Magamról

Saját fotó

Éber tudatossággal figyelem a jeleket. Írom a blogom és a naplóm évek óta és rengeteg fotót készítek.Hat unokám sok derűt hoz a mindennapokba. Hálás köszönet érte a lányaimnak és a vejeimnek is. Persze sok hála a betegeimnek és tanítványaimnak is a rendkívüli pillanatokért. 

2013. április 4., csütörtök

Néha

 
 
Néha szeretnék elfutni, elrohanni.
Néha szeretnék maradni, mindvégig kitartani.
Néha szeretnék magam maradni egyedül,
néha szeretnék szeretni feltétlenül.
Néha akarom a csendet, de magam kiálltok,
néha várok valakit, de bezárom az ajtót.
Néha akarok élni,néha nem akarok létezni.
Néha védenék valakit, s őrizném,
néha úgy félek, hogy elrejtőznék.
Néha sírok, igazgyöngyként pereg könnyem,
néha mosolygok, vagy csak bánatom álarc mögé rejtem.
Néha jéggé válok,
néha felolvadok,
néha mindent akarok.
Néha ábrándozok,
néha egy álmot valóra váltok.
Néha kést veszek ki a megszúrt szívekből,
néha én magam döföm keresztül.
Néha vigaszt adok,
néha vigaszt kérek,
de sosem kapok, cserben hagy az élet.
Néha mindent mondanék, de nem találok szavakat,
néha magamba fojtom bánatomat.
Néha várom a holnapot,n
éha visszahoznám a tegnapot.
Néha túlfeszítem a húrokat,
néha tagadnom kell önmagam.
Néha várok,
néha indulok, de ébredezvén egy kósza álomból,
már tudom:
Csak akarnom kell a holnapot!