Magamról

Saját fotó

Éber tudatossággal figyelem a jeleket. Írom a blogom és a naplóm évek óta és rengeteg fotót készítek.Hat unokám sok derűt hoz a mindennapokba. Hálás köszönet érte a lányaimnak és a vejeimnek is. Persze sok hála a betegeimnek és tanítványaimnak is a rendkívüli pillanatokért. 

2013. május 2., csütörtök

Lelkembe jutsz

 
 
Lelkembe jutsz...
Mert amikor gondolok rád, nem "eszembe jutsz".
Hanem a lelkembe.
Mert nem az eszem gondol rád, hanem a lelkem.
Nem csak egy-egy pillanatra, hanem folyamatosan.
Nem tudlak, hanem érezlek.
Nem gondolat vagy, hanem érzés.
Nem távolság, hanem közelség.
Nem ott, hanem itt.
A lelkemben.