Magamról

Saját fotó

Éber tudatossággal figyelem a jeleket. Írom a blogom és a naplóm évek óta és rengeteg fotót készítek.Öt unokám sok derűt hoz a mindennapokba. Hálás köszönet érte a lányaimnak és a vejemnek is. Persze sok hála a betegeimnek és tanítványaimnak is a rendkívüli pillanatokért. 

2013. április 9., kedd

Káprázatos hétvége

 
 
Elég rosszul startoltunk. Előző héten hívott valaki Hollandiából, hogy szeretne Reiki beavatást tőlem. Megható volt, még nem találkoztunk, csak a blogomat olvassa jó ideje. Örömmel fogadok minden jelentkezőt Reikire, hiszen az én életemnek is ez a technika adott minőségi változást. (Mára már száznál is több Reiki irányzat létezik, én a magaméról tudok beszélni.) Kérte, nézzek szállást valahol a környéken. Nos, az igazából nincs, és felajánlottam, aludjon nálam. Elkezdtem hirdetni a tanfolyamot. Szívfájdító, de senki nem jelentkezett.
Felborult az is, hogy szombaton Tibivel és Gyurival hármasban tanuljunk. Most csak Tibi ért rá. Vele viszont reggeltől estig hasznosítottunk minden percet. Fantasztikus érzés, mikor két lélek kinyit egymás felé, és nagy felismerések születnek, tanulunk, beszélgetünk, közösen eszünk...
A vártnál kicsit hamarabb megérkezett a holland vendégem. Kénytelen voltam még leültetni egy jó kis film elé, és mi még a másik szobában dolgoztunk. Aztán késő este Tibi elment, és mi elkezdtünk beszélgetni. Konkrétan hajnali 3 óráig. :-)
 
 
2008 májusában írtam egy cikket az albatroszokról. Mint kiderült, Őt is érdekli ez a madár, és rákeresett a neten. Így akadt a blogomra, és aztán rendszeres olvasóm lett, a távoli Amsterdam városában. (Megjegyzem életem felejthetetlen két hetét töltöttem ott, és azóta is visszavágyom abban a csodás városba.)
Ír az ember egy cikket, és aztán évekkel később mi lehet belőle! :-)
Ahogy meséltünk egymásnak az életünkről, szinte minden második mondatban volt valami szinkronicitás. És ez így ment a buszmegállóban történő búcsúzás pillanatáig. Kezdve attól, hogy én január 15-én, ő 19-én született, 2 gyerek, a szél imádata, mert akkor megtisztulunk az erős szélben.... egészen addig, hogy a túlnőtt teknőseinket nehéz szívvel egy tóba engedtük... A három nap alatt leírhatatlan mennyiségű szinronicitásban volt részünk. Mintha az életem 10 évvel később megismétlődne. :-) Döbbenetes érzés / élmény volt.
Vasárnapját Gyuri feláldozta, ez itt is köszönöm neki. A vizsga előtt ez egy nagy felajánlás volt. Épp most hívott a cikk írása közben, hogy túl van rajta. :-)
Hála neki, volt kin bemutatnom a kezelést is. És mivel ő már a mesteri fokozaton kívül mindenen túl is van, kicsit olyan volt, mintha a társam lenne a beavatásban. (Ez már majdnem olyan volt, mint amiről álmodom = Kristófék. :-) )
Sok mást is tanítottam, ha már a tanítványom ekkorát repült ide. Mennyei volt ezzel a két emberrel tölteni a napot, és közben a kedvenc foglalatosságomat végezni: beavatni.
Nem gondoltam, hogy ez még fokozható. :-)
A feladat az volt, hogy hajat szeretet volna vágatni. Nekem Trixi szokta megnyesni a frizurám, de tudtam, vasárnap egy tanfolyam utolsó napján van a párjával, különben itt ülne és ismételné a Reikit. Ezért csak a beavatás vége felé, este fél nyolckor hívtam fel, hogy hétfőn délelőtt át tudna jönni? Kiderült, nemrég ért haza, épp a kádban ül már, és hétfőn dolga van. Képes volt kiszállni a kádból és átjönni a hajvágásra. Mindig mondom, hogy engem csodás emberek vesznek körül. :-)
Gyuri este hazament még tanulni, mi lányok éjfélig beszélgettünk hármasban. Trixi távozása után azért ketten még vagy jó két órát csevegtünk, és újabb egyezéseket találtunk az életünkben.
Hétfőn a reggeli után még megkezeltem, aztán lekísértem a boltba. Onnan a buszmegállóba, ahol megkönnyeztük az elválást.
 
 
Hálás köszönetem a hétvége minden résztvevőjének ezért a különleges élmény - özönért! Még sok - sok ilyenben legyen részünk, és mindenki másnak is!