognak kérni. Így a felkérés a meglepetés erejével hatott.

Sőt, sokkoló erejű volt. Olyannyira, hogy az elején nemet mondtam rá. Nem akartam az életemet a nagyközönség elé tárni. Csak magamra gondoltam. Aztán a következő, nagyjából 2 hétben, a vezetőim elmagyarázták a Spiritualitás Törvényének azon részét, ami azt mondja, hogy ha spirituális ajándékot kapunk, azt nem tarthatjuk meg magunknak. Meg kell osztanunk másokkal is. Miután megláttam a tanításaikban rejlő igazságot, vonakodva ugyan, de beleegyeztem, hogy továbbadom a tanultakat.
Amint nekiláttam, hogy előkészítsek egy kurzust a felemelkedést célzó Mer-Ka-Ma meditációról és a Szakrális Geometriáról - azon szakrális alakzatokról és arányokról, amik magát a Teremtést hozzák létre, azt amiben élünk - beleütköztem egy teljesen általános és mindennapi problémába. Kérjek pénzt a spirituális tudásért vagy adjam tovább ingyen?
Ez egy olyan kérdés volt, amin előtte még sohasem gondolkodtam el. Nem tudtam, mit tegyek.

Különböző spirituális tradíciók

Az első gondolatom az volt - mivel felcseperedve katolikus iskolákba jártam -, hogy a tanítottakat ingyen kell átadnom. Sok keresztény úgy gondolja, hogy mivel Jézus ingyen tanította az embereket, így kellene tenniük napjaink spirituális tanítóinak is.
Azonban az elmúlt 12 év során, a vezetőim több helyre is elküldtek engem szerte a világban, hogy különféle forrásokból tudjak tanulni, és azok a spirituális vezetők és tradíciók akikkel és amikkel találkoztam, különböző módon álltak hozzá a spirituális tudás továbbadásáért kért anyagi ellenszolgáltatáshoz.
Példának okáért, a tizenkét évből jónéhányat szufiként töltöttem el és a szufi hagyomány teljes ellentettje a keresztény tradíciónak. A szufik arra tanítottak, hogy spirituális tudást soha ne ajándékozzak csak úgy el. Azok a szufi tanárok, akiktől tanultam, úgy tartották,hogy igenis kell hogy legyen ellenszolgáltatás. Itt nem feltétlenül pénzbeni juttatásról van szó, de kell hogy valamiféle ellenszolgáltatás legyen, mert különben a diák nem fog órára járni.
Elkezdtem elmélkedni e két ellentétes póluson, hogy megtaláljam a helyes utat.

Mit tenne Jézus?

Aztán Jézus jutott eszembe. Ha most élne, ugyanúgy hirdetné az igét mint 2000 évvel ezelőtt? És azonnal láttam a választ, hogy nem. Kezdésnek csak annyit, hogy manapság ezrek vagy akár csak néhány száz ember csoportosulása nagyvárosokban törvényellenes. Ha ezzel próbálkozna, Jézust azon nyomban letartóztatnák és megbüntetnék. És ha nem hagyna fel ezzel, börtönbe zárnák. Ahhoz, hogy legálisan nagy tömegeket gyűjtsön össze, menedzsereket kéne felvennie, akik intéznék a gyülekezési joggal kapcsolatos engedélyeket, az esemény helyszínéül szolgáló helyszínek bérleti szerződéseit, ami nagyon költséges. Ha más országokba is el akarna látogatni, útlevélre és repülőjegyre volna szüksége.

Más szavakkal, ha Jézus tanítói tevékenységét 21. századi törvények szerint végezné, ő is szembesülne ugyanazzal a „pénz" kérdéssel,amivel napjaink spirituális vezetői szembesülnek. Így aztán egyszerű és gyakorlatias okokból, a spirituális tanítóknak igenis kell kérniük bizonyos összeget vagy kell találniuk valakit, aki fizeti a felmerülő költségeket. Bárhogy is legyen, a költségek az élet részei.

Az első „valóság", amivel szembesülnöm kellett, az a tagadhatatlan tény volt, hogy ha egy tető alatt akarok összehozni egy száz főből álló tömeget, akkor fizetnem kell a helyért. Semmi pénzem nem volt, így hogy tudtam volna kifizetni a hely bérleti díját? A fájdalmas felismerés az volt, hogy valamit fel kell hogy számoljak, máskülönben el sem fogom tudni kezdeni a tanítást.
Minél jobban tudatára ébredtem, hogy mennyibe kerül összehozni egy szemináriumot - telefonköltségek, postai díjak, elektronikai és audio-vizuális berendezések, kihangosító rendszerek, repülőjegyek a különböző helyszínekre, és így tovább -, annál világosabb lett, hogy a tanítás pénzbe kerül, akár tetszik, akár nem.
 
Hozzáteszem, havonta 12.500.- a festékpatron a nyomtatóba, papír, stb. Csak hogy pár oldalt a kezébe adjak az embereknek. Ábrák, jegyzetek... aztán útiköltségek, saját továbbképzés, könyvek, lemezek, kártyák...
Ezen felül pedig, ha egy spirituális tanító az egész életét a tudás átadásának akarja szentelni - ahogy én is felkérést kaptam erre - még elegendő anyagi forrás kell hogy maradjon arra, hogy az ember a legalapvetőbb szükségleteit kielégíthesse - lakásbérlet, étel, stb. Mindezen elveket megfontolás tárgyává tettem és arra a felismerésre jutottam, hogy a szufik által említett ellenszolgáltatás igenis jogos.
Most megy el a kocsi és a lakás. Nekem nem adnak sem telefont, sem áramot, sem kenyeret ingyen. 10 évente egy hetet pihenek, azt is úgy, hogy Joli odaadta a nyaralója kulcsát.
Most is írás közben - mint általában legtöbbször már évek óta - egy kalácsot eszem és közben vizet iszom hozzá, néha kakaót.
Ugyanakkor aki jön, és nem tud fizetni, elfüstöl naponta 1-2 doboz cigarettát például. Vagy mikor kérdezem, mennyi vizet iszik, kiderül, ő azt nem, csak üdítőket. A legtöbben messze jobban élnek nálam, mégis én adom az energiám ingyen.
 
Vannak olyan spirituális szervezetek is, amelyek azt várják tőlünk, hogy minden anyagi javunkat adjuk át nekik még mielőtt tanítani kezdenének és olyanok is, melyek olyan magas összeget kérnek a tanításért cserébe, amit csak néhányan képesek megfizetni. Az egyik - a nevét nem adom meg - arra kérte a tanulókat, hogy több mint 100 000 dollárt fizessenek be az információért cserébe. Ezek teljesen szélsőséges példák, és hitem szerint egytől egyig tévúton járnak. Becstelenség, amit tesznek.

Ingyen átadás

Aztán amikor elkezdtem a tulajdonképpeni tanítást, rájöttem, hogy bármilyen árat is határozok meg egy kurzus vagy tanfolyam kapcsán, az így is túl sok lesz egyesek számára. Vannak olyan szegénységben élők - leginkább a külföldről beszélek (USA-n kívül - a ford.) -, akik számára még a legjutányosabb ár is túl magas.

Az első megoldás, amit erre a problémára találtam az volt, hogy ingyen előadásokat tartottam azoknak, akik azt nem tudnák megfizetni.

És ez volt az a pont, amikor közvetlenül kezdtem megtapasztalni a szufi felfogás igazságtartalmát, hogy sohase adjak át tudást ellenszolgáltatás nélkül. Igazából soha nem értettem, hogy a szufik miért hittek ebben, de a válasz épp a szemem előtt bontakozott ki.

Egyik előadás követte a másikat és én ingyen oktattam azokat, akik azt állították, hogy másként nem tudnának részt venni. És az volt a tapasztalatom, hogy pont ezek az emberek - akik ingyen vehettek részt az órákon - voltak azok, akik soha nem fogták fel a tanítások lényegét. Még azt is megfigyeltem, hogy ha valaki kifizette az előadásdíját egy másik személy helyett, ugyanez volt a helyzet. Az „ingyenes" tanulók voltak azok, akik általában későn érkeztek és leléptek az előadás felénél. Ők voltak, akik elaludtak óra közben vagy végig beszélgettek alatta. És ami még fontosabb, ők voltak azok, akik nem gyakorolták a meditációt, miután véget ért a kurzus. A szufi okfejtés, hogy miért nem adunk át tudást ellenszolgáltatás nélkül, a napnál is világosabb volt.
 
Tökéletesen igaz. 23 év tapasztalata: 99%-ban az ingyen adott beavatásnak semmi értelme. Több mint fél éve volt a beavatás, de a mai napig nem írt az illető egy reiki listát, hogy mire küldené az energiát.
Sok - sok ingyenes beavatást tartottam, de legtöbbször hiába. Ez vonatkozik az oldásokra is, a számmisztikai és egyéb tanfolyamokra is.
 
Most Taron a Vadzsrapáni meghatalmazás során is elmagyarázta a láma, csak akkor működik, ha megveszik a jegyet, ezzel szimbolizálva az energiacserét. Sokan ezzel együtt nem mozdultak, és gondolom úgy érezték, milyen ügyesek voltak, hogy ingyen odafurakodtak mégis. Nem értik, hogy már ez a hozzáállás is alacsony rezgésszint, és nem alkalmas a magas rezgés befogadására.  

Igazságos csere

Tehát mi volt a megoldás? Úgy döntöttem, hogy az ellenszolgáltatás a legfontosabb. Ha a tanulók ingyen kapják meg a tudást, az nem jelent majd nekik semmit, persze az ellenszolgáltatás nem kell hogy pénz alapú legyen. Pénz helyett, időt és energiát adhattak cserébe. Ily módon ösztönözték magukat a tanulásra és így vált jelentőség teljessé az átadott tananyag.
Így azt mondtam azoknak, akik nem tudtak fizetni, hogy szabadidejükben végezzenek önkéntes szolgálatot valamelyik nagy jótékonysági szervezetnél, mint pl. a Vöröskereszt - elegendő időt (tíz dolláros óradíjat alapul véve), hogy ki tudják fizetni az oktatást - és akkor járhatnak ingyen az előadásra. Egy igazoló levelet kértem a jótékonysági szervezettől, hogy lássam megvan-e az adott óraszám.
A mai napig ezt teszem. És ami igazán éredekes az az, hogy minden 50 emberből csupán egy az, aki valóban él is az ajánlatommal! Habár munkanélküliek és az idejükből kitelne, mégis az derül ki, hogy szinte mindenki, aki ingyen akar részt venni a tanfolyamon, azt nem mély spirituális vágytól vezérelve tenné, hanem hogy „valamit kapjon semmiért cserébe".

Hogyan hat a hit az eredményre

A spirituális tanításért cserébe adott fizetség matematikai műveletének a másik oldala az, hogy amit a pénzzel kapcsolatosan igaznak vélünk, olyan lesz a végeredmény. Amikor először elkezdtem tanítani, úgy döntöttem, hogy 222 dollár 3 napra méltányos ár. Alig tudtam kifizetni belőle az összes felmerülő költséget, de ez az összeg tűnt számomra méltányosnak.
Azonban a titkárnőm, aki szervezte a tanfolyamokat és beszélt is személyesen a potenciális jelentkezőkkel úgy gondolta, hogy az összeg felháborítóan magas. Bár láthatta a könyvelés alapján, hogy így is veszítünk rajta, mégis úgy gondolta, hogy a tanfolyam túl drága. Így minden alkalommal, amikor valaki regisztrált a tanfolyamra, az ő gondolatai átültetődtek a jelentkező elméjébe. Elkerülhetetlen volt, hogy részletfizetési megoldást kérjenek. A végén több száz ember törlesztette apránként az összeget, ami lassan a csőd felé sodort minket.
Aztán a titkárnőm egy másik államba költözött és felvettem helyette egy nőt, aki teljesen az ellenkezőjét gondolta annak, amit az elődje.Úgy vélte, hogy túl keveset kérek. Rábeszélt, hogy emeljem meg az összeget 333 dollárra. És mivel hitt abban, hogy az összeg reális, attól a pillanattól kezdve, hogy megérkezett, egyetlen ember sem tartott igényt részletfizetésre. Egy sem!

A történet világosan rámutat arra, miképpen befolyásoljuk a végeredményt azzal, hogy mit hiszünk - még a pénzügyekben is (mellesleg, ez hasonlóan igaz egy gyógyítói praxis esetében is - nemcsak a tanítói munkára).

A pénzügyi siker fontos

Most, hogy közel húsz év tapasztalat áll mögöttem a spirituális tanítás javadalmazása témakörben, mindennél jobban hiszem, igenis kell, hogy legyen ellenszolgáltatás. Méltányos kell, hogy legyen, de az, hogy semmit nem kérünk a spirituális tanításért cserébe nem működik, sem a tanár, sem a diák számára.
És az, hogy személyesen mit gondolunk a pénzről, nagyban befolyásolja majd az eredményt. A pénzzel kapcsolatos hiedelmeink végül meghatározzák majd, hogy sikeresek leszünk-e pénzügyileg vagy sem.
Az anyagi siker viszont fontos, mert amíg ezt nem valósítjuk meg, a képességeink le lesznek korlátozva és nem tudjuk átadni másoknak azt a spirituális tudást amit Istentől kaptunk.

Drunvaló Melchizedek

2013-03-04

Teréz anya 8 parancsolata


1. Amit évek hosszú során felépítettél, egy másodperc alatt romba dőlhet. Ne törődj vele!
Te csak építs.
2. Ha valakinek segítesz, az emberek haragudni fognak rád. Ne törődj vele!
Te csak segíts annak, akinek szüksége van rá!

3. Minden tőled telhetőt tégy meg a világért! Ezért rúgást kapsz cserébe. Ne törődj vele!
Te csak tedd, ami tőled telik!

4. Azt a jót, amit ma cselekszel, holnapra elfelejtik. Ne törődj vele!
Te csak tedd a jót!

5. A becsületesség, a tisztesség és az igazmondás támadhatóvá tesz. Ne törődj vele!
Te csak légy becsületes, tisztességes és őszinte!

6. Az ember ésszerűtlenül gondolkodik, helytelenül cselekszik és önző. Ne törődj vele!
Te csak szeresd felebarátodat!

7. Ha jót teszel, azt mások úgy tekintik majd, hogy hátsó szándék vezet. Ne törődj vele!
Te csak tedd a jót!

8. Ha céljaid vezérelnek, hamis barátaid és igaz ellenségeid lesznek. Ne törődj vele!
Te csak kövesd céljaidat!

2013-03-02

A titok 12 pillére


  1. A tiltás létrehoz.
  2. A tagadással állítasz.
  3. Aminek ellenállsz, az hat rád.
  4. Amitől félsz, az bekövetkezik.
  5. A teremtéshez tér kell.
  6. Ami téged vonz, azt te is vonzod.
  7. Amit elfogadsz, attól teret kapsz.
  8. Amiről van egy képed, arra képes vagy.
  9. Csak akkor kaphatod azt, amit akarsz, ha tudod, hogy mi az.
10. Nem kell, hogy kutass a szeretet után, amikor abból vagy.
11. A karma titka : ami körbe megy, az körbe jön.
12. Amit megosztasz másokkal, azt meghálálja az Univerzum !"