2013-04-05

Erdélyi vélemény

 
 
Egy számomra nagyra értékelt hölgytől kaptam ezt a levelet. Úgy éreztem, megosztom, mert lassan 4 éve rendszeresen járok ki, és ezt tapasztalom. Úgy érzem, érdemes elgondolkozni a jogos kritikán. Teljes mértékben osztom ezt a véleményt.


Hálát adunk hogy Erdély Romániához tartozik

"Már elnézést, de aki azt hiszi, hogy az erdélyi magyarok majd tömegesen mennek szavazni a magyarországi választások megrendezésekor, az súlyosan téved. Elutasítjuk TÖMEGESEN a magyarországi gondolkodásmódot és örülünk annak, hogy TÖMEGESEN visszatelepülnek az erdélyiek Romániába.
Elegünk van az állandó civakodásból, a románozásból, a lélektelenségből, a szabályokhoz való görcsös ragaszkodásból, az emberi kapcsolatok elsivatagosodásából, a kereszténység teljes hiányából. Mindez nekünk NEM kell Erdélyben. És nem akarunk összeveszni a románokkal sem.
Eddig, amíg nem ismertük a ti viszonyaitokat, rendre azt gondoltuk, Istenem, mit is veszítettünk... Magyarország... édenkert. De most, hogy megismertük, miként is gondolkoztok, rémülten hálálkodunk, hogy Erdély Romániához tartozik, mert ha nem, ezt is olyanná tettétek volna mint a ti országotok, ahol csak az számít magyarnak, aki gyűlöli a másikat és jól tud cigányozni meg zsidózni.
Na hát ehhez, nekünk TÖMEGESEN semmi közünk. Ennek a mentalitásnak megálljt parancsolunk Románia nyugati határán. Tudjátok, ha mindkét országban éltetek volna, igen, Romániában is, amit annyira képesek vagytok szidni, akkor szerintem nagyon szégyellnétek magatokat. Tisztelet a kevés kivételnek. [...]
Magyar vagyok, bármilyen meglepő. A te parciumi ismerőseid, csak látogatóba mennek magyarországra, de nem élnek ott. Én éltem. Négy évet Magyarországon és 37 évet Romániában. Magyar vagyok, de nekem az a magyarság, amit az anyaországban annak értenek, teljesen idegen.
Megmondom, nektek mi a magyarság, legalábbis Borsodban mi az. Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó. Összeesküvés elméletekben hinni és azt állítani, hogy magyarok találtak fel a világon mindent ami jelentős dolog. Más népeket állandóan pocskondiázni, a franciáktól a románokig, az oroszoktól a négerekig.
Állandó cigányozás. Viccben és komolyan is. Állítani, hogy a magyar isteni nyelv. Mindenféle marhaságot elhinni, hogy a zsidók Magyarországot akarják új hazájuknak, az ivóvízkészlet miatt (csak megjegyzem, Békés és Hajdú Bihar megye Romániából importálja a vizet mert az ottani ihatatlan).
Szóval egy nyelvet beszélünk, de nem vagyunk egy nép. Közöttünk olyan hatalmas különbségek vannak, hogy a kezdeti eufória után, az erdélyi magyar rémülten néz körbe a kultúrsokk és megaláztatások meg vállalhatatlan gondolatok hatásától még reszketve: Te jó ég, hova kerültem...
Veletek ha beszélget az ember, kezdetben úgy tűnik minden rendben van, de aztán olyanokat mondtok, hogy megáll az óra a falon. Akkor rájövünk, kegyetlenül csalódtunk és nem gondolkozhatunk ugyanígy.
A magyar társadalomban van egy romlás. Nagy romlás. Az emberek nem házasodnak. nem vállalnak gyereket. Bár ezt nem mondják, de mégis úgy élnek. A Jobbik azért terjed mint a rákfene, mert olyanokat mond, amit az emberek nem mondanak ki, de úgy gondolnak. paramilitáris szerveződések, fasiszta portálok tömege, ismétlem tömege mérgezi az embereket.
Ez az, ami nekünk nem kell. Ez nem magyarság. Egy fogyó nép pökhendi felfuvalkodottsága. Ha ennek nem lesz vége, Magyarország fel fogja számolni önmagát. Az a nép, amely nem képes beismerni a hibáit és állandóan másokra mutogat, elveszi magától a gyógyulás lehetőségét.
A gyógyulás, bűnbánattal kezdődik, nem pökhendiséggel. Erdély nem követi ezt az utat."

 

6 megjegyzés:

  1. Igen CSILLAG,osztom a holgyismerosod velemenyet ! Mas nep vagyunk....mas rezgessel elunk, erzunk, kommunikalunk...mostohagyermekei vagyunk Magyarorszagnak...vegul is mindenki eldontheti kit,mit nevez , erez hazanak, testvernek stb ...Isten latja lelkem , nem vagyok fajgyulolo,csak neha kibukok a rendszerre , a politikusokra,nehany emberre,de igyekszem gyorsan kievickelni azokbol a rombolo erzesekbol, s amenniyre lehet ,Jezus tanitasait kovetni...

    VálaszTörlés
  2. Facebook oldalon kaptam:

    Kedves Magdolna,nagyon orultem,hogy hangot adott vegre valaki az erdelyiek velemenyenek is .Tudom, hogy sokan erzunk igy,csak nem volt batorsag kiirni...kimondani,hogy bizony csak mostohagyerekei vagyunk a magyar tarsadalomnak...Erdely egy kulon vilag!Es az emberek, akik itt elnek, szinten masabbak,mint a magyarorszagi magyarok...sokunkat ert meglepetes az evek folyaman a magyar testvereinkkel kapcsolatban...csalodasok ,almok szertefoszlasa,baratsagok felbomlasa...,sorolhatnam...nagyra becsulom azt az ismeretlen holgyet, aki kimondta,leirta erzeseit,erzeseinket ,s teged is, aki tovabbitottad gondolatait ! Mi ITT vagyunk itthon ! Ehhez foldhoz,az itt mukodo energiakhoz vagyunk "lefoldelve" ! Itt van a mi Edesanyank !

    VálaszTörlés
  3. ...hááát, nem is tudom mit mondjak erre?

    Erdéyli vagyok, székely. Éltem pár évet az anyaországban, ismerem az "itteni" és az "ottani" helyzetet egyaránt, de arra sosem gondoltam volna, hogy ilyen véleménnyel is lehetnek emberek.

    Szóval átéltem én is a románozást, ami csak úgy zsigerből jön egyesek részéről. Sok emberrel elbeszélgettem ezek után és mindíg az lett a vége, hogy lesütött szemmel kértek elnézést. Ezek az emberek többé már nem románoztak. Sem engem, sem mást. Hogy mi az oka ennek a jelenségnek? Az elég sokrétű: Trianon és a II. v.háború után a csonkaországban maradtaknak nem igazán volt szabad rólunk, határon kívűl rekedtekről beszélni, a később felnövő generációk meg már nem is tanultak szinte semmit, csak homályos elképzeléseik voltak - és még sok esetben a mai napig is vannak - arról, hogy kik élnek Erdélyben, mik az ottani etnikai és egyéb viszonyok. Kb. annyit tudank rólunk mint egy átlag amerikai bármelyik kelet-európai kisországról. Mint ahogy minket sem tanítottak magyar történelemre, nekünk a dákó-román elmélet jutott. Ehhez persze még hozzájön a napi politika rengeteg hazugsága (ennek legkézenfekvőbb példája a "23 millió román munkavállaló beözönlése magyarországra"). Tehát tudatlanság és/vagy exisztencia féltés a gyökere az egésznek. Ezen vagy megsértődünk vagy megbeszéljük (ha partner ebben az illető).

    de szerintem ez semmiképpen sem ok arra, hogy - a mai világban divatos módon - elhatárolódjak/elhatárolódjunk saját véreinktől. Ezek ugyan azok a magyarok, mint mi is vagyunk, még ha eltérő körülmények is befolyásolják a napi életünket, s ezáltal a kuturánk is kissé eltávolodott. De gyökereinkben egyek vagyunk.

    Akármilyen sértődöttek is vagyunk nem hiszem, hogy szívből jövő öröm lenne az bármelyik magyarnak, hogy Erdély Romániához tartozik!!! Mennyivel különbözik az, ha lerománoznak, mint ha azt mondják bozgor?

    Nézőpont kérdése, hogy elvették vagy elvesztettük (ha jól tudom Márton áron püspök mondta, hogy azé lesz a Kárpát-medence, aki teleszüli azt). és a szülés kevésbé megy nekünk, de nemcsak nekünk, hanem általában véve a fehér embernek. Globálisan fogy a fehér ember, mert a többiek kevésbé ültek fel a mai modern elméletnek, hogy "inkább csak egy gyerekem legyen, hogy mindent meg tudjak adni neki"; nagyanyáink korában ez ismeretlen volt, ők még azt mondták, hogy "Isten segedelmével felneveljük" - az is igaz, hogy ők nem voltak terhesek, mert nem tehernek fogták fel, ők áldott állapotban voltak. Ez nagy különbség.

    Talán eljön az az idő amikor igazán öntudatra ébred minden magyar és úgy látja a saját helyzetét/helyzetünket ahogy az van és ennek tükrében keressük a megoldásokat. Akkor nem lesz sem románozás sem ilyen - számomra teljesen őrültségenk tűnő - jajdejóhogyRomániához tartozunk (brrr) magatartás.

    További szép napot mindenkinek!

    Egy székely ember.

    VálaszTörlés
  4. Teret adok minden véleménynek természetesen.
    Ami az enyém:
    Mivel 3,5 évig az időm felét kint töltöttem, és az emberek problémáival foglalkoztam, kicsit beleláttam a helyzetbe.
    A kintiek zöme teljesen normálisan viselkedik a munkatársaival, szomszédjaival, a nyelvüktől függetlenül. És elhatárolódnak a magyarországi jobbos hangadóktól.
    Itthon sokan félnek attól, hogy már így sincs munkalehetőség elegendő, és mi lesz, ha az erdélyi emberek idejönnek? Én tudom, hogy nem akarnak. A FÖLDJÜKHÖZ hűek. A tájhoz, a szülői házhoz.
    Azt én is ellenzem, hogy olyan ember szavazhasson, aki nem éli a mindennapjait a határunkon belül. És az mindegy, hogy tőlünk keletre vagy nyugatra él. A sajtó nem adja vissza a valóságot, nem értem, milyen jogon szavazhatnának a mi életünkről olyanok, akik nem részesei a mindennapjainknak?!

    Amúgy 23 éve foglalkozom kineziológiával, és csaknem napi szinten az oldások során belelátunk az előző életeinkbe.
    Tudom, hogy az, miként reagálunk valamire, nem attól függ, hogy vérvonal szerint ki a felmenőnk, hanem a korábbi életeinkben milyen hatások értek.
    Én magam is bejártam a világot, számos néphez tartoztam, számos bőrszínem volt.
    Ezért szeretem úgy mondani, hogy egy EMBER VAGYOK A FÖLD NEVŰ BOLYGÓN. És Amsterdam számomra épp olyan otthon érzést adott, mint Csíkszentdomokos, vagy Budapest.
    Sőt, helyesbítenem kell, Amsterdam nyer, mert ott toleránsak, kedvesek és figyelmesek az emberek. Mindegy, hogy milyen nyelvet beszélek, vagy milyen a bőröm színe.
    Őszintén szólva itthon forog a gyomron, hogy mennyire széthúz ez a nép. Diszkriminálja a zsidókat, cigányokat, melegeket, bármit, aki más.
    Pedig a genetika bebizonyította, hogy élen járunk a Földön, mennyire kevert a "magyar".
    De a Vízöntő - kor (a maga kemény és erős eszközeivel) megtanítja az egész emberiségnek, hogy MINDEN ÖSSZEFÜGG MINDENNEL, ÉS MINDENKI FELELŐS MINDENKIÉRT.
    A "leföldelés" ebben a korban már nem igaz. Az emberiség szerencséjére keveredünk, és egyre többen máshol élnek, mint ahol megszülettek. (Az állatoknál, embereknél is sok genetikai problémát okoz, ha belterjesen szaporodik.)
    A technikai fejlődéssel az utazás lehetővé vált, és ott élhet bárki, ahol kedve tartja.
    Az egyik lányom egyiptomi születésű férfihoz ment, és nagyon boldogok a kisfiúkkal. Dubaiban élnek. És nagyon szeretem a vejem azért, ahogyan szereti a lányom és az unokámat. Élénken tanulja a magyar nyelvet is. A másik vejem, aki "magyar", romlásba döntötte a családot. A belső minőség számít, nem a vérvonal.

    VálaszTörlés
  5. “O unguroaică este recunoscătoare că Transilvania este românească. Cine o fi autorul?”- "Egy magyar hölgy hálás hogy Erdély román. Ki lehet a szerző?"- Ilyen és hasonló címek alatt keltett szenzációt a román elektronikus sajtóban e nem kis elégtételt kiváltó iromány (kiáltvány?!...), hol többé, hol kevésbé szalonképes komentároktól kisérve, melyeknek lényege a magyarokra nézve többnyire ugyanaz, részletezni hasztalan...

    A véleménynyilvánítás, mint a világ dolgairól alkotott egyéni értékítélet (politikai manifesztum?!...) minden szabad ember elidegeníthetetlen, demokratikus joga- vallom jómagam is, de függetlenül a világnézeti külömbségtől, számomra itt valami mégis sántikál... Aztán rádöbbenek, kételyemet valaki előttem megfogalmazta már, ott van a címben is: “Cine o fi autorul?”- "Ki lehet a szerző?"

    A kérdés jogos, hiszen a személyes vélemény, kiváltképpen egy ilyen súlyos és vehemens, nevem vállalására kötelez! Különben is a névtelenség a gyávák menedéke, jellemtelenséget vagy manipulációt rejteget.

    De feltételezzem a “legjobbakat”, azt ugyanis, hogy a levél mögött egy mélységesen megbántott, kiábrándult személy áll. Mit mondanák akkor neki?

    Azt hogy, ha közzé szeretné tenni véleményét, s az első, a neve nem vállalásának hibáját elkövette már, ne kövesse el a másodikat is. Azaz ne beszéljen többes számban! Mert aki ilyeneket mond miközben kéretlenül az erdélyi magyarok szószollója akar lenni, azt tisztelettel kérem, ne tegye, nem hatalmaztam fel erre, az én nevemben ne beszéljen!!!

    Nem hatalmaztam fel erre, mert nekem más véleményem van a magyarságról, s arról, hogy mivel tartozom szüleim, nagyszüleim, elődeim önfeláldozó, becsületes helytállásának, hazaszeretetének, fáradhatatlan munkájának itt Erdélyben, Szülőföldemen. Ellentétben a levélíróval szemben én 56 évet éltem itt le, egyetlen egyet sem külföldön, habár körbeutaztam a világot, megtehettem volna... Nem mi léptük át a határt, a határ lépett át bennünket (többszörösen is!) a történelem szeszélyes fintora nyomán. Nem kerestem soha jobb megélhetést, sem menedéket másutt, de ha megtettem volna, én nem bántanám azt az országot, népet- legyen az bármely!- amely befogadott, s amelynek haszonélvezője voltam. Becsülném magam annyira, hogy rágalmaim által ne mártsam vérében ajkamat.

    Nem hatalmaztam fel erre, mert bármennyire kicsiny és megtépázott lenne, szeretem a népem, büszke vagyok szabadságszeretetére, reménytelen küzdelmeire, melyek előtt még a legádázabb ellenségei fejet hajtottak zaklatott történelme során. És büszke vagyok arra is, hogy ha kellett, más nemzetek fiai is- lásd az aradi vértanukat- szívesen áldozták fel életük a magyar szabadság oltárán. “Magyarnak nem születik, magyarrá válik az ember!” mondta valaki, mert volt idő, amikor a magyarság és a világszabadság fogalma egybeforrt.

    Nem hatalmaztam fel erre, még akkor sem, ha sohasem tagadtam nemzetem nagy romlását sem, s történelmünk fájdalmas szégyenfoltjait, mint például a mezősármási zsidótemetőt (melynek azért van személyes jelentősége számomra, mert a szüleim mezőörményesi származásúak s még emlékeznek a történtekre), s ezt az 5 gyerekem tudja a legjobban.

    De ne hagyjuk magunkat félre vezetni, a tét, a levélíró(k?...) szándéka, már az első mondatból egyértelműen kiderül: közeledik 2014, és vele együtt a magyarországi válasle ztások, és vannak akik nagyon szeretnék, de nagyon, hogy mi erdélyiek, s általában a határon túliak, kimaradjunk...

    Nem, mi- én és családom-, nem fogunk engedni ennek a nyomásnak! És azoknak sem, amelyek csak ezután jönnek még... Menjünk el szavazni, bátorítok mindenkit, akinek a magyarság jövője fontos, és szavazon bár szíve szerint ki-ki arra akire akar, de maradjunk egyek abban, hogy bátran vállaljuk nevünket, hitünket, nemzetünket!

    A Jó Isten áldjon meg minden jóakaratú embert!

    Pásztor Ferenc
    Marosvásárhely
    feripasztor@aim.com

    VálaszTörlés
  6. Pásztor Ferencnek:
    Ahogy már írtam is, nem egyedi vélemény a hölgy gondolata, én is sokszor találkozom kint hasonlóval, ezért is osztottam meg.
    Közzéteszem az Ön véleményét is, bár valóban nem szívesen. Ön sem enged a lakásába bárkit. A saját blogom szellemiségéért én felelek, és nem szeretném a rezgéset lehúzni.
    Itt, ezen az oldalon nem akarok teret adni a szeparációs törekvéseknek. A Vízöntő - kor tanítója vagyok.
    Ön velem szemben is ellenségesen viselkedik, valami kialault a fejében és kész ténynek vette.
    Amikor az ember körbeforgatja a fejét, mindig ő lesz a centrumban, de csak a sajátjában.
    Arra már nem terjedt ki a figyelme, hogy napok óta nem volt időm a blogommal foglalkozni, más dolgok miatt. Személyes támadásnak vette,hogy nem reagáltam a levelére.
    Ennyi tolerancia és figyelem sincs Önben.

    VálaszTörlés